Bálagála

Szárnyal Magyarországon a használtruha-piac. Kelet-Közép-Európába ­elvileg a jó minőség érkezik, de sok a nyerészkedő, a „minőségi angol használt ruha” pedig egyáltalán nem biztos, hogy tényleg brit. Kérdés, milyen szabályozás lép érvénybe 2021-től.

20200722 Salgótarján Nógrád Megyei Turkáló körkép, London diszkont. Fotó: Hegedűs Márk HM Nógrád Megyei Hírlap Fotó: Hegedűs Márk

Budapest belvárosában sétálva számos használtruha-bolttal találkozik az ember. A turkálás nem egyszerűen az ár-érték arány miatt éri meg sokaknak, speciális életérzést közvetít.

A klímaváltozás árnyékában egyre többször kerül terítékre, hogy az olajipar után a divatipar a második legszennyezőbb ágazat, ahol a megoldás az óriási környezeti terhelésre a körforgásos kereskedelem lenne, ha sikerülne új ruhákat varrni a már hordott szálakból. Az újrahasznosítási technológia még gyerekcipőben jár ahhoz a ruhamennyiséghez képest, amely a világ piacain a fast fashion boltok térhódítása óta mozog. A koronavírus első hulláma alatt a szakértők azt várták, hogy csökkenni fog a használtruha-piac, mivel az emberek félnek majd mások használt darabjait felvenni. A nyári adatok azonban azt mutatták, hogy körülbelül 28 milliárd dollárt ér a világszintű használtpiac, és a következő öt évben 64 milliárd dollárra nőhet. A jóslatok szerint 2029-re 17 százaléknyi használt ruha fog a szekrényekben lógni, ami 14 százalékos emelkedés húsz év alatt.

Arról megoszlanak a vélemények, hogy valójában mekkora értékük van a használt ruháknak, mivel sok esetben a fast fashion áruházak termékei töltik meg a polcokat. Ezek pedig néhány újabb felvétel után biztosan a szeméttelepre kerülnek, mivel silány anyagokból, rossz minőségű varrással készülnek. Amerikában sok üzlet ezért csak a luxusdivat termékeit engedi be, esetleg egy-egy korszakra (többnyire a hollywoodi glamourt közvetítő 30-50-es évekre) koncentrál. Amivel nem tud mit kezdeni, azt továbbadja. Az ENSZ adatai szerint az Egyesült Államok a világ legnagyobb használtruha-exportőre, az összes leadott ruha negyven százalékát küldik ki az országból. A piacnak számos szegmense van minőség, csomagolástechnika, válogatás szempontjából. A legegyszerűbb megkülönböztetés a bálás és a darabos ruházat, ahol az előbbi jóval olcsóbb, és igazán exkluzív darabot aligha tartalmaz. Japán kiváló minőséget kap, Dél-Amerika közepeset, Kelet-Európa jót. Egy időben ide kerültek a rosszabb minőségű anyagok is, de a rendszerváltás óta virágzó turkálóknak rá kellett ébredniük, hogy a vásárlók butikszerű élményre vágynak, így csak a jó minőségű darabok találhatnak gazdára. Filkor Sándor, a balashasznaltruha.eu ügyvezetője ugyanakkor hozzáteszi, hogy ma is érkezik Magyarországra szemétminőségű használt ruha, mivel az iparágban sok hozzá nem értő nyerészkedő is megpróbál boldogulni. Ők kapva kapnak az Angliában helyi ruhaként hirdetett ingyenes bálákon, amelyekben valóban brit ruhák találhatók, de csak a szállításért kell fizetniük, mert a ruhák valójában nagyon rossz minőségűek. Ezeket, ha a brit szervezetek el akarják vinni a szeméttelepekre, akkor fizetniük kell, jobban megéri hát ingyen átadni bárkinek, aki csak a bála szétbontása után döbben rá, hogy hordhatatlan hulladékot vett.

Afrikába a nyolcvanas évek óta ömlik a használt ruha, ami tönkretette a kelet-afrikai államok textilgyártását. Mivel az afrikai vevők kevesebbet tudnak fizetni, ezért az európai és amerikai exportőröknek akkor éri meg Afrikába szállítani, ha préselhetik a ruhákat. Ezt viszont a minőség is megsínyli. Így hiába javult némileg a fekete kontinensre kerülő darabok minősége az elmúlt években, az olcsó szállítás miatt igazi változás nem történik.

Az Európába kerülő darabokból többszöri átválogatás során szűrik ki a rossz minőséget. Sok szemét ruha ipari tömítőanyag, géprongy formájában hasznosul. A következő kategória az „afrikai minőség”, ami Afrika mellett a Közel-Keleten, Pakisztánban és Bangladesben köt ki. Kelet-Közép-Európa az összes ruha igen kis százalékát kapja csak, de abból (elvileg) a jót.

A hazai piac nem tudja tovább emelni az árakat
Fotó: Hegedűs Márk Nógrád Megyei Hírlap

– Hosszú évekig az Angliából érkező használt ruhák egyet jelentettek az elfogadható áron kapható jó minőséggel – mondja Herendi Zsóka, a Záim Használtruha üzemvezetője. – Ez pedig megmaradt az emberekben, ezért látható ma számos használtruha-üzlet kirakatában a brit zászló.

Valójában azonban a legtöbb ruha már nem onnan érkezik. A skót Nathan’s Wastesavers ugyan külön magyar, lengyel és román válogatókat foglalkoztat, hogy legnagyobb felvevőpiacának ízlését minél inkább kiszolgálja, de a hazai használt ruhák töredéke származik már csak közvetlenül a szigetországból. Egyes vélemények szerint mindössze húsz százalék, mások ötven százalékra saccolnak. Aki közvetlenül Angliából vásárol, az a Nathan’s Wastesavershez fordul, amely vagy a brit önkormányzatoktól bérelt ruhakonténerekből szerzi darabjait, vagy az Anglia-szerte elterjedt jótékonysági üzlethálózat megmaradt ruháit értékesíti tovább. A kérdés, hogy hova. Hollandia, Belgium és Németország ugyanis a kontinens legnagyobb használtruha-elosztó országai. A magyar használtruha-kereskedők is tőlük vásárolnak ma már túlnyomó többségben. A holland vagy belga ruhák 20-25 százalékkal olcsóbbak, mint ha Angliából vásárolna a cég. Ettől még a „minőségi angol használt ruha” felirat a boltokban akár igaz is lehet, ha a belga ruha eredetileg Angliából érkezett, és erre bőven van példa.

– A brit ruhák drágaságán túl probléma, hogy azok többnyire kis méretűek, míg a magyarok inkább a nagyobb méreteket keresik, ezért a holland vagy a német ruhák jobban teríthetők a hazai piacon – magyarázza Herendi Zsóka.

Filkor Sándor a túlzottan kötött anyagokat emeli ki, amelyeket a hazai vásárlók nem kedvelnek, ezért érdemesebb a német stílusú ruhák között válogatni. Az átmeneti időszak lejártával, ha nem születik megállapodás, akkor a hard Brexit forgatókönyve szerint vámot kell majd fizetni a használt ruhákra is. A kereskedők véleménye megoszlik, hogy ekkor mi történik majd. Herendi Zsóka szerint valószínűleg többet nem vásárolnak Angliából, mivel ez ­20-25 százalékos áremelkedést okozna a már amúgy is drágább brit ruhák esetében, és ezt a magyar piac nem bírja el. Magyarországon az olcsó használt ruha adható el. Kovács Zoltán, az Easyget ügyvezetője szerint épp ezért a britek kénytelenek lesznek engedni áraikból. Ha mégsem tennének így, Kovács szerint a hazai kereskedők haszna fog csökkenni, mivel ő sem lát lehetőséget további áremelésre a hazai piacon.

Az összes szereplőnek az lenne a legegyszerűbb, ha a brit kormány és az unió meg tudna egyezni a vámkérdésben, hiszen a szabadkereskedelem a legkifizetődőbb a felek számára. A megegyezés valószínűleg nemcsak a vámszabályokra vonatkozna, hanem a jogi kérdésekre is. A múlt hónapban a Taylor Wessing Budapest ügyvédi iroda szakértői hívták fel a figyelmet, hogy a vámunió eltörlése mellett a harmonizált védjegyszabályok megszűnése is probléma. Ha ugyanis az Európai Gazdasági Térség (EGT) bármely tagállamában a védjegyjogosult engedélyével forgalomba került egy termék, akkor az EGT teljes területére kiterjed, innentől kezdve a védjegyjogosult más államokban már nem ellenőrizheti, ki milyen feltételek mellett árusítja a védelem alá eső terméket. Mivel az Egyesült Királyság kilép az EGT-ből, elvileg bármely divatmárka pert indíthatna egy üzlet ellen, amely jogosulatlanul árusítja termékét. Természetesen kibúvó, ha egy EGT-tagállam üzlete egy másik tagállamban már forgalomba hozott terméket vásárol. Ezért a hazai használtruha-kereskedők nem aggódnak a védjegyoltalom kapcsán, hiszen az itthon fellelhető brit ruhák nagy része már így is Belgiumon vagy Hollandián keresztül kerül be az országba. A vámunió megszűnése sokkal jobban érdekli őket, de reménykednek, hogy december 31-ig győz a józan ész, és maradhat a szabadkereskedelem.