Bálagála

Szárnyal Magyarországon a használtruha-piac. Kelet-Közép-Európába ­elvileg a jó minőség érkezik, de sok a nyerészkedő, a „minőségi angol használt ruha” pedig egyáltalán nem biztos, hogy tényleg brit. Kérdés, milyen szabályozás lép érvénybe 2021-től.

20200722 Salgótarján Nógrád Megyei Turkáló körkép, London diszkont. Fotó: Hegedűs Márk HM Nógrád Megyei Hírlap Fotó: Hegedűs Márk

Afrikába a nyolcvanas évek óta ömlik a használt ruha, ami tönkretette a kelet-afrikai államok textilgyártását. Mivel az afrikai vevők kevesebbet tudnak fizetni, ezért az európai és amerikai exportőröknek akkor éri meg Afrikába szállítani, ha préselhetik a ruhákat. Ezt viszont a minőség is megsínyli. Így hiába javult némileg a fekete kontinensre kerülő darabok minősége az elmúlt években, az olcsó szállítás miatt igazi változás nem történik.

Az Európába kerülő darabokból többszöri átválogatás során szűrik ki a rossz minőséget. Sok szemét ruha ipari tömítőanyag, géprongy formájában hasznosul. A következő kategória az „afrikai minőség”, ami Afrika mellett a Közel-Keleten, Pakisztánban és Bangladesben köt ki. Kelet-Közép-Európa az összes ruha igen kis százalékát kapja csak, de abból (elvileg) a jót.

A hazai piac nem tudja tovább emelni az árakat
Fotó: Hegedűs Márk Nógrád Megyei Hírlap

– Hosszú évekig az Angliából érkező használt ruhák egyet jelentettek az elfogadható áron kapható jó minőséggel – mondja Herendi Zsóka, a Záim Használtruha üzemvezetője. – Ez pedig megmaradt az emberekben, ezért látható ma számos használtruha-üzlet kirakatában a brit zászló.

Valójában azonban a legtöbb ruha már nem onnan érkezik. A skót Nathan’s Wastesavers ugyan külön magyar, lengyel és román válogatókat foglalkoztat, hogy legnagyobb felvevőpiacának ízlését minél inkább kiszolgálja, de a hazai használt ruhák töredéke származik már csak közvetlenül a szigetországból. Egyes vélemények szerint mindössze húsz százalék, mások ötven százalékra saccolnak. Aki közvetlenül Angliából vásárol, az a Nathan’s Wastesavershez fordul, amely vagy a brit önkormányzatoktól bérelt ruhakonténerekből szerzi darabjait, vagy az Anglia-szerte elterjedt jótékonysági üzlethálózat megmaradt ruháit értékesíti tovább. A kérdés, hogy hova. Hollandia, Belgium és Németország ugyanis a kontinens legnagyobb használtruha-elosztó országai. A magyar használtruha-kereskedők is tőlük vásárolnak ma már túlnyomó többségben. A holland vagy belga ruhák 20-25 százalékkal olcsóbbak, mint ha Angliából vásárolna a cég. Ettől még a „minőségi angol használt ruha” felirat a boltokban akár igaz is lehet, ha a belga ruha eredetileg Angliából érkezett, és erre bőven van példa.

– A brit ruhák drágaságán túl probléma, hogy azok többnyire kis méretűek, míg a magyarok inkább a nagyobb méreteket keresik, ezért a holland vagy a német ruhák jobban teríthetők a hazai piacon – magyarázza Herendi Zsóka.

Filkor Sándor a túlzottan kötött anyagokat emeli ki, amelyeket a hazai vásárlók nem kedvelnek, ezért érdemesebb a német stílusú ruhák között válogatni. Az átmeneti időszak lejártával, ha nem születik megállapodás, akkor a hard Brexit forgatókönyve szerint vámot kell majd fizetni a használt ruhákra is. A kereskedők véleménye megoszlik, hogy ekkor mi történik majd. Herendi Zsóka szerint valószínűleg többet nem vásárolnak Angliából, mivel ez ­20-25 százalékos áremelkedést okozna a már amúgy is drágább brit ruhák esetében, és ezt a magyar piac nem bírja el. Magyarországon az olcsó használt ruha adható el. Kovács Zoltán, az Easyget ügyvezetője szerint épp ezért a britek kénytelenek lesznek engedni áraikból. Ha mégsem tennének így, Kovács szerint a hazai kereskedők haszna fog csökkenni, mivel ő sem lát lehetőséget további áremelésre a hazai piacon.

Az összes szereplőnek az lenne a legegyszerűbb, ha a brit kormány és az unió meg tudna egyezni a vámkérdésben, hiszen a szabadkereskedelem a legkifizetődőbb a felek számára. A megegyezés valószínűleg nemcsak a vámszabályokra vonatkozna, hanem a jogi kérdésekre is. A múlt hónapban a Taylor Wessing Budapest ügyvédi iroda szakértői hívták fel a figyelmet, hogy a vámunió eltörlése mellett a harmonizált védjegyszabályok megszűnése is probléma. Ha ugyanis az Európai Gazdasági Térség (EGT) bármely tagállamában a védjegyjogosult engedélyével forgalomba került egy termék, akkor az EGT teljes területére kiterjed, innentől kezdve a védjegyjogosult más államokban már nem ellenőrizheti, ki milyen feltételek mellett árusítja a védelem alá eső terméket. Mivel az Egyesült Királyság kilép az EGT-ből, elvileg bármely divatmárka pert indíthatna egy üzlet ellen, amely jogosulatlanul árusítja termékét. Természetesen kibúvó, ha egy EGT-tagállam üzlete egy másik tagállamban már forgalomba hozott terméket vásárol. Ezért a hazai használtruha-kereskedők nem aggódnak a védjegyoltalom kapcsán, hiszen az itthon fellelhető brit ruhák nagy része már így is Belgiumon vagy Hollandián keresztül kerül be az országba. A vámunió megszűnése sokkal jobban érdekli őket, de reménykednek, hogy december 31-ig győz a józan ész, és maradhat a szabadkereskedelem.