Budapest belvárosában sétálva számos használtruha-bolttal találkozik az ember. A turkálás nem egyszerűen az ár-érték arány miatt éri meg sokaknak, speciális életérzést közvetít.
A klímaváltozás árnyékában egyre többször kerül terítékre, hogy az olajipar után a divatipar a második legszennyezőbb ágazat, ahol a megoldás az óriási környezeti terhelésre a körforgásos kereskedelem lenne, ha sikerülne új ruhákat varrni a már hordott szálakból. Az újrahasznosítási technológia még gyerekcipőben jár ahhoz a ruhamennyiséghez képest, amely a világ piacain a fast fashion boltok térhódítása óta mozog. A koronavírus első hulláma alatt a szakértők azt várták, hogy csökkenni fog a használtruha-piac, mivel az emberek félnek majd mások használt darabjait felvenni. A nyári adatok azonban azt mutatták, hogy körülbelül 28 milliárd dollárt ér a világszintű használtpiac, és a következő öt évben 64 milliárd dollárra nőhet. A jóslatok szerint 2029-re 17 százaléknyi használt ruha fog a szekrényekben lógni, ami 14 százalékos emelkedés húsz év alatt.
Arról megoszlanak a vélemények, hogy valójában mekkora értékük van a használt ruháknak, mivel sok esetben a fast fashion áruházak termékei töltik meg a polcokat. Ezek pedig néhány újabb felvétel után biztosan a szeméttelepre kerülnek, mivel silány anyagokból, rossz minőségű varrással készülnek. Amerikában sok üzlet ezért csak a luxusdivat termékeit engedi be, esetleg egy-egy korszakra (többnyire a hollywoodi glamourt közvetítő 30-50-es évekre) koncentrál. Amivel nem tud mit kezdeni, azt továbbadja. Az ENSZ adatai szerint az Egyesült Államok a világ legnagyobb használtruha-exportőre, az összes leadott ruha negyven százalékát küldik ki az országból. A piacnak számos szegmense van minőség, csomagolástechnika, válogatás szempontjából. A legegyszerűbb megkülönböztetés a bálás és a darabos ruházat, ahol az előbbi jóval olcsóbb, és igazán exkluzív darabot aligha tartalmaz. Japán kiváló minőséget kap, Dél-Amerika közepeset, Kelet-Európa jót. Egy időben ide kerültek a rosszabb minőségű anyagok is, de a rendszerváltás óta virágzó turkálóknak rá kellett ébredniük, hogy a vásárlók butikszerű élményre vágynak, így csak a jó minőségű darabok találhatnak gazdára. Filkor Sándor, a balashasznaltruha.eu ügyvezetője ugyanakkor hozzáteszi, hogy ma is érkezik Magyarországra szemétminőségű használt ruha, mivel az iparágban sok hozzá nem értő nyerészkedő is megpróbál boldogulni. Ők kapva kapnak az Angliában helyi ruhaként hirdetett ingyenes bálákon, amelyekben valóban brit ruhák találhatók, de csak a szállításért kell fizetniük, mert a ruhák valójában nagyon rossz minőségűek. Ezeket, ha a brit szervezetek el akarják vinni a szeméttelepekre, akkor fizetniük kell, jobban megéri hát ingyen átadni bárkinek, aki csak a bála szétbontása után döbben rá, hogy hordhatatlan hulladékot vett.