– Mielőtt nekivágunk az útnak, mindenkit megesketek, hogy az utasításaim szentek számukra, és a tudtom nélkül semmiféle magánakcióba nem kezdenek. Afrika jó tanítómester, pillanatok alatt móresre tanítja azokat, akik nyeglék, vagy félvállról vesznek dolgokat. Én azért is tisztelem és szeretem ezt a földrészt, mert ott nem lehet mellébeszélni, állandóan figyelni kell. A szafarik idején – április és november között – a kígyók elbújnak, mert nekik hajnalban hideg van. Olyankor jól jön a nyitott terepjárón ülő vendégeknek a sál és a kesztyű a mínusz 10-15 fokban. De csak kilenc óráig, mert akkor már harminc fokra melegszik az idő, és dobálják le magukról a ruhát. Reggel, ha kinézek az ablakon, félméteres jégcsapok lógnak, amelyeknek délelőtt már nyomuk sincs. Európai ember számára elképzelhetetlen az ottani állatvilág gazdagsága. Csak nálunk, ahol a házikóm áll, 28 vadászható állatfaj él, és még 15, amelyek nem vadászhatóak. Namíbiában több mint hatszáz madárfaj található. Amikor lenyugszik a nap, több száz gnú vonul el előttünk. Felénk elefántok és oroszlánok nincsenek. Ott a legveszélyesebb állat az ember. Ha elhangzik az a szó, hogy Afrika, sokaknak a szegénység, a csontsovány kisgyerekek, a nyüzsgő legyek jutnak az eszébe. A tévhitek miatt többen úgy gondolják, hogy Afrika primitív, koszos, büdös. Namíbia, amely kilencszer akkora, mint Magyarország, és alig hárommillióan lakják, az egyik legfejlettebb afrikai ország.