Amit nem mondhatott el

Balázs Fecó klasszikus zene iránti vonzódása viszonylag korán megmutatkozott, ám ez igazából a jubileumi dupla CD-jén látszik kiteljesedni.

A képen Balázs Fecó (Balázs Ferenc) Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas énekes, zenész, zeneszerző koncertjén az M2 Petőfi TV Akusztik című adásában, az A38 koncerthajó színpadán, 2020. november 2-án Fotó: Zih Zsolt Forrás: MTVA Fotó: Zih Zsolt

Kegyetlen sorscsapás, amint egy sikeres, közkedvelt alkotóművész aprólékos gonddal készül életműve megkoronázására, ám egy esztelen járvány mindezt végzetesen felülírja. Pedig Balázs Fecó monumentális előadással készült megünnepelni azt a bizonyos bűvös hetvenest, egykori és újabb zenésztársaitól övezve, a Budapest Sportaréna színpadán. Ott, ahol a közönség 2018-ban a Korállal együtt – képletesen – vállára emelte. A leendő életműkoncertre időzítve ráadásul összefoglaló, gyűjteményes, dupla CD-t is megálmodott.

Szerencsére – hála a producer, egykori Korál-dobos, stúdióvezető Dorozsmai Péternek – ez utóbbi álom legalább valóra válhatott. Még akkor is, ha a zenei felvételek befejező szakaszát a kiváló énekes-billentyűs előadó már nem érhette meg. Talán emiatt is került az említett nagy búcsúkoncert DVD-je harmadik korongként a Barcsik Géza grafikusművész alkotta exkluzív, ízléses, háromosztatú tokba. Kontor Tamás (akusztikus gitárjával is besegítve) és Veres Mónika énekkettőse a Tükör által homályosan, valamint az Idegen című opuszokban hivatott pótolni a tavaly elhunyt muzsikus szerzőt, akik apait-anyait beleadva, kellő alázattal teljesítették e küldetést. Mindez elmondható Heincz „Biga” Gáborról­ is, akire az Ahogy nézett című Fekete Tibor-szerzeményt osztották. A kiadvány szívdobogtató zárótétele (Túl az éjszakán) pedig instrumentálisan, villanygitárral, zongora-, illetve szimfonikus nagyzenekari kísérettel szólal meg.

Balázs Fecó klasszikus zene iránti vonzódása viszonylag korán megmutatkozott – elég csupán a Korál első három lemezének keretbe foglalt nyitó-, illetve zárótételeire vagy későbbi önálló munkáira, mint a Register, illetve a Best of Bach feldolgozásalbumára gondolni –, ám igazából e jubileumi kiadványán látszik kiteljesedni.

A Tom-Tom stúdióban teljes egészében újra rögzített, szimfonikusokra hangszerelt egykori Korál-, illetve a későbbi szólópálya dalai új köntösben – vegyes kórus, zongora, Hammond orgona (ezeknél Binder Norbert is besegített), akusztikus gitár (Sipeki Zoltán), valamint Stend Tamás szaxofonos, Bille Gergő szárnykürtös, no és a Hungarian Studio Orchestra szimfonikus zenekar segítségével – születtek újjá.

Külön kiemelendő a Taurus ex-T: 25-75-82 szupergrupp zenei blokkja, ahol a méltán népszerű előadóművész a mindvégig kitartó baráttal, szerzőtárssal, Horváth Attila szövegíróval karöltve elsőként bontakoztatta ki különleges zeneszerzői-hangszeres képességeit; és ahol hírnevét is megalapozta egyben. A borítón valamiért – tévesen –

Korál szimfonikus mix néven jegyzett négy, egymásba olvasztott Taurus-nóta (A kőfalak leomlanak, Anyám, vigasztalj engem, A lány, akire szerelemmel nézhetek, Amit nem mondhattam el) érzelmileg és zeneileg egyaránt a dupla album zenitjét jelenti. Nagy ívű, monumentális, méltóságteljes hangszerelése bármely klasszikus mű mellé odatehető, derekasan állja a versenyt.

Talán sok is lenne a – huszonnyolcból – zömé­ben lírai, andalító szerzemény, ha a mesteri szimfonikus hangszerelés (Sebestyén Áron, Pejtsik Péter munkája) nem dobna rajta – és még valami: Horváth Attila mélyenszántó gondolatokat megfogalmazó, empatikus, irodalmi értékű versei, amelyek szervesen összeforrtak, harmonizálnak a többnyire könnyen megjegyezhető, slágeres dallamokkal. De hát megszokhattuk: a líra – kezdetben rock-,

később szimfonikus előjellel – Balázs Fecó sajátja volt. A költő szavai szerint: „Nem adhatok mást, csak mi lényegem”.

A sok lassú tempós szerzemény között vérpezsdítő a dobszólós Ne állj meg soha tétele (Fischer László szerzeménye), amely hat perc negyvenöt másodperc erejéig visszarepít egy kiváló hangulatú, markánsan közönségzajos Korál-koncert kellős közepébe. Kitekintő a hangversenyterem illúziójának légköréből.

A képen Balázs Fecó (Balázs Ferenc) Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas énekes, zenész, zeneszerző koncertjén az M2 Petőfi TV Akusztik című adásában, az A38 koncerthajó színpadán, 2020. november 2-án
Fotó: MTVA Fotó: Zih Zsolt

A záródal akkordjainak lecsengése után makacsul előrefurakszik egy gondolat: vajon kiteljesedett az életmű? Aligha. Meg kell elégednünk az így sem kevés, értékes örökséggel, amelyet Balázs Fecó az utókorra hagyományozott, hiszen dalai tovább élnek. Még akkor is, ha akad olyan, amit szeretett volna, de már nem mondhatott el.

(Balázs Fecó és a Korál – Legszebb dalaink – 2 CD + Korál-koncert DVD, Tom-Tom Records, 2021)