Korál szimfonikus mix néven jegyzett négy, egymásba olvasztott Taurus-nóta (A kőfalak leomlanak, Anyám, vigasztalj engem, A lány, akire szerelemmel nézhetek, Amit nem mondhattam el) érzelmileg és zeneileg egyaránt a dupla album zenitjét jelenti. Nagy ívű, monumentális, méltóságteljes hangszerelése bármely klasszikus mű mellé odatehető, derekasan állja a versenyt.
Talán sok is lenne a – huszonnyolcból – zömében lírai, andalító szerzemény, ha a mesteri szimfonikus hangszerelés (Sebestyén Áron, Pejtsik Péter munkája) nem dobna rajta – és még valami: Horváth Attila mélyenszántó gondolatokat megfogalmazó, empatikus, irodalmi értékű versei, amelyek szervesen összeforrtak, harmonizálnak a többnyire könnyen megjegyezhető, slágeres dallamokkal. De hát megszokhattuk: a líra – kezdetben rock-,
később szimfonikus előjellel – Balázs Fecó sajátja volt. A költő szavai szerint: „Nem adhatok mást, csak mi lényegem”.
A sok lassú tempós szerzemény között vérpezsdítő a dobszólós Ne állj meg soha tétele (Fischer László szerzeménye), amely hat perc negyvenöt másodperc erejéig visszarepít egy kiváló hangulatú, markánsan közönségzajos Korál-koncert kellős közepébe. Kitekintő a hangversenyterem illúziójának légköréből.
Fotó: MTVA Fotó: Zih Zsolt
A záródal akkordjainak lecsengése után makacsul előrefurakszik egy gondolat: vajon kiteljesedett az életmű? Aligha. Meg kell elégednünk az így sem kevés, értékes örökséggel, amelyet Balázs Fecó az utókorra hagyományozott, hiszen dalai tovább élnek. Még akkor is, ha akad olyan, amit szeretett volna, de már nem mondhatott el.
(Balázs Fecó és a Korál – Legszebb dalaink – 2 CD + Korál-koncert DVD, Tom-Tom Records, 2021)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!