Huszárvirtus

Az egyetlen magyar eredetű katonai csapatnem tudományos igényű feldolgozottsága meglehetősen hiányos. Sokan például azt hiszik, nemzeti lovasságunk csak úgy vakmerőn nekirontott az ellenségnek, pedig megterveztek minden rajtaütést. Réfi Attila történész vezetésével huszártörténeti kutatócsoport szerveződik a Károli Gáspár Református Egyetemen.

Réfi Attila Történész 20211008 Budapest Fotó Bach Máté Magyar Nemzet Fotó: Bach Máté

– Háry János figurájában a nagyotmondás, dicsekvés is megjelenik, és negatívumként az iszákos, kártyás magatartás. A vakmerőség inkább a romantikus képet erősíti… 

– Sokan azt hiszik, amikor a magyar huszárok vakmerőn nekirontottak az ellenségnek, azt megfontoltság nélkül tették, pedig körültekintően megterveztek minden rajtaütést. Megfelelő tartalékot, biztosítást képeztek, előjárőreik felderítették a terepet, kikémlelték az ellenség erejét, elhelyezkedését. Az előszeretettel alkalmazott lesvetés egyik kulcseleme a jó időzítés volt. A katonák félszavakból is megértették egymást, a huszároknak is voltak kipróbált formációik. Az sem volt számukra gond, ha lóról szállva kellett rohamozni egy magaslatot, ami például a nehézlovas vértesek esetében kevésbé elképzelhető.

– Milyen eredményekre, új ismeretekre lehet még számítani?

– A csapatnem történeti fejlődésének csúcspontját jelentő francia háborúk időszakáról többet fogunk tudni, miután részletesen feltérké­pezzük a huszárság részvételét a hadjáratokban. A 48/49-es szabadságharc feldolgozottsága lényegesen jobb, bár a honvédsereg tizennyolc huszárezrede közül eddig mindössze három történetéről készült önálló monográfia, és az első világháború is bőven ad még feladatot. Az életrajzok és a forráskiadások hiánya szembeszökő. Szeretnénk a huszárok mindennapjairól, élethez, szerelemhez való viszonyukról is képet adni a közönségnek. Meskó József, a napóleoni háborúk ragyogó tehetségű huszártisztje például német nyelven írta önéletírását – ez is a közös hadsereg hatása, amelyben a német volt a vezényleti nyelv –, a dokumentum egy magyar közgyűjtemény raktárában feküdt száz éven át. Fordítás után közreadjuk, akárcsak Illéssy Sándor altábornagy önéletírását, amely a leszármazottak magántulajdonában található.

– Ezek szerint családi emlékek is szóba kerülnek?

– A kutatócsoport tagjai személyes kapcsolatban állnak magángyűjtőkkel, illetve történelmi családok leszármazottaival. A magántulajdonban lévő forrásokból az is tudható, mennyire igénybe vette a hadviselés a katonákat, emiatt gyakran jártak fürdőkbe kúráltatni magukat. A fürdők a társasági élet színterei is voltak, Illéssy Sándor például Pöstyénben ismerkedett meg későbbi feleségével, Tihanyi Johannával. Csécsi Nagy Imre altábornagy hagyatéka a dédunokái birtokában található, és mintegy ezer fényképet, naplókat, leveleket tartalmaz a boldog békeidők és az első világháború időszakából.

Borítókép: Réfi Attila történész: „A katonák félszavakból is megértették egymást”. Fotó: Bach Máté