A Huszárok, harcmezőkön innen és túl – Nemzeti csapatnemünk a „hosszú” 19. században című kutatási pályázata mintegy negyvenmillió forint támogatást nyert az Innovációs és Technológiai Minisztérium által meghirdetett OTKA fiatal kutatói kiválósági program keretében. Milyen lépések, személyes indítékok vezetnek egy huszártörténeti kutatócsoport megalakulásáig?
– Régi vágyunk teljesült kollégáimmal, Bobay Istvánnal, Kranzieritz Károllyal és Süli Attilával a csoport létrejöttekor – mondja Réfi Attila. – A témához kapcsolódó személyes érdeklődésem elindítója Ordas Iván Simonyi óbesterről szóló könyve volt. Tizedik születésnapomra kaptam meg egy barátomtól a legvitézebb huszár regényes élettörténetét, és a későbbiekben is nagy hatással volt rám a magyar huszár alakja számos könyv és film révén. A huszárság az egyetlen magyar eredetű katonai csapatnem, tudományos igényű feldolgozottsága mégis meglehetősen hiányos. A Károli Gáspár Református Egyetem részéről nagy fogadókészséget tapasztaltunk, itt ugyanis kiemelt szerepet kap a hadtörténelem, amelynek több jeles művelője is megtalálható az oktatói karban, így például Szakály Sándor, Hermann Róbert vagy Horváth Miklós.
– Milyen előzményekre támaszkodhatnak a kutatás során?
– A dualizmus kori munkák szakszerűek, hiszen szerzőik profi katonák és hadtörténészek voltak, akik a Habsburg-haderő egyik alkotóelemeként kezelték a huszárt. Korrektül, de nem magyar nézőpontból. A szocializmus idején a nemzeti értékek eleve háttérbe szorultak, a rendszerváltoztatás után viszont egyre inkább a piaci szempontok kezdtek dominálni. Az összefoglaló jellegű, látványos kiállítású könyvekben már megjelenhetett a magyar huszár mint nemzetünk hősiességének, vitézségének megtestesítője. Kevésbé ismert, hogy a huszárság története ötszáz évnyi magyar történelem: a XIV. század végétől a XX. század közepéig tart.
– A kutatócsoport miért éppen a „hosszú XIX. századra” fókuszál?
– A huszárharcmodor visszavezet a lovas nomád eredetig, a könnyűlovas-hagyományig, illetve a török elleni harcok során tökélyre fejlesztett jellegzetes portyázó hadviselésig. A huszárság a XVIII. századra betagozódott a reguláris hadseregbe, miközben megőrizte ősi erényeit, a mozgékonyságot, a kirobbanó gyorsaságot, a kellő körültekintéssel párosuló ötletességet és a meglepetés erejét. Miért kiváló a magyar huszár? Mintha azt kérdeznénk: miért olyan zöld a fű Angliában? Mert több évszázados hagyományban gyökerezik. A nemzeti sajátosságokra épülő csapatnemet megismerte és átvette a világ számos hadserege, sok esetben magyar legénységgel és tisztekkel együtt.
