– Legutóbbi beszélgetésünk 2020 februárjában került fel a Magyar Nemzet honlapjára. Akkor jött a Covid, és fölülírt mindent. De hogy más is történt, azt Kossuth-díja is bizonyítja.
– Történt más is, a legjelentősebb nekem Borsi. Tulajdonképpen kulturális revíziót hajtottunk végre: a Rákóczi-kastély felújításával nagyszabású magyar intézmény jött létre a határon túl.
– A Teleki László Alapítvány 2015 óta a kormány által finanszírozott Rómer Flóris-terv végrehajtója, vagyis irányítója a határon túli magyar épített örökség megóvásának. A megszokottnál nagyobb falat volt II. Rákóczi Ferenc szülőházának helyreállítása?
– Műemléki rekonstrukció keretében működőképes szállodát létrehozni nem szokványos feladat. Némi költői túlzással mondhatnám, hogy Borsiban a legegyszerűbb a felújítás volt. Annak már kialakítottuk a metódusát az elmúlt években, igaz, a Rómer Flóris-terv ötszázmillió forintos keretéből kisebb léptékű helyreállításokkal, elsősorban középkori templomokkal foglalkozunk. Borsiban most a kulturális központ üzemeltetése, a kiállítás, az étterem és a szálloda magas színvonalú, ugyanakkor rentábilis működtetése a feladat.
– Vagyis, hogy beinduljon a turizmus ötpercnyire a szlovák–magyar határtól. Borsiban „Jó napot!” vagy „Dobry den!” köszöntésre számíthat a látogató?
– Felvidéken célzott szlovákosítás folyt a korábbi évtizedekben, Borsiban a Rákóczi-kultusz miatt. Egyes színmagyar falvakra egész egyszerűen rászálltak. A népdalkincséről és tánchagyományáról nevezetes Magyarbődön már csak heti egyszer van magyar nyelvű istentisztelet, a többi a reformátusoknál, tehát a „magyar vallásúaknál” is szlovákul. Borsiban a fiatalok többségének billegő az identitása. Szlovák tannyelvű a helyi iskola, aki magyar nyelvű iskolába akarja járatni a gyerekét, az Bodrogszerdahelyre viszi. Ezzel együtt tapintható a Rákóczi-kultusz a térségben. Az 1970-es évekig élő népszokás volt a ruszinoknál, hogy a karácsonyi asztalfőn Rákóczinak terítettek. Manapság is szívmelengető érzés helyiekkel beszélgetni, mert visszatérő szófordulatuk – az értelmiségitől az egyszerű emberekig – a „nagyságos” fejedelem.