Igazi közösségi kutakodás eredménye a kisbárkányi lelet. A Nógrád megyei település határában, a Kukely-tanyán korábban is kerültek elő leletek Árpád-kori temetkezés nyomaival.
A 2019. januári terepbejárást októberben műszeres leletfelderítés követte – ékszereket és különféle csontokat találtak. A további pusztulás megakadályozására és a sírok megmentésére mentőfeltárást szerveztek. Az önkéntesek segítségével 24 temetkezést tártak fel, s közben behatárolták a temető kiterjedését. (A koponyák többségét a szántás megsemmisítette vagy megsértette.) A szakemberek szerint a dombtetőn megtalált ékszerek mindegyike a megsemmisült temetkezésekből származik.
Szent István dénárai, Szent László érméi és III. Béla-féle veret segítette a korszak meghatározását. A kisbárkányi Árpád-kori temető gazdag leletanyaga mellett több sírt is bemutat a kiállítás. A több mint négyszáz tárgy az őskortól a XVIII. századig kalauzolja a látogatókat.
Gyakran a kincs megtalálói szívesen vesznek részt a feltárásban, segítik a múzeumi szakemberek munkáját. Ezek az esetek azért szerencsések, mert egyértelműek a lelet megtalálásának körülményei. A feltárás tisztázhatja az elrejtés helyét, mint például a nógrádmegyeri éremkincs esetében, ahol az ásatás során a kincshez kapcsolódó újabb éremlelet is előkerült. Ez újabb érdekes történet.
Kertépítés közben egy kerámiapalackban leltek az érmekre. A kincs összesen 119 tallérból állt – összetétele hűen tükrözi a XVII. század első harmadának magyarországi pénzforgalmát. Magyar veretű tallért például csak hat darabot tartalmazott.
Majcher Tamás régész a felfedezés után néhány évvel hitelesítő ásatást végzett a helyszínen, amely nem várt eredményt hozott. Megtalált ugyanis egy házhelyet és a házon belül azt a gödröt, ahonnan előkerült a talléros palack. Azonosította a leégett, majd összedőlt épület maradványait, és a legnagyobb meglepetésére maréknyi aranypénzt is lelt, egészen pontosan kilenc darabot. Volt közte 1519-ben Körmöcbányán vert II. Lajos-aranyforint, de négy török arany is. A körülmények arra utalnak, hogy az egykori tulajdonos vagyonát a házon belül több helyen őrizte. A tallérokat gödörbe ásott cseréppalackban, míg az aranyait valószínűleg a tető alá bedugdosva rejtette el.
Ha ennyire nem izgalmas is az összes lelet megtalálása, azért ezekből a példákból is érződik, hogy
a Magyar Nemzeti Múzeum időszaki tárlata telis-tele van különlegességekkel, titkokkal, meglepetésekkel.
És közösségi élménnyel, amelyet az ember óhatatlanul meghallott a megnyitón. Az önkéntesek nem mindegyike használ fémkeresőt, hogy azzal nyomozza a régmúlt emlékeit. Többeknek elég annyi, hogy másokkal együtt kutakodhat erdőn-mezőn. Megy ő a csipogó eszköz nélkül, pusztán annak az élménynek a reményében, hogy a csapat valamelyik tagja olyan értékre bukkan, amelyet egy-két ezer éve nem érintett emberi kéz. Hallottam baráti zrikálást arról, hogy akkor azt a bizonyos érmét melyikük találta meg. Az, amelyiknek a fémkeresője jelezte a leletet, vagy amelyik megmutatta, hogy hova kell vinni az eszközt? A látogatóknak ez is fontos, hiszen a tallérokhoz szorosan hozzátartoznak a sztorik, a fénylő aranyak, a több száz éve vert pénzek így együtt nyűgözik le őket.
A kiállítás célja kettős. Bemutatni a közösségi régészeti program eredményeit, illetve főhajtás az önkéntesek előtt.
Tisztelgés a hóban, fagyban, nyári kánikulában végzett áldozatos munkáért, hiszen a múzeum olyan értékeket köszönhet ennek a közösségnek, amelyek segítségük nélkül sosem kerültek volna elő, így az intézmény gyűjteményét sem gazdagítanák. Érdemes megnézni, mert azt mutatja, hogy számosan élnek közöttünk olyanok, akik a múlt emlékeit nem a feketepiacon akarják elkótyavetyélni, hanem a nagyközönség számára szeretnék elérhetővé tenni.
Megelégszenek annyival, hogy azt a bizonyos tárgyat ők találták meg. Nekik ennyi elég, nekünk nagyon sok.
(Kincset érő közösség. A Magyar Nemzeti Múzeum időszaki kiállítása 2022. szeptember 4-ig látogatható)
Borítókép: Kincsek az időszaki tárlaton. A régészeti emlékek iránt érdeklődő szövevényes bűnügyekkel is találkozhat (Fotó: Bach Máté)
