Száz évvel ezelőtt született Fekete Gyula, akire az előszóban Domonkos László író e szavakkal emlékezik vissza: „mondjuk ki végre, a huszadik század utolsó negyedében és a huszonegyedik század első évtizedében a magyar közélet és a magyar kultúra egyik legjelentékenyebb, legtisztánlátóbb alakjává vált”.
Fekete Gyula író, szociológus, újságíró, a Budapest szerkesztője, a Hitel munkatársa, nyolc évig az írószövetség elnöke volt. A Magyar Demokrata Fórum alapító tagja. 1990-ben megválasztották a Magyar Néppárt elnökének. Két évvel később megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét, de nem vette át. Írt drámákat, regényeket, elbeszéléseket, esszéket, publicisztikát. 52 prózai kötete jelent meg, néhány alkotását megfilmesítették. (Meg is kérdezték tőle, nem tart-e attól, hogy az írók politikusnak, a politikusok csak írónak tartják.)
Tizenöt-húsz évvel ezelőtt látnoki módon jósolta meg a mai európai eseményeket. És amit kevés édesanya tud: a gyermekgondozási segély, a gyes is neki köszönhető.