A falnak beszélni

Száz évvel ezelőtt született Fekete­ Gyula, akire az előszóban Domonkos László író e szavakkal emlékezik vissza: „mondjuk ki végre, a huszadik század utolsó negyedében és a huszonegyedik század első évtizedében a magyar közélet és a magyar kultúra egyik legjelentékenyebb, legtisztánlátóbb alakjává vált”. 

Fekete Gyula író, szociológus, újságíró, a Budapest szerkesztője, a Hitel munkatársa, nyolc évig az írószövetség elnöke volt. A Magyar Demokrata Fórum alapító tagja. 1990-ben megválasztották a Magyar Néppárt elnökének. Két évvel később megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét, de nem vette át. Írt drámákat, regényeket, elbeszéléseket, esszéket, publicisztikát. 52 prózai kötete jelent meg, néhány alkotását megfilmesítették. (Meg is kérdezték tőle, nem tart-e attól, hogy az írók politikusnak, a politikusok csak írónak tartják.) 

Tizenöt-húsz évvel ezelőtt látnoki módon jósolta meg a mai európai eseményeket. És amit kevés édesanya tud: a gyermekgondozási segély, a gyes is neki köszönhető.

Fia, Fekete Gyula György tiszteletre méltó vállalkozása a majdnem ötszáz oldalas könyv szerkesztése, pályatársak, kritikusok írásainak összegyűjtése. Visszaemlékezéseket, interjúkat, könyv- és filmkritikákat, gyászbeszédeket, újságcikkeket, elemzéseket és több írást az édesapjától is olvashatunk. 

A kötetben Fekete Gyula és kortársai egymás után elevenítik fel a sárospataki éveket, az újságírói és írói pályakezdést, az 56-os forradalmat, az írópereket. Elemzik fantasztikus regényét, a Triszexet, gyermekverseit, lélektani regényét, A fiatalasszonyt, valamint a Leányszöktetés című elbeszélését és publicisztikáit tartalmazó kötetét, a Száz korty tengert. 

Kiderül, hogyan született meg a forgatókönyv a Fagyosszentek című filmhez, és miért Az orvos halála című regénye aratta a legnagyobb sikert, amely 1963-ban jelent meg. Arról is szó esik, hogyan dolgozott együtt a fiával közösen írt Csendes ellenforradalom című, esszéket, vitairatokat tartalmazó könyvön.

Figyelemre méltó a Rendszerváltók című sorozatba az íróval készült interjú. Fekete kifejti véleményét a diktatúráról, az irodalmi körökről és az olvasómozgalomról. Színes egyéniség volt, aki közíróként és gondolkodó emberként sorskérdéseket vetett fel. 

Fekete Gyula 100. Szerk.: Fekete Gyula György. Időjel Kiadó, Pilisvörösvár, 2022. 480 oldal. Ára: 4500 forint

Fiatalkora óta izgatták társadalmunk mindennapjai, köz- és magánéletünk gondjai. Meglátása szerint „a népesedés kérdése nem magánügy, hanem nemzeti és közös ügy!”. Írásaiban rendszeresen foglalkozott a drámai népességfogyással. Meghatározó szerepe volt abban, hogy 1967-ben bevezették a gyermekgondozási segélyt.
Fekete Gyula célokért küzdő ember volt. Ő hívta létre „a hiteles emberek testületét”, a Százak Tanácsát. Életét és munkásságát egy cél vezérelte: a magyarság megmaradása. Érdekes, ahogy magáról vallott: „Negyven-egynéhány év óta írok, beszélek a falnak. Bár vissz­hangzott eleinte, igaz, ritkán egyetértéssel, annál szaporábban határozott visszautasítással. 

Nem is csak nacionalistának bélyegeztek meg, de fasisztának, amikor lelepleződtem, hogy alattomban azt számolgatom, hányan születnek, s hányan halnak meg Magyarországon. Előttem tucatnyi egykori kritika a mintegy félszáz közül. 

Hevenyészett leltár, csupán a tömörebb minősítésekről: »nacionalista«, »moralista«, »nép- és fajtamegváltó«, »demagóg«, »kokárdás«, »fajmagyar«, »embertenyészet«. Újságírógyakornokok rajtam köszörülték a tollukat. Túlságosan engem igazolt azóta az idő: mondhatok, írhatok most már akármit, a világűr fagyos csendje, némasága ölel körül és fojtogat.” Érdemes ízlelgetni Fekete Gyula gondolatait.

Borítókép: Fekete Gyula író 1963-ban (Forrás: Fortepan/Hunyady József)