[…] József cs. és kir. főherczeg híres fiumei kertje és nyaralója közvetetlen szomszédságában létezett egy ca. 10,500 m2 nagyságú szőlőkert, mely a Persich család tulajdona volt és a palota építésére rendkívül alkalmasnak mutatkozott, amiért is ezt a kertet 90,000 frtért az állam megvette. Ez a vétel igen kedvezőnek mondható, mivel félárért igen nagy terület állott rendelkezésre, távol a város zajától és mégis úgyszólván annak szívében, így a Molo Adamichtól gyalog 5 perc alatt lehet oda jutni. Innen a via del Municipio ágazik oda, a város nyugati részéről pedig a via Pomerio közvetíti a forgalmat a palotához. Ezen két utca találkozásánál közvetetlenül a palota előtt csak egy kis és szabálytalan térség létezett és szükségesnek látszott részben a kocsiforgalom lebonyolítása végett, részben pedig azért, hogy a palota előtt közvetetlenül ne építhessenek és így a tengerre való kilátást el ne zárhassák, arról gondoskodni, hogy itt nagyobb teret létesítsenek.
Ezen célok elérése végett megvették a via del Municipio és via del Pomerio sarkán létezett Durbesits-féle 2025 m2. nagyságú telket s a rajta lévő épületeket lebontván, az egész területet Squarré alakították át.
[…] A palota főhomlokzatának középrészét foglalja el a kormányzóné nagy fogadóterme, melyhez a főlépcső melletti jobb és baloldali előtér vezet. Ezen terem XVI. Lajos korabeli stílszerű kiképzést kapott, falai mezőkre vannak osztva és selyemszövettel borítva. Van még ezenfelül egy női boudoir írószoba és fával burkolt ebédlő-terem; az utóbbit XV. századbeli renaissance bútorokkal bútorozzák be.
Ebbe az emeletsorba helyeztük az előkelő vendégek számára való vendégszobákat is. A második emelet, melyhez külön lépcsők vezetnek, magában foglalja a kormányzó lakását, gyermek- és nevelői szobákat, ruhatárakat és a szolgálati személyzet helyiségeit. A konyhaépületben külön udvar körül következő helyiségek csoportosulnak. Földszint: istálló 8 lóra, kocsiszín, szerszámkamra és az istállószemélyzet lakása, az első emeleten pedig a konyha és ennek mellékhelyiségei.
[…] A palotát alacsony nyomású gőzfűtéssel, vízvezetékkel és villamos világítással szereltük föl. A területet parkoztuk és vasrácskerítéssel meg fallal vettük körül. Az alkalmazott stílus olasz renaissance Palladio modorában. Egyszerű tagozatok, jól megválasztott arányok és nagy méretek adják meg ennek az épületnek a nyilvánosság jellegét.
Az építés 1893. év július havában indult meg és aug. hó 22-én helyezték el az alapkövet. 1894. november hó 5-én tartották meg az egyenünnepélyt és ugyane hó 20-án érte az épületet az a katasztrófa, melynek sajnos 5 emberélet esett áldozatul. E napon délután 3 órakor dőlt be a lépcsőház fala, mely még munkában volt és a II. emelet magasságában épült. A bedőlés rögtön és minden előzetes jel nélkül ment végbe, legelőször a munkások estek le és utánuk zuhant a fal felső részének kőanyaga.
[…] Legvalószínűbb az a föltevés, hogy a fent dolgozó munkások az állványt anyaggal túlterhelték és ennek a falra gyakorolt egyenletlen nyomása volt a ledőlés okozója.
Ezen föltevés valószínűsége mellett szól az a körülmény is, hogy Fiumében olasz szokás szerint nem készítenek rendes, a faltól független állást, hanem magát a nyers falat használják föl az állás megerősítésére.
Ugyanis a falban bizonyos távolságokban lyukakat hagyván ki, azokba gerendát tolnak, melyeknek másik végét alátámasztják; ez képezi néhány darab palló deszkával együtt a munkásoknak és egyúttal az anyag lerakásának állványát. Könnyen megeshetik, hogy az állást túlterhelik, avagy amint az a jelen esetben is történhetett, arra nagy és súlyos köveket dobnak vagy görgetnek végig; ennek következtében az állás rázkódtatásnak van kitéve és a fal üregeibe dugott gerendák mint emeltyűkarok működvén, a falat kiemelik.
(Hauszmann Alajos: A fiumei kormányzó palotája. A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye, 1896/5. Forrás: Arcanum Digitális Tudománytár)
Százhetvenöt éve, 1847. június 9-én született Hauszmann Alajos építész, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja.
