Kína feszült figyelemmel kíséri az orosz–ukrán háborút. Követik az egykori elnök, Mao mondását, miszerint az okos majom a hegyről figyeli, amint a tigrisek a völgyben harcolnak. Kína gőzerővel megy előre a gazdaságban, a hírszerzésben, a modern technológiákban. Továbbra is globális játékos kíván lenni. Sokszor bejelentette, hogy számára a fennálló világrend – többek között azért, mert kidolgozásában nem vett részt – elfogadhatatlan. Szövetségi rendszere nincs, de a Selyemút-koncepciója miatt jó pár állam sokkal türelmesebb vele szemben, mint korábban. Nem mondott le területi igényeiről, csupán azokat nem vagy kevésbé hangsúlyozza.
Az eddig Peking ellen létrehozott újabb és újabb Amerika vezette koalíciók nem voltak sikeresek. Nyilvánvaló, hogy az USA ázsiai szövetségesi rendszerébe bevont Nagy-Britannia és Franciaország nem meghatározó erők a térségben.India lavírozásra törekszik az USA, Kína és Oroszország között, és tökéletesen érzékeli, hogy vesztes afganisztáni háborúja után a Nyugat pozíciói, főleg a pakisztáni politika miatt, romlottak a térségben.
Az Indiától délre fekvő Srí Lanka gazdasági csődje is közvetlen közelről érinti a regionális hatalomként működő Indiát.
A világpolitika fő kihívásai ma Ázsiában vannak. A nagyhatalmi szembenállás előrevetíti a jövőt. A nagy kérdés, hogy erre mikor, milyen körülmények között és milyen résztvevőkkel kerül sor.
Európa továbbra sem egységes. A brexit után meggyengült Európai Unióban francia–német vezetőpáros működik több-kevesebb, általában kevesebb sikerrel. Franciaországban az államfői választásokat Macron megnyerte, és figyelembe véve, hogy ott elnöki rendszer van, ez számára nagy lehetőségeket jelent a jövőben. Németországban három tartományi választás történt idén.




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!