Hogyan harcoltak a románok felmenői a Neander-völgyiekkel?

Az az állítás minden tudományos alapot nélkülöz, amely szerint „a románok felmenői győzték le a Neander-völgyi Homo sapienst”.

Manot, 2015. január 29. A modern ember (b) és egy neandervölgyi ember (j) koponyája az õskori koponyamaradvány lelõhelyéül szolgáló barlangnál, az észak-izraeli Manot falu közelében 2015. január 28-án. A régészek szerint a barlangban talált emberi koponya mintegy ötvenötezer éves, a modern ember Afrikán kívül fellelt legõsibb maradványa és azt a feltevést támasztja alá, hogy a Homo sapiens sapiens, a mai ember elõdje Afrikából rajzott ki, és a mai Izrael területén át vándorolt Európába. (MTI/EPA/Jim Hollander) Fotó: Jim Hollander

Európai barlanglakó

Az interjú állítása szerint a Netea professzor által szervezett nemzetközi kutatócsoport „adott részletes leírást a 36 ezer évvel ezelőtt élt európai emberről”. Ezzel szemben a valóság az, hogy először 2015-ben, a Nature-ben, az egyik legalapvetőbb szakfolyóiratban olyan tartalmú cikk jelent meg, amely szerint a Caras-Severin megyei Pestera cu Oase barlangban Európa egyik legősibb (39–41 ezer év) modern emberének maradványait találták meg, amely hét–kilenc százalékban tartalmazta a korábban Európában széles körben elterjedt Neander-völgyi ember (Homo neanderthalensis) genetikai jegyeit. 

Ennek a cikknek (An early modern human from Romania with a recent Neanderthal ancestor. Nature, 2015, 524) a szerzői között szerepel ugyan két román kutató az Emil Racovita barlangtani kutatóintézetből, de Netea professzor nincs közöttük. Egy ennél valamivel újabb fontos (nőnemű egyén) leletet is leírtak Romániából, a Pestera Muierii barlangból (Gorj megye, Havasalföld), ennek szerzői között már ott van Netea professzor (Current Bio­logy 31, 2021. július 26.).

A tanulmány kiemelt végkövetkeztetése szó szerint ez: „Her genome is similar to modern-day Europeans, but she is not a direct ancestor.” Magyarul: „Genomja hasonló a napjainkban élő európaiakéhoz, de nem közvetlen ősük”, vagyis nem származtatható le belőle egyetlen jelenleg élő európai népesség sem. Sem a románok, sem mások.

Ezenkívül: ez a lelet is tartalmazza csekély arányban a Neander-völgyi népesség genetikai jegyeit, ebből azonban csak arra lehet következtetni, hogy a lelet korát megelőző időkben jelentéktelen méretű keveredés volt a Neander-völgyi és az őket felváltó korai Homo sapiens (modern ember) népesség között. Olyan messzemenő következtetést, hogy ezek a népességek „győzték le a Neander-völgyit”, ezekből a genetikai adatokból nem lehet levonni, és ilyen állítások a szakfolyóiratokban megjelent cikkekben nem is találhatók.

Alapnép a Kárpát-medencében?

Teljesen más történet a Kr. e. 6500–4500 között végbement európai neolitizáció (csiszolt kőkorszak) története, amelynek során valóban lezajlott a népességek terjedése a Balkán felől, a Vaskapun keresztül a Kárpát-medence irányába, így a cikkekben említett vonaldíszes fazekasság kultúráé (Linienbandkeramik Kultur) is. 

Ebből következik, hogy valóban lehetett az idézett cikk szerint jelentős genetikai változatosságú, hasonló kultúrájú „alapnépesség” mind a Kárpát-medencében, mind annak a közvetlen környezetében. 

Mi sem természetesebb, hogy ennek a népességnek a genetikai sajátságai valamilyen arányban megőrződtek a hosszabb-rövidebb távú népvándorlások során ezen a területen szállásterületre, majd hazára találó népességekben. Ám ezt legvilágosabban az az idén meg­jelent tanulmány (A new linear combination method of haplogroup distribution central vectors to model population admixtures. Molecular Genetics and Genomics 297) mondja ki, amelyet első szerzőként Török Tibor szegedi genetikusprofesszor jegyez, és amely szerint „jelentős népességfolytonosság áll fenn a középkor óta, és ez tartalmaz egy, a rézkortól meglevő alapkomponenst”. 

Erre az alapkomponensre „rakódtak rá” – a Magyarságkutató Intézet munkatársainak jelentős közleménye (Current Biology 32, 2022, július 1–13.) szerint – a további jelentős komponensek. Ennek alapján a hun korszak bevándorlói ázsiai hun (Xiongnu) eredetűek, az ezt követő avarok elit rétege pedig ősi mongóliai eredetű. A honfoglaló magyarok bár közös eredetűek az ugorokkal (manysikkal), ám megvannak bennük a szarmata és a hun eredet génjei is.

Szlávokba fojtott szó

Olyan következtetést viszont egyetlen genetikai vizsgálatra sem lehet alapozni, hogy az itt élt ősi népességek indoeurópai nyelvűek lettek volna, ahogyan ez a Netea professzorral készült interjúban olvasható. Az interjúnak az az állítása pedig egyenesen megmosolyogtató, hogy a hódító bolgárok az ott élő szlávokba „beléjük fojtották a szót”, hiszen éppen a bolgár-türkök vették át a szlávok nyelvét, és ezért is mutatja a bolgár (és az északmakedón) nyelv a legtöbb megőrződött ószláv jelleget. 

Az az állítás pedig minden tudományos alapot nélkülöz, amely szerint „a románok felmenői győzték le a Neander-völgyi Homo sapienst” (szó szerint így!!!), hiszen a Neander-völgyi nem a Homo sapiens, és a Neander-völgyivel közel egykorú ősi Homo sapiensek nem a mai európai népességek ősei, ahogy ezt az idézett tanulmányok egyértelműen be is bizonyítják (azok is, amelyeknek az egyik, de nem első szerzője Netea professzor).

Az író evolúcióbiológus

Borítókép: A modern ember (balra) és egy Neander-völgyi koponyája. Sajátos szemszögből (Fotó: MTI/EPA)