Lengyel királynét ábrázol Zrínyi Ilona képmása?

Nem Zrínyi Ilonát, hanem Arquieni Mária Kazimiera lengyel királynét ábrázolja a Magyar Nemzeti Múzeum Történelmi Képcsarnokában őrzött ikonikus festmény. Bár az állítás számos tudományos tézist felforgat, Serfőző Szabolcs művészettörténész úgy véli, a történeti emlékezetben megmaradhat a kép annak, amivé alakult: a magyar fejedelemasszony portréjának.

A történeti oknyomozás megértéséhez tudni érdemes, hogy Zrínyi Ilona (1649–1703) a Wesselényi-összeesküvés leleplezése után kivégzett Zrínyi Péter leánya volt, I. Rákóczi Ferenc, majd Thököly Imre hitvese, II. Rákóczi Ferenc édesanyja. 

A Thököly-felkelés idején, 1685 novemberétől több mint két éven át védte Munkács várát a császári csapatoktól, ezért alakja összefonódott a nemzeti függetlenség eszméjét megtestesítő szabadságharcos eszményképével.

A fejedelemasszony képi reprezentációja elsősorban a budapesti festményhez kötődik, amely az elmúlt másfél évszázad alatt számos kötetet illusztrált, és több fontos kiállításon is szerepelt. 

Serfőző Szabolcs a kép eredettörténetét dolgozta fel, majd nemrég közzétette a Folia Historica folyóiratban. A szakember a festmény eredete után kutatva jutott el Rákóczi Erzsébethez, akinek a halála után, 1708. január 15-én a kistapolcsányi (ma Szlovákia) Rákóczi-kastélyban nyolc nagyobb és 12 kisebb festményt írtak össze, többek között a lengyel uralkodópár képmásait. 

Ezeket Erzsébet Krakkóból hozhatta magával, ahová 1684 elején menekült, miután Thököly Imre csapatai elfoglalták birtokait, köztük a lengyel határ közelében fekvő makovicai (Zboró, ma ugyancsak Szlovákia) várat is. A kurucok két hétig tartották itt fogva, míg végül III. (Sobieski) János lengyel király közbenjárásának köszönhetően kiszabadult.

– Rákóczi Erzsébet lekötelezve érezhette magát, ezért szerezhette be Sobieski és felesége portréját, amelyeket hazatérve a kistapolcsányi várkastélyban helyezett el. A Zrínyi Ilona arcképévé alakult munka nem lehetett Sobieski ajándéka, mivel nem udvari kvalitást képvisel – állítja Serfőző Szabolcs.

A grófnő halála után, 1709 januárjában a nyolc nagy méretű kistapolcsányi festmény közül hét portré a munkácsi várba került, köztük a lengyel uralkodópáré. Innen 1855-ben szállították át a képeket a budai főparancsnokságra, az egykori ferences kolostorba, ahonnan 1860 körül ajándékozás útján kerültek Baldácsy (Baldacci) Antal bélai (Szlovákia) műgyűjteményébe. 

Mivel a báró örökös nélkül hunyt el, 1880 februárjában elárverezték értékeit. Zrínyi Ilona „legrégibbnek ismert eredeti arcképét” Niedermann Pál esztergomi főkáptalani uradalmi ügyész vásárolta meg.

„Zrínyi Ilona képmása” ebben az időben már szélesebb körben ismert volt. Fényképe megjelent Horváth Mihály 1869-ben Pesten megjelent Zrínyi Ilona életrajza című kötete címlapelőzékén, maga a festmény az 1876-os budapesti műipari kiállításon. Ekkor fogalmazódott meg, hogy a műalkotásnak a nemzet múzeumában a helye.

A mű 1884. február 22-én érkezett meg Esztergomból – gőzhajón – a közgyűjteménybe. Mindeközben a képmás valódi eredete feledésbe merült.
A munkácsi vár történelmi arcképcsarnokának több darabja is hasonló metamorfózison ment át, így például III. (Sobieski) János lengyel király Korjatovics Tódorrá változott, Hethesi Pethe­ ­László I. Rákóczi Ferenc lett, Elisabeth von Saurau (Pethe Ferencné) Báthory Zsófiaként élt tovább, Czobor Ádám fizimiskáját Báthory István „örökölte”. 

Tévesnek bizonyult a XVII. század másik híres fejedelemasszonya, Lorántffy Zsuzsanna arcképének meghatározása is. A női portré 1846-ban került a Nemzeti Múzeumba. A tévedést Zichy István, a múzeum főigazgatója bizonyította be 1943-ban.

Zrínyi Ilona képmását az antropológia is megbuktatta. A fejedelemasszonyt 1703-ban a jezsuiták isztambul-galatai templomában temették el, földi maradványait 1906-ban szállították a kassai Szent Erzsébet-székesegyház altemplomába. 

Ezt megelőzően Török Aurél, a budapesti egyetem antropológiai intézetének vezetője megvizsgálta a csontokat. Az általa leírt Zrínyi Ilona nem hasonlít a festményen látható hölgyhöz. Serfőző Szabolcs úgy véli, a jelenkor technológiájával nagyobb sikerrel futhatnának neki az arcrekonstrukciónak.

– A kép genezisének feltárása nem feltétlenül jelent búcsút Zrínyi Ilonától: a portré a fejedelemasszony arcmásaként élhet tovább a köztudatban, maradhat az, amivé vált az elmúlt kétszáz év történeti emlékezetében – összegez a szakember.

Borítókép: A Zrínyi Ilonaként számontartott Arquieni Mária Kazimiera (ismeretlen festő, 1685 körül, Magyar Nemzeti Múzeum, Történelmi Képcsarnok)