Ahol a szlávok békében nyaralnak egymás mellett

Idén két Covid-hullám között elhatároztuk, hogy újra elmegyünk a Maldív-szigetekre. Az előjelek nem voltak biztatók.

A cunami iszonyú károkat okozott. A szigetek legnagyobb magassága: 2,5 méter. A kérdés az volt, hogy hosszában vagy keresztben pusztított-e igazán a szökőár. A 2004-es katasztrófa elvitte a GDP 62 százalékát, mintegy négyszázmillió dollárt.

Amikor minden rendbe jött, bekövetkezett a Covid. Újabb katasztrófa. A zárás olyan gyorsan jött, hogy a dolgozók jelentős része nem tudott hazautazni. Kevesebb bérért kertészkedtek, majd a hazautazás után visszarendelték őket dolgozni. Volt, aki négy és fél hónapig nem mehetett haza.

Az első vendégek az oroszok voltak. A szigetek a járvány után nem készültek fel a turizmusra. Gyors segítség Dubajból és Törökországból érkezett. Szó szerint pillanatok alatt fellendült a turizmus. 

Jelenleg a telítettség kilencven százalék körül van. A legtöbb turista orosz. Senkinek sincs baja a szomszédjával, a lengyellel, a csehvel vagy a belorusszal. Együtt nézik meg az esti cápa- és rájaetetést, és a strandokon vagy az éttermekben sem volt semmilyen összezördülés.

Minden sziget megpróbált valami újjal előállni. Így nekiláttak édesvizet előállítani. A szigeteken beindult az állattartás, ami kacsát és nyulat jelent. Az első lépéseknél tartanak, elválik, hogy ez zavarja-e a turistákat. Minden sziget modernizál. A tengerparti villákhoz úszómedencét és jakuzzit építenek. Arról, hogy ez szükséges-e, szintén nem vagyok meggyőződve. Ugyanakkor az új helyzet egyik érdekessége, hogy a tusfürdőket és egyéb testápolókat, samponokat kupak nélkül helyezik ki a szállodákban, hogy ne lehessen ellopni őket.

A pénz a dollár. Mindent abban mérnek. A helyi pénz soha sehol nem szerepel. Az árak itt is följebb mentek.

A helyiek ügyesen kihasználják, hogy aki ide jön, annak attól kezdve nincs választási lehetősége. A trükk, hogy az ital árára rájön a szervizdíj és arra az áfa. Így egy kóla háromezer forint, a koktélok, amelyeket rá akarnak tukmálni a vendégekre, közel húszezer forint. Két hétre két főre csak az ital több mint egymillió forint.

A turisták részére fenntartott szigetek különbözőek. Nagyság és befogadóképesség szerint egy­aránt. Mi a Sun Islandon vagyunk, amely a legnagyobb. 1660 méter a hossza és 440 méter a szélessége. A sziget maximális befogadóképessége ezer fő, és ez szépen megoszlik a viszonylag hosszú tengerparton. Vannak a belső részeken lévő házak, a tengerparti bungalók és a vízre épített luxusházak. A cunami után ezek leértékelődtek, mivel a vízmélység mindössze néhány centiméterre apadt.

Az elmúlt években feltöltötték a tengerpartot. Így a házak messzebb kerültek a víztől. Sajnos jelentős a korallpusztulás. Amíg ez korábban alig volt ismert, most ezrével sodorja ki a tenger az elpusztult darabokat.

A maldívi tervekben ebben az évben 1,5 millió beutazó turista szerepel. Az év első hat hónapjában 360 ezer fő érkezett. Egy turistára egy fő kiszolgáló személyzet jut. A reggeli, az ebéd és a vacsora svédasztal. Jóval több mint száz méter hosszan tálalják az európai és ázsiai ételeket, és ahogy fogynak, azonnal töltik.

A szigetek az alacsony vízszintnek, a homokos partnak és a kiváló hőmérsékletnek köszönhetően optimálisak kisgyermekeknek is. Azt szokták mondani, hogy azok jöjjenek ide, akiknek jól működik a párkapcsolatuk, mert itt zavartalanul együtt tudnak lenni. De azok is jöjjenek ide, akiknek feszültségeik vannak a kapcsolatukban, mert itt egymásra vannak utalva.

Tény, hogy az időjárás-változás, a tengerek szintjének emelkedése előrevetíti a szigetcsoport pusztulását. A maldívi kormányzat próbál erre is felkészülni.
Bejártuk a legszebb turistahelyeket a világban. Maldívhoz hasonlót azonban sehol sem láttunk. Kérdés, hogy meddig lesz ez így.

Borítókép: Illusztráció (Fotó: Unsplash)