Idén két Covid-hullám között elhatároztuk, hogy újra elmegyünk a Maldív-szigetekre. Az előjelek nem voltak biztatók. Az egyik legnagyobb utazási iroda közölte, hogy nincs hely, menjünk Törökországba. A kéthetes út hármunknak több mint négymillió forint, a biztosítás 260 ezer csak nekem.
A család nekiállt, és szerzett helyet Maldívra. A legolcsóbb repülőjegy több mint kétszerese volt a járvány előttinek. A gépen, szemben a korábbi, olcsóbb jeggyel, mindenért fizetni kellett. Még a kóláért is. A biztosítás viszont egy másik utazási irodában mindössze tízezer forint volt.
Maléban, Maldív fővárosában egyedül minket különítettek el. Nem értették, miért hozott a nejem gereblyét és festékeket. Miután elmagyaráztuk, hogy fest, és a gereblyével különböző dolgokat rajzol a homokba, elengedtek minket. Végre 24 óra múlva megérkeztünk. Napsütés, tökéletes ellátás, kis eső és sok minden a régi.
Itt nagyjából 1200 sziget van. Ezek közül kétszáz a lakott, és 87 helyre mehetnek a turisták. A szigetek látványa a repülőgépből csodálatos.
A szigetcsoport összterülete 218 négyzetkilométer. A lakosság száma valamivel több mint félmillió fő. Itt nincsenek vallási viták. Mindenki szunnita. Vezető posztokon szinte kizárólag helyiek vannak. A vendégmunkások a szomszédos szegény országokból érkeznek. Így Bangladesből, Indiából, Srí Lankából, Pakisztánból.