Az írónő a tetteikben mutatja meg alakjukat; cselekedeteikből derül ki, mi van a lelkük mélyén. Ahogyan ez történik a Labda című darabban, amely autóparkolóban játszódik. Két országút menti örömlány tanyázik itt kuncsaftokra várva, ám a begördülő autóból egy házaspár és kétéves kisfiuk száll ki megpihenni. A gyerek labdája véletlenül a kurtizánokhoz gurul. A szülők, látván, kiféle-miféle lányokról van szó, nem mennek a labda után, elhajtanak. A lányok a „műszak” végén hazafelé tartva, a városba beérve a náluk maradt labdával bedobják a kollégium ablakát, ahol annak előtte éltek, és ahol talán félresiklott az életük. Az írónő rendre a novellák végén fedi föl az addig részletekben kimerülő cselekmény indítékait, értelmét és lényegét. Számos kisprózájában a csattanós vég ad visszamenőleges magyarázatot, miért lázad a hőse (A kedvedért megeszem), honnan jön a bosszú pillanatnyi ötlete (Villanykapcsoló, magas küszöb; Labda), miért is viszolyognak vagy undorodnak a szereplők (Tizenöt; Májfolt). Ekkor válik világossá, mi miért történt (Smink), ekkor derül ki a szereplők számára, hogy nincs kitörés, az egyhangú élet változatlanul folytatódik, és a semmibe vezet (A város monoton zaja). De bárhogy végződik is egy-egy hallgatag történet, a végén nincs föllélegzés, a megoldás, a föloldás elmarad. Viszont folytatódik az egyforma köznapok terheinek cipelése, a nyűgök lassú tovagyűrűzése.
Nyíri Katalin novelláiban a szereplők cselekvéseiből derül fény a múltra, a jellemre, a lélek titkaira, a kapcsolatok természetére, a sorsokra, az élet fontos, de takarásban maradó erővonalaira.
(Nyíri Katalin: A kedvedért megeszem. Fiatal Írók Szövetsége, Budapest, 2022, 110 oldal. Ára: 3500 forint)
Borítókép: Illusztráció (Forrás: Pexels)