– Olykor az orvosok a hiperszenzibilizációt jelölik meg a darázsszúrás miatti haláloknak. Ez mit is jelent?
– Szervezetünk a testidegen anyagokat egy ideig viszonylag jól tolerálja, de ha folyamatosan küzdenie kell ellenük, hirtelen túlérzékenységi reakciót produkál, amely az allergiás tünetekhez hasonlít. A hiperszenzibilitás tipikus jelenség a méhészek között, de az ácsok, tetőfedők, bádogosok és zöldségesek körében is gyakori lehet, megjelenése pedig kiszámíthatatlan. Előfordulhat, hogy mondjuk az első száz méh- vagy darázsszúrás meg se kottyan, aztán a százegyediknél hirtelen rosszul lesz az illető.
– Az milyen tünetekkel jár?
– Vérnyomásesés, fejfájás, szédülés vagy akár eszméletvesztés. Ilyen esetben azonnal orvoshoz kell jutnia az érintettnek, mert előfordulhat, hogy csak a gyors beavatkozás, például egy azonnali adrenalininjekció, illetve az antihisztamin segíthet.
– Vagy a kalcium-pezsgőtabletta, amelyre sokan esküsznek.
– Ez egy régi, téves elképzelés, amelyet el kellene felejteni! Hatástalan.
– Miért érzékeljük úgy, hogy idén mintha több volna a darázs?
– Július és augusztus a két legmelegebb hónap, a darázscsaládokon belül ilyenkor drámaian megnő az egyedszám, ami természetes dolog. Idén azonban az extrém forróság és csapadékhiány miatt a darazsak látható egyedszáma nagyobb, ami nem jelenti azt, hogy a tényleges létszámuk is nőtt.
– Tehát nincs is több?
– Ennek megértéséhez egy kis rendszertani magyarázat szükséges. Az általunk ismert társas redősszárnyú darazsak családja két alcsaládot foglal magába. A Polistinae alcsaládba tartozik például a sárgafoltos papírdarázs, a padlásdarázs és a déli papírdarázs, a Vespinae alcsaládba pedig többek között a lódarázs, a német- és a kecskedarázs. Az alapvető különbség a két alcsalád képviselői között, hogy a papírdarazsak burok nélküli, egylépes fészkeket alakítanak ki jellemzően szűk helyeken: zárt szerelvényekben, tetőcserepek alatti résekben, postaládákban, és emiatt érzékenyebbek az extrém hőségre. Ilyenkor a hűvösebb, árnyékos helyeken, például a növények levelei között megbújva keresnek maguknak menedéket. A Vespinae alcsaládba tartozó társas darazsak többlépes, burokkal rendelkező, akár tízezres egyedszámot magába foglaló fészket építenek, amely jobban ellenáll a hőmérsékleti anomáliáknak.
– Említette a csapadékhiányt is mint megváltozott viselkedésük másik okát.
– A darazsak a begyükben odaszállított vizet a felületekre juttatva és onnan elpárologtatva hőelvonás révén hűtik a fészket. Ha nem találnak vizet, az fokozza a fészkek felhevülését.
– Az agresszió is összefügg mindezzel?
– Tudom, hogy az agresszió bekerült a hétköznapi szóhasználatba, de ez a tudományos világban egészen mást jelent, mint amire most itt gondolunk. A darazsakra inkább a defenzivitás jellemző, vagyis a védekezés. Csak amikor veszélyben érzik magukat vagy fészküket, akkor követik a „legjobb védekezés a támadás” elvét.
– Rendben, de ha kiül a család a teraszra ebédelni, miért jelennek meg rögtön a darazsak? Ezt az ember agressziónak éli meg.
– Pedig ez nem támadás a részükről. Tudni érdemes, hogy a megjelenő darazsak nem tudnak szilárd táplálékot fogyasztani, de mivel sokat repülnek, magas energiatartalmú folyadékokat igyekeznek magukhoz venni. Ilyen lehet például a lecsöppenő kóla, a sör, a torta folyékony halmazállapotú cukros krémje. Amikor mégis azzal találkozunk, hogy kirágnak a szalámiszeletből egy kisebb falatot, azt a lárváiknak viszik, akik viszont húsevők. Hadonászni ilyenkor azért nem érdemes, mert támadásra késztetheti őket. Az itatótálak kihelyezése ökológiailag mindenképpen üdvös megoldás lehet a kertben. Ám ha túl attraktív a kihelyezett tápanyagkínálat, akkor a messzebbi kolóniákból is odavonzhatjuk a darazsakat.
– Gondolom, a saját kezűleg történő darázsirtást nem tanácsolja…
– A jellemzően padlástérben vagy föld alatti üregekben fészkelő darazsak esetében veszélyesnek tartom a magánakciót, érdemes ezt inkább szakemberre bízni.
