időjárás 4°C Stefánia 2022. november 28.
logo
Fortepan-történetek

Az intéző visszanéz – Tudják maguk, mi az az MHK?

Gazsó L. Ferenc
2022.09.28. 11:00
Az intéző visszanéz – Tudják maguk, mi az az MHK?

Tudják maguk, hogy mi az az MHK? Mert ha nem, akkor semmit se tudnak a központilag szervezett tömegsportról. Az MHK azt jelenti, hogy Munkára Harcra Kész. Így, csupa nagybetűvel, hogy senkinek se kerülje el a figyelmét. 

Negyvenkilencben szóltak fentről, Potyó, készülj, lesz egy kis mellékes jövedelem. Naná, hogy kellettem! A három legjobb sportszervező között tartottak számon. Akkoriban intézőnek neveztek bennünket.

Szóval bejött ez a mozgalom. Még indulójuk is volt, első osztályúnak mondott költők buzdító verseket írtak róla: „Repülj golyó, repülj gerely és szállj messze el! / Szaladj, ugorj ember, hogyha kell! / Munkára, harcra kész és merész minden jó / Dolgozó, sportoló.”

Szovjet mintára épült, mi másra. Az MHK-próba futásból, kislabdadobásból, távol- és magasugrásból, súlylökésből, húzódzkodásból, kerékpározásból állt. A kötelező szinteket korcsoportokra határozták meg, három fokozat szerint. 

Az eredményt jelvényekkel jutalmazták. Az aranyjelvényeseknek a dicsőség mellé mindenféle előnyök jártak, még fizetésemelés is szóba jöhetett. 

Egyszeriben mindenki sportolni kezdett, futott a féllábú is. A bliccelés felért egy kisebb szabotázzsal, ezt senki se merte megkockáztatni. Szegény nővérem szívbeteg volt. Azt mondták a brigádtársai, hajítson kislabdát, hogy lássák a pályán, Kornélia lefutja helyette a távot.

Én meg jártam a szpartakiádokat, segédkeztem a lebonyolításban. Már ha nem volt bajnoki forduló, mert akkor nekem az első csapat mellett volt a helyem. Alighogy vége lett a háborúnak, és éledezett a futballélet, az Újpest alkalmazott. Az a tudat, hogy Zsengellér szerelését vihetem, elképesztő örömmel töltött el.

Tudják maguk, hogy ki volt Zsengellér Gyula?! Már harmincnyolcban azt írták róla a török lapok, hogy a labdarúgás Paganinije. Micsoda csapat volt! Zsengellér, Szusza Feri, az ifjú titán, Nagypéter és a masszív középhátvéd, Szűcs Sanyi.

Istenem, a Szűcs! Ma is megkönnyezem, de csak ha nem látja senki. Ha ötvennégyben, a német–magyar vb-döntőn Sanyi fogja a német középcsatárt, világbajnokok lettünk volna. Akkor már három éve halott volt. Mindannyian tudtuk, belehabarodott abba a szőke énekesnőbe, az Erzsibe. Ez lett a veszte. 

A pártban nem nézték jó szemmel a házasságon kívüli kapcsolatot, más bajok is lehettek, mert kötelezték Sanyit, hogy szakítson az énekesnővel. Erre elhatározták, hogy disszidálnak. Csakhogy az embercsempész, aki segített nekik, az ÁVO embere volt. Sanyit lefogták, elítélték, kivégezték. 

Ezúttal még Puskás Öcsi is hiába könyörgött a belügyminiszternek. Példát akartak statuálni. Titkosították a pert, az ítéletet, a sírhelyet, ahova eltemették. Ez az, amiről évtizedekig nem beszélt senki a futballban, ha jót akart magának.

Szóval, zajlottak a szpartakiádok, épp a Fradi-pályán maszekoltam, mikor megjöttek az emtékások, Bukovi Marci bácsi vezetésével. Eleinte jópofáskodtak, de Marci bácsi megmondta nekik, lehet félvállról venni a próbákat, de akkor nincs latin-amerikai túra, szabad vámmal a határon. Úgyhogy beleálltak a fiúk, tapsolt a nép, lám, a nagymenők is azt csinálják, amit önként nekünk kell.

*

Nyolcvanegyben visszahívtak, egyetlen meccs­re. Telt ház a Népstadionban, Nem az angol–magyar miatt jöttek. Az előmeccs izgatott mindenkit, Vidék–Budapest egyveleg. Csakhogy pályára lépett Puskás Öcsi, aki addig a lábát se tehette be az országba. Öcsi harminc kiló súlyfelesleget cipelt. Extra méretű mezt találtam neki, de abba is alig tudta belegyömöszölni magát. Amit a labdával művelt a pályán, attól elakadt a lélegzetünk. 

Az a negyvenméteres, tűpontos puha passz a jobb szélre, mint a régi szép időkben. Akarom mondani, az átkos, borzasztó időkben, de hát mit csináljunk, az a passz összeköt. Őrjöngött a nép.

A végén odament a dísztribün elé, és aprót biccentett. Mintha azt mondta volna: kvittek vagyunk, Kádár. Hazaengedtetek, én meg hozom a nép üdvrivalgását. Csakúgy, mint rég. Öcsi mindig elérte, amit akart, megalázkodás nélkül. Ebben is zseniális volt, vagy csak ismerte a diktatúrák órajárását? Vitatkozzanak az okosok.

Borítókép: Üllői út, FTC-stadion, MHK-próba élsportolókkal. MTK-futballisták, balról jobbra: Gellér, Kovács I., Kovács II., Hidegkuti, Mészáros, Bosánszky, civilben Bukovi Márton edző. 1949 (Fotó: Fortepan/Kovács Márton Ernő)

Micsoda buli!

„Egy vállalati évbúcsúztatón kulturáltan, ízléssel is szórakozhat az ember.”

Fortepan-történetek

Micsoda buli!

A dosszié összes cikke
Hírlevél feliratkozás
Nem akar lemaradni a Magyar Nemzet cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi naponta elküldjük Önnek legjobb írásainkat.