–A képregény az irodalom és a képzőművészet sajátos keveréke. Miután elolvassa a forgatókönyvet, hogyan alakulnak ki a figurák?
–Futaki Attila: Elkészítem a képregény oldalainak vázlatait, s miközben tervezem a figurákat, érzem, hogy jók-e, vagy sem. Puskás esetében az arc adott volt, s a csibészes mosolyáról mindenki azonnal felismeri.
Rákosi Mátyást rettentően élveztem rajzolni. A focimeccsek megrajzolása kihívás volt, izgalmas folyamat megtalálni a dinamikus mozdulatokat.
Általában párhuzamosan készítek képregényeket. Emellett egy francia képregényen is dolgoztam, de az időm nagy részét – másfél évig – a Puskás-album tette ki.

– Itthon és Franciaországban 2008-ban jelent meg a Spirál című képregénye Nikolényi Gergely írása alapján. Külföldön milyen munkái voltak?
– A Walt Disney Entertainmentnél a Percy Jackson fantasyregény-sorozat három kötetét rajzoltam meg. Utána Scott Snyder amerikai íróval dolgoztam a Severed című regényén. Közben voltak illusztrációs munkáim, például a The New York Timesnak és más nagyobb újságoknak. Az utóbbi tíz évben szinte csak francia megrendelésre dolgozom. Magyarországon kicsi a piac. Franciaországban, Amerikában és Japánban viszont hatalmas a kereslet a képregények iránt. Franciaországban egy sikeres képregényből akár százezer példányt is eladnak.
Szerintem itthon nem elsősorban a képregény népszerű, hanem egy adott téma. Ha valakinek van egy jó ötlete – mondjuk Puskásról készít képregényt –, több embert elér, mint ahányan képregényt olvasnak.
– A Magyar Képzőművészeti Egyetem mellett a Scuola Internazionale di Comicsba, a firenzei nemzetközi képregényiskolába is járt.
– A Képzőművészeti Egyetemre a mai napig járok. Úgy kezdődött, hogy az anatómiaórákra bejelentkezés nélkül lehetett menni, s miután három nagyon jó évet eltöltöttem ott, úgy gondoltam, ideje lenne lediplomázni.
*
– Miért a képregény műfajt választotta?
– Tallai Gábor: A képregény különleges médium, a szó szoros értelmében műalkotás. Persze a könyv is az, ha míves, de ez a képregényre fokozottan érvényes, hiszen minden egyes oldala önálló mű. Sok rajongó két példányt vesz, az egyikből kivágja a kedvenc képeit, bekeretezi, és falra teszi, akár egy festményt.
Futaki Attilával mindkét munkánk a Terror Háza Múzeum főigazgatójának, Schmidt Mária történésznek az inspirációjára született meg.
2016-ban nagyszabású emlékévvel ünnepeltük az 1956-os forradalom és szabadságharc hatvanadik évfordulóját. Sokat gondolkodtunk azon, hogyan lehetne az ünneplésbe a legfiatalabb nemzedéket is bevonni. Ekkor írtam meg a pesti srácok történetét, a Budapest angyalát. Évekkel később a Puskás Arénában az Aranycsapatot, a magyar futball aranykorát és Puskás Ferenc pályáját bemutató kiállításon kezdtünk dolgozni, amikor ismét felmerült egy képregény ötlete. Először beleástam magam Puskás élettörténetébe, a róla fellelhető könyveket, cikkeket olvastam, a korszak ismerőivel, így például Szöllősi Györggyel beszélgettem. Azon szerencsések közé tartozom, akik barátságban vannak Futaki Attilával, az ország legjelesebb képregényrajzolójával, aki külföldön még elismertebb, mint itthon. Büszke vagyok rá, hogy a Puskás-albumot is elvállalta. Ez az album kettőnk szellemi terméke. Attilával remek dolgozni, nem egyszerűen érti a műfajt, hanem érzi, hogy mi az, ami hat, és mi nem. Ha kitalál egy képi megoldást, jó szívvel alkalmazkodom hozzá. Például az a jelenet, amikor Puskás hazafelé indul a kocsmából, és dekázik egy üveggel, nem szerepelt az eredeti forgatókönyvben, de rögtön tudtam, hogy ezzel a mozzanattal Attila mennyit hozzáad Öcsi személyiségéhez. Azonnal írtam is hozzá szöveget.