A helyesírás továbbra is presztízskérdés, a helyesírás iránt lankadatlan a figyelem. Nemrég zajlott le nagy érdeklődés közepette a IV. Kárpát-medencei korrektorverseny, és hamarosan sor kerül a felsőoktatási intézmények hallgatói számára rendezendő Nagy J. Béla-versenyre. Az általános és középiskolákban pedig se szeri, se száma az efféle megmérettetésnek. Divatosan szólva: dübörög a helyesírás, és mint mindig, esetenként késhegyig menő viták alapja. A nagyközönség részéről érkező kérdések is mind ezt igazolják: százból kilencven helyesírási.
Jogos a következő: „Pár napja olvashattuk a hírportálokon: »Az Újpest-szurkolók levetették a mezt a focistákkal a Fradi elleni megalázó vereség után.« Szerintem levettették. Melyik a helyes kifejezés?”
A kiinduló szerkezet a leveszi a mezt. A levesz ige műveltető alakja a levetet, mivel a vesz az ige töve, ehhez járul a műveltető képző, a -tet. Ugyanígy alkotjuk meg a tesz ige esetében: tetet vagy tétet. A gondot az okozza, hogy a múlt idejű műveltető alak (levetették a szurkolók a focistákkal a mezt) megegyezik a cselekvő ige múlt idejű alakjával:
„A játékosok a mérkőzés után levetették a mezt.” Ezért gondolta azt a kérdező, hogy szükséges még egy t a műveltető alakba. Mint látható, nem, a kettő egybeesik. Általában a szövegkörnyezetből el tudjuk dönteni, hogy melyik igéről van szó. Létezik természetesen a vettet alak is, de az a vet igéé, például: Napszámosokkal vettették el a magot.
A magyar helyesírás szabályai 41. pontja szerint a t végű igékhez -at, -et vagy -tat, -tet műveltető képző járul. Ha a szóvégi t-t mássalhangzó előzi meg (például bont), akkor -at, -et, ha magánhangzó (például arat), akkor -tat, -tet a képző. A fentihez hasonlóan egybeesik a fest ige két alakja: Albon a főnöke haját is vörösre festette. Ez valóban kétértelmű. Jelentheti azt, hogy Albon festette be a hajat, és azt is, hogy mást, egy fodrászt kért meg erre. Ezért volt olyan próbálkozás (sőt egyik írónk programot is hirdetett), hogy ezekben az esetekben festtettem, festtetted, festtette legyen a műveltető képzős alak megkülönböztetendő a kijelentőtől. Azonban ezek a formák igen bonyolultak, a helyesírás szabályozói nem akarták nehezíteni a helyesírók dolgát. Itt is a tágabb szövegkörnyezet segít, vagy a -val, -vel ragos vagy „által” névutós úgynevezett eszközlő alany: „Balassi Bálint még életében lefestette magát 1584 táján Báthory István festője által.”
Hasonlóképpen egybeesés van az ereszt igénk esetében is. Például: „Bő lére eresztette a mondanivalóját.” „A szomszéddal eresztette el a kutyát.” Bizonyos esetekben viszont a magánhangzó-különbség elkülöníti az igealakokat: „A csapat napok óta irtotta a fákat a környéken.” „Régen tölgyes volt, egy cég irtatta ki.”
Ugyancsak mássalhangzótöbblet okoz problémát a következő esetben: „Frissesség, bölcsesség, viszont: nyerseség. Miért? Mi ebben a logika?” Ebben logika nincs, a következő magyarázattal lehet szolgálni: a Helyesírás című kiadvány (Osiris, 2005) öt olyan képzett szóalakot sorol fel, amelyben jelöljük a -ság/-ség képző s hangjának kiejtésbeli hosszúságát: békesség, bölcsesség, frissesség, szüzesség, vigasság. Az s hang intervokális, azaz két magánhangzó közötti helyzetben megnyúlik. Más szavakban a mássalhangzót vagy röviden ejtjük, vagy nem jelöljük a megnyúlást. A nyerseség esetében valóban egyre inkább terjed a hosszú s-sel történő ejtés és írásmód, ezt igazolja az internetes felületen olvasható írása: 9640-szer helyesen nyerseség, 6370-szer hibásan a nyersesség szerepel. Tehát változás vége felé járunk, elképzelhető, hogy a következő helyesírási szótárban, illetve a feltehetően nagyjából 25 év múlva megjelenő következő helyesírási szabályzatban ez módosulni fog.
Borítókép: Illusztráció (Fotó: Unsplash)
