Onoda hadnagy egyszemélyes háborúja

A visszavonuló japánok 1944 decemberében elvonulnak Lubang szigetéről, hátrahagyva Onoda hadnagyot.

Mezey László Miklós
2022. 10. 07. 13:00
null
Fotó: Erinc Salor
Vélemény hírlevélJobban mondva- heti vélemény hírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz füzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A világhírű német filmrendező, Werner Herzog 1997-ben Tokióban operát állított színpadra. Vendéglátói megkérdezték, itt-tartózkodása idején melyik japán hírességgel szeretne találkozni. Habozás nélkül felelt: Onoda Hiroóval, azzal az egykori katonatiszttel, aki a második világháború után még csaknem három évtizedig nem tette le a fegyvert. A szerző e hajdani fiatal hadnagy történetét rekonstruálja kisregényében. 

A téma is, a helyszín is kuriózum, a történet megjelenítése sem nélkülözi a sajátos vonásokat, ám ez az egyedülálló eset sok lényeges elemét mutatja föl az emberi léleknek, a sors működésének.

Herzog visszapergeti az eseményeket, amelyek e könyvében 1974 februárjában kezdődnek, amikor a Fülöp-szigetekhez tartozó Lubang szigeten egy elszánt japán fiatalember, Szuzuki Norio próbálja rávenni az akkor már 52 éves Onodát, hogy végre tegye le a fegyvert. Ám a tiszt ragaszkodik ahhoz, hogy csak egykori elöljárója parancsára adja meg magát a filippínó hatóságoknak. Szuzuki vállalja, hogy a szigetre hozza az akkor már aggastyán Tanigucsi őrnagyot, hogy az személyesen adja parancsba a megadást. Így kezdődik Werner Herzog realista, ám impresszionista elemekben bővelkedő kisregényének cselekménye.

A visszavonuló japánok 1944 decemberében elvonulnak Lubang szigetéről is, hátrahagyva Onoda hadnagyot néhány katonával, hogy majd gerillák módján rajtaüssenek az érkező amerikai és filippínó alakulatokon.

 Ezzel veszi kezdetét a hadnagy csaknem harminc évig tartó egyszemélyes háborúja. Az író egyfelől a visszatekintő, a mindentudó alkotó, másfelől a főszereplő, az akkori fiatal tiszt szemszögéből ábrázolja a különös történetet, azt, ahogyan Onoda az életét teszi föl a parancs végrehajtására. Herzog az egyre fogyatkozó kis csapat akcióit követve számos izgalmas epizódot jelenít meg, mégis az érdekli igazán, mit éltek át ezek a magukra hagyott katonák az évek folyamán. Hogyan próbáltak életben maradni, ravaszul taktikázni, hogy az ellenség ne bukkanjon a nyomukra, ugyanakkor veszteségeket is okozzanak neki. Onoda és társai előrelátóan és racionálisan gondolkodva rejtőzködnek, ugyanakkor folyton gyötri őket a harcuk kimenetele felőli kétség, a létbizonytalanság, és lassan eluralkodik rajtuk a paranoiás félelem, a beteges gyanakvás.

A hadnagy és társai a dzsungel sűrűjében bujkálva véletlenszerű jelekből próbálnak következtetni a hadi helyzetre.

 Amikor elhúznak a fejük fölött az óriási amerikai bombázók, Tokióért aggódnak, noha régóta a vietnami háború folyik. Amikor japán nyelvű újságot találnak, amelyet feléjük sodor a szél, arra gondolnak, ez félrevezetés, csapda, és ha magukkal viszik az újságot, az ellenség tudni fogja, hogy erre jártak.
Miközben az író érzékletesen fölidézi a végül magára maradó hadnagy kalandjait, gondolatait, érzéseit, aközben arról szól, hogy Onoda számára kizökken az idő: „az idő hetekre megáll. Vagy nem megáll, inkább nem történik meg. Aztán megiramodik, átugrik heteket, hónapokat, mert egy kósza szélfuvallat megborzolja a leveleket.” Bárhogyan lassul vagy gyorsul is az idő, mégiscsak múlik. És amikor 1974-ben az agg őrnagy parancsára megadja magát, kiderül, hogy 29 évnyi rejtőzködése alatt vezetett naptárában mindössze öt napot tévedett.

A Lubang szigetén élő filippínó parasztok a bujkáló, ám olykor rájuk támadó japánt a dzsungel szellemének hiszik; rettegnek a csak sejthető, csupán nyomokat hagyó láthatatlan alaktól, miközben annak engedelmes hűsége, elszánt fegyelme lassan megszállottságba, őrületbe fordul. 

A meg-megtorpanó időben, testi-lelki szenvedései közepette az elszánt katonából fanatikus válik. Mert a háború lehet csupán egyszemélyes gerillakaland, mégiscsak háború, amely eltorzítja az ember lelkét, elhomályosítja a látását. Ezért van, hogy a világ képe csak dereng Onoda szemében.
(Werner Herzog: Dereng a világ. Ford.: Szijj Ferenc. 21. Század Kiadó, Budapest, 2022, 112 oldal. Ára: 3990 forint)

Borítókép: Werner Herzog (Forrás: Flickr)

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.