A hatodik ikszhez közeledne Grzegorz Przemyk, és édesanyja, Barbara Sadowska, egykori ellenzéki költőnő is élhetne még. Mit gondolnának a mai Lengyelország politikai megosztottságáról? Vagy az ukrajnai háborúról, amely immár lengyel területet is elért a múlt héten? Nem tudhatjuk. A tizennyolc éves fiút – nem sokkal az érettségije előtt – a kommunista államhatalom gyilkolta meg 1983-ban Varsóban, mégpedig brutális kegyetlenséggel. Anyja pár évvel később halt meg rákban, a vele történtektől talán nem teljesen függetlenül.
Hiányzott a személyi
Akik Magyarországról követték figyelemmel az 1980-as évek Lengyelországának fejleményeit, a legtöbben – kivéve a földalatti lengyel ellenzékkel kapcsolatot tartó, az országba kisebb-nagyobb gyakorisággal ellátogató értelmiségieket – optikai csalódás áldozatai lehettek.
„Miért nem szeretik a lengyelek a (sarló-kalapácsos) szovjet címert?” – így kezdődik a kádári propagandában terjesztett egyik közkeletű vicc, amely lusta népségnek állítja be a lengyeleket, miközben a kommunista rendszerrel szemben társadalmi ellenerőt építő Szolidaritás szakszervezet tagsága tízmilliósra duzzadt. A válasz a viccben: „mert túl sok benne a munkaeszköz…”
A 80-as években magunk is lépten-nyomon találkozhattunk Budapesten a lengyel piacosokkal, a jegyrendszer nyomán hozzánk átjövő árusokkal, a kötött pulóvereiket portékaként magasba emelő – ahogy a pesti népnyelv a szavajárásuk alapján rögzítette – „prosepániékkal”. (Prosze pani jelentése lengyelül: Kérem, asszonyom!, vagy egyszerűen: asszonyom.)
Ők a sötétített lencséjű szemüvegével örökre feledhetetlen Wojciech Jaruzelski tábornok elnyomó rendszerének első számú ismertetőjegye, az általános áruhiány áldozatai, kényszerzsibárusai lettek.
A Przemyk fiúnak kíméletlenebb sors jutott. Idézzük Szalai Attila, az 1970-es, 80-as években Lengyelországban élő és nemrég, 2020-ban elhunyt polonista korabeli naplójegyzeteit (Lengyel földön – Emlékek, naplók 1976–1990): „1983. május 15. Három napja borzalmas dolog történt Varsóban, aminek mára tragikus következménye lett.