A nemzetközi politika periodikusan gyengülő és erősödő széllökései felkorbácsolják a könyvek kelendősége számára is a konjunktúra és a dekonjunktúra hullámait.
2010-ben, amikor Gecse Géza megvédte PhD-disszertációját, még nem gondolta, hogy 2022-ben a konjunktúrahullám a disszertációból születő könyv aktualitását az egekig emeli. 2010-ben a Szovjetunió romjaiból létrejövő Orosz Föderáció még önmaga megmentésén dolgozott.
Háborút folytatott a csecsenek, a grúzok ellen. A csecsenek szívesen vették volna, ha szigetként a nagy pánszláv tengerben államenklávét alkothatnak.
Az orosz politikát akkor már több éve meghatározó Putyin előtt a birodalom megmentésének feladathalma tornyosult.
Ha a csecsenek kilépnek, kilép a többi is, és Oroszország akkorára zsugorodik, amekkora a korai újkor legelején volt: néhány szlávul beszélő „fejedelemségre”.
Ilyen körülmények között nem lehetett nagyhatalmi politikáról beszélni. De ugyancsak lehetett beszélni – és többek között ennek mi, magyarok is megfizettük az árát – a birodalom összeomlása előtti Kelet-Európa-történet keserves éveiben. De lehetett akkor is, amikor Magyarországnak Oroszországgal még mint az Osztrák–Magyar Monarchia részének kellett megküzdenie.