Nemzeti Zombiölő Hónap, avagy november az írás ideje?

A NaNoWriMo amerikai kezdeményezés arra biztat minden résztvevőt, hogy novemberben írjon ötvenezer szót.

November az írás hónapja, legalábbis a NaNoWriMo amerikai kezdeményezés szerint, amely arra biztat minden résztvevőt, hogy november 1. és 30. között írjon ötvenezer szót.

A kiadókat decemberben megnövekedett számban árasztják el a rossz kéziratok, aki viszont ésszel „nanózik”, annak kiváló alapanyag kerül a kezébe.

T. S. Eliot Átokföldje című költeménye szerint „április a kegyetlen” hónap (szó szerinti fordításban a „legkegyetlenebb”), az írók azonban világszerte a novembert nevezik annak. 1999-ben Chris Baty húsz egyetemi barátjával alapította meg a National November Writing Month-t (Nemzeti Novemberi Íróhónap). A NaNoWriMón azóta évente több mint háromszázezren vesznek részt kilencven országból, köztük átlagosan kétszáz magyar. 2008 óta létezik magyar régiója a kezdeményezésnek, az összes hazai résztvevő száma ezer fölött jár.

A szabályok igen egyszerűek: a hónap minden napján törekedni kell 1667 szó leírására, a napi szószámot be kell gépelni a NaNoWriMo számláló rendszerébe, és mindenki, aki 30-án éjfélig leír ötvenezer szót, győztesnek számít.

– Az évente nevező magyarok negyede szokta általában teljesíteni a kihívást – meséli Meleg Tímea, a NaNoWriMo magyar régiójának regio­nális összekötője.

Mivel agglutináló nyelv vagyunk, ezért a hazai győztesek valójában többet írnak, mint az elöljárószavas nyelvek résztvevői, ezért fordul elő rendszeresen, hogy a NaNo­WriMóhoz köthető egyéb versenyeken sem szoktunk kiemelkedően szerepelni.

A magyar szöveg körülbelül tizenöt százalékkal több, mint a például angolul írt ötvenezer szó. Ezért ez a mennyiség néhány hazai kiadónál már elég lehet a megjelenéshez is. Az optimális könyvméret jelenleg 400–600 ezer karakter között mozog, az ötvenezer szó magyarul körülbelül 320 ezer karakternek felel meg, amely éppen a kiadható könyvhossz alsó határa. Ezalatt ugyanis olyan vékony nyomtatott könyv születik, amelyet az olvasók már nem vesznek meg, mivel nem tartják elég tartalmasnak a pénzükért cserébe. Ez a jövőben némileg módosulhat, mivel a Covid és az energiaválság nyomán dráguló nyomdai költségek az egyre vékonyabb könyvek kiadásának kedveznek.

– Kaptam már kiváló NaNoWriMón készült kéziratot, igaz, azt nem nyújtotta be rögtön kiadóhoz a szerző, hanem átdolgozta. A hónap mindig lelkes szakasszal indul, amely utána leül, és a szerző kínlódik a napi szószám elérésében, azonban a hónap vége előtt belezökken a napi írás folyamatába, és akkor remek oldalak kerülnek ki a keze alól. Ez a folyamat szinte mindenkinél megfigyelhető, de nem mindenki szánja rá az időt arra, hogy kijavítsa a rossz szövegrészeket – mondja el Kleinheincz Csilla író, a Gabo Kiadó szerkesztője, aki maga is rendszeresen részt vesz az éves kihíváson.

A nevezők összetétele rendkívül vegyes. Az alsó korhatár 13 év, a legfiatalabb magyar versenyző 14 éves, de magyarok között is vannak bőven hatvanasok, Amerikában pedig nyolcvan-kilencvenévesek is szívesen kezdenek bele az írásba. Amerikai fórumok szerint ugyanakkor éppen az idősebb korosztály az, amely a kevésbé kiforrott kéziratokat gyártja, mivel legtöbbjük életbölcsességeket akar elmesélni igazi történet nélkül. A résztvevők mindegyike kiemeli, hogy a kihívás legfontosabb húzóereje a közösség.

Az írás magányos tevékenység, de nagy segítség tudni, hogy más szerzők ugyanabban az időben ugyanazt csinálják. És ha a sprint után kiderül, hogy az ember esetleg többet tudott alkotni adott idő alatt, az sikerélményt hoz, hiszen valóban van versenyérzete a NaNoWriMónak

– magyarázza Kleinheincz Csilla.

A versenyzés azonban nemcsak fizikailag, de pszichésen is kimerítő, így a résztvevők később nagyon ritkán tudják tartani az 1667 szót. Ezt a mennyiséget a profi írók sem érik el év közben, viszont azt ajánlják, hogy érdemes mindennap írni, mivel ilyenkor szokássá válik az írás folyamata. A pihenés, illetve a javítás hiánya miatt a profi írók közül nem mindenki támogatja a kezdeményezést. Egyesek szerint a túlságosan mennyiségi szemlélet valójában árt a minőségnek, az ellentábor azonban úgy véli, hogy az első változatot mindig lehet javítani, de annak meg kell lennie.

Nem véletlen, hogy Meg Cabot, Neil Gai­man, Elizabeth Gilbert, Sara Gruen és Audrey Niffenegger rendszeresen buzdítják a fiatal írókat a csatlakozásra.

Gruen például így írta meg a Vizet az elefántnak című regénye első változatát, de Cabot, Gaiman és Gilbert is kipróbálta már a fókuszált írást, amely véleményük szerint kiváló lehetőségeket hordoz. Ugyanakkor John Scalzi például NaKiZoMónak (Nemzeti Zombiölő Hónapnak) nevezete a NaNoWriMót, mivel a profi írók határideje ritkán kötődik a kihívás időtartamához, így különösen fenyegeti őket a kiégés veszélye.

Borítókép: Illusztráció (Fotó: Unsplash)