November az írás hónapja, legalábbis a NaNoWriMo amerikai kezdeményezés szerint, amely arra biztat minden résztvevőt, hogy november 1. és 30. között írjon ötvenezer szót.
A kiadókat decemberben megnövekedett számban árasztják el a rossz kéziratok, aki viszont ésszel „nanózik”, annak kiváló alapanyag kerül a kezébe.
T. S. Eliot Átokföldje című költeménye szerint „április a kegyetlen” hónap (szó szerinti fordításban a „legkegyetlenebb”), az írók azonban világszerte a novembert nevezik annak. 1999-ben Chris Baty húsz egyetemi barátjával alapította meg a National November Writing Month-t (Nemzeti Novemberi Íróhónap). A NaNoWriMón azóta évente több mint háromszázezren vesznek részt kilencven országból, köztük átlagosan kétszáz magyar. 2008 óta létezik magyar régiója a kezdeményezésnek, az összes hazai résztvevő száma ezer fölött jár.
A szabályok igen egyszerűek: a hónap minden napján törekedni kell 1667 szó leírására, a napi szószámot be kell gépelni a NaNoWriMo számláló rendszerébe, és mindenki, aki 30-án éjfélig leír ötvenezer szót, győztesnek számít.
– Az évente nevező magyarok negyede szokta általában teljesíteni a kihívást – meséli Meleg Tímea, a NaNoWriMo magyar régiójának regionális összekötője.
Mivel agglutináló nyelv vagyunk, ezért a hazai győztesek valójában többet írnak, mint az elöljárószavas nyelvek résztvevői, ezért fordul elő rendszeresen, hogy a NaNoWriMóhoz köthető egyéb versenyeken sem szoktunk kiemelkedően szerepelni.
A magyar szöveg körülbelül tizenöt százalékkal több, mint a például angolul írt ötvenezer szó. Ezért ez a mennyiség néhány hazai kiadónál már elég lehet a megjelenéshez is. Az optimális könyvméret jelenleg 400–600 ezer karakter között mozog, az ötvenezer szó magyarul körülbelül 320 ezer karakternek felel meg, amely éppen a kiadható könyvhossz alsó határa. Ezalatt ugyanis olyan vékony nyomtatott könyv születik, amelyet az olvasók már nem vesznek meg, mivel nem tartják elég tartalmasnak a pénzükért cserébe. Ez a jövőben némileg módosulhat, mivel a Covid és az energiaválság nyomán dráguló nyomdai költségek az egyre vékonyabb könyvek kiadásának kedveznek.
– Kaptam már kiváló NaNoWriMón készült kéziratot, igaz, azt nem nyújtotta be rögtön kiadóhoz a szerző, hanem átdolgozta. A hónap mindig lelkes szakasszal indul, amely utána leül, és a szerző kínlódik a napi szószám elérésében, azonban a hónap vége előtt belezökken a napi írás folyamatába, és akkor remek oldalak kerülnek ki a keze alól. Ez a folyamat szinte mindenkinél megfigyelhető, de nem mindenki szánja rá az időt arra, hogy kijavítsa a rossz szövegrészeket – mondja el Kleinheincz Csilla író, a Gabo Kiadó szerkesztője, aki maga is rendszeresen részt vesz az éves kihíváson.
A nevezők összetétele rendkívül vegyes. Az alsó korhatár 13 év, a legfiatalabb magyar versenyző 14 éves, de magyarok között is vannak bőven hatvanasok, Amerikában pedig nyolcvan-kilencvenévesek is szívesen kezdenek bele az írásba. Amerikai fórumok szerint ugyanakkor éppen az idősebb korosztály az, amely a kevésbé kiforrott kéziratokat gyártja, mivel legtöbbjük életbölcsességeket akar elmesélni igazi történet nélkül. A résztvevők mindegyike kiemeli, hogy a kihívás legfontosabb húzóereje a közösség.
Az írás magányos tevékenység, de nagy segítség tudni, hogy más szerzők ugyanabban az időben ugyanazt csinálják. És ha a sprint után kiderül, hogy az ember esetleg többet tudott alkotni adott idő alatt, az sikerélményt hoz, hiszen valóban van versenyérzete a NaNoWriMónak
– magyarázza Kleinheincz Csilla.
A versenyzés azonban nemcsak fizikailag, de pszichésen is kimerítő, így a résztvevők később nagyon ritkán tudják tartani az 1667 szót. Ezt a mennyiséget a profi írók sem érik el év közben, viszont azt ajánlják, hogy érdemes mindennap írni, mivel ilyenkor szokássá válik az írás folyamata. A pihenés, illetve a javítás hiánya miatt a profi írók közül nem mindenki támogatja a kezdeményezést. Egyesek szerint a túlságosan mennyiségi szemlélet valójában árt a minőségnek, az ellentábor azonban úgy véli, hogy az első változatot mindig lehet javítani, de annak meg kell lennie.
Nem véletlen, hogy Meg Cabot, Neil Gaiman, Elizabeth Gilbert, Sara Gruen és Audrey Niffenegger rendszeresen buzdítják a fiatal írókat a csatlakozásra.
Gruen például így írta meg a Vizet az elefántnak című regénye első változatát, de Cabot, Gaiman és Gilbert is kipróbálta már a fókuszált írást, amely véleményük szerint kiváló lehetőségeket hordoz. Ugyanakkor John Scalzi például NaKiZoMónak (Nemzeti Zombiölő Hónapnak) nevezete a NaNoWriMót, mivel a profi írók határideje ritkán kötődik a kihívás időtartamához, így különösen fenyegeti őket a kiégés veszélye.
Borítókép: Illusztráció (Fotó: Unsplash)
