A barátság életet ment, a magány pusztító hatású

A barátság és a közösség (neuro)anatómiája címmel tartott székfoglaló előadást a Magyar Tudományos Akadémián Robin Dunbar, az Oxfordi Egyetem evolúciópszichológia-professzora. Napjaink egyik legismertebb antropológusa az emberi kapcsolatok avatott ismerője. Legújabb kötete a napokban jelent meg.

Man in camping lounge chair fishing and using digital tablet Fotó: MARTIN BARRAUD/CAIA IMAGE/SCIENC

A házasságok összeomlásával foglalkozó szakirodalomban visszatérő téma, hogy a férfiak erősen hajlamosak a depresszióra és az öngyilkosságra a válás után. Ez annak a következménye is lehet, hogy a férfiak barátságai sokkal alkalmibbak, s ezáltal nem adnak olyan érzelmi támaszt, mint amilyet ilyen helyzetben a nők barátsága nyújt egymásnak. Mivel általában a nők vállalják a pár társas hálózatának fenntartását és kezelését, a férfiak gyakran azon kapják magukat, hogy kapcsolataikat a feleségük barátai uralják. A férfiak csak sodródnak ezzel. Robin Dunbar arra figyelmeztet, hogy a válás vagy a házastárs halála után a férfiaknál nagy a kockázat, hogy családjukon kívül nem marad más társas hálózatuk.

A Dunbar-szám Robin Dunbar közismert példája: ez mindazon embereknek a száma, akikkel szívesen ülnél együtt hajnali háromkor a hongkongi repülőtéren az indulási váróban.

Ők azok, akikkel szemben nem éreznéd kínosnak, ha szívességet kérnél tőlük, és nem haboznál teljesíteni az ő kérésüket. A Dunbar-szám említése során az egyik legkézenfekvőbb ellenreakció, hogy valakinek a Facebookon ezer-kétezer barátja is van. Az evolúciópszichológia professzorának ellenvéleménye: a Facebook az alapján javasol barátot, hogy azok a barátod barátai vagy azok barátai. Az emberek ezzel a módszerrel óriási mennyiségű online barátot halmoznak fel. A valódi kérdés, hogy ezek közül mennyi az érdemi barát. A professzor szerint nagyjából annyi, amennyi az offline világban.

– A legkülönfélébb területeken néztünk utána, hogy vajon a valós adatok alátámasztják-e az elméletet. Kiderült, hogy a vadászó-gyűjtögető társadalmak csoportmérete megfelelt ennek a történelem előtti időkben, még az állandó letelepedésük előtt, de ugyanígy a 150-es szám jellemzi a ma élő emberek átlagos családi és baráti szociális hálózatának méretét is. Ma már rengeteg adat áll rendelkezésünkre arról, hogy ez a 150-es szám rendkívül konzekvens a legkülönfélébb emberi szervezetek felépítésében. Például, ha megnézzük az olasz Alpok falvait 1250 és 1850 között, tehát hatszáz éves időszakot átívelően, azt találjuk, hogy egy adott völgyben a falvak átlagos lakossága 145 fő volt, miközben az össznépesség nőtt. Vagyis egyre több falu jött létre, de a lakosságuk száma nagyjából 150 maradt. Vagyis a 150-es szám elképesztően általános, számos területen találkozunk vele.

A hálózatkutatás feltárta, hogy az emberi információs hálózatok mérete a 150-es csomópont felé igyekszik, úgy tűnik, hogy ez a méret optimális ahhoz, hogy a hálózatban ideálisan áramoljon az információ. A kisebb és nagyobb hálózatokban az információáramlás nem ennyire hatékony

– nyilatkozta az mta.hu-nak az oxfordi professzor. A világra naprakészen reagáló tudós nem kerülhette el annak taglalását sem, hogy a koronavírus-járvány miként hatott a társas kapcsolatainkra. A jó mozzanat az volt, hogy az emberek leleményes módon használták fel az internetet arra, hogy kapcsolatot tartsanak a családjukkal, barátaikkal – virtuális kórusok közösen énekeltek, virtuálisan közösen étkeztek. Mindenki ugyanazt a menüt főzte, ezután virtuálisan együtt étkeztek, fogásról fogásra haladva. Az ellenben nem jó, hogy a Zoom, a Skype és a többi applikáció mennyire rosszul működik nagy csoportoknál. Mindig csak egy ember beszélhet egyszerre, az egész folyamat monológok sorozatává válik. A visszafogottabbak csendben maradnak, az extrovertáltak uralják a folyamatot. Nem alakulnak ki a személyes csevejek. Ellenben az internet nagyon hasznos vírusmentes időben, mert olyanokkal tarthatjuk a kapcsolatot, akik távol élnek, ezért esély sincs a személyes találkozókra. Lehet, hogy az ilyen barátságok is kimúlnak, de sokkal lassabban, mint a világháló megjelenése előtt.

A barátságok is véget érnek. Hatvanéves kor körül kezdődik meg az emberi életciklus végső szakasza, amikor a halál miatt kezdünk barátokat veszíteni. Fiatalabb korunkban az elvesztett barátot egyszerűen új baráttal váltjuk fel. Robin Dunbar szerint idősebb korunkban már nincs meg az energiánk, a motivációnk, és kevésbé vagyunk mozgékonyak, hogy új barátságokat alakítsunk ki. Barátokat és családtagokat veszítünk, egészen a késői öregkorig, amikor bezárkózunk, és ritkán találkozunk bárkivel. Arról van szó, hogy az életet egy-két közeli gondozóval – szülők, nagyszülők – indítjuk el, és ha elég sokáig élünk, akkor földi pályafutásunk így is végződik.

Az a bizonyos szám A Dunbar-szám egy vélelmezett határa annak, hogy egy ember hány stabil szociá­lis kapcsolatot tud egyszerre fenntartani: olyan kapcsolatokat, ahol a részt vevő személy ismer minden másik személyt és a közöttük levő viszonyokat. A számot először Robin Dunbar brit antropológus javasolta az 1990-es években, aki akkoriban jelentette be, hogy kapcsolatot talált az emlősök agymérete és az általuk kialakított társadalmi csoportméretek között. Az emberre viszonyítva ezeket az adatokat úgy találta, hogy átla­gosan 150 emberi kapcsolatot lehet kényelmesen kezelni. Az átlagosan szó itt fontos, és a kapcsolatok száma valójában száz és kétszázötven közé esik. Ez a szám azokra vonatkozik, akikkel egy személy folyamatos kapcsolatot tart fenn; nem tartalmazza azokat, akiket ismer, de a kapcsolat közöttük nem aktív, vagy azokat, akiket különösebb személyes kapcsolat nélkül ismer. A megállapítást számosan próbálták cáfolni. Tavaly a Stockholmi Egyetem kutatói azt közölték, hogy vizsgálatuk alapján nem állapítható meg ilyen határ. – A Dunbar-szám elméleti alapja ingatag – mondta akkor Patrik Lindenfors, a Stockholmi Egyetem munkatársa. A csapat a legújabb statisztikai módszerekkel elemezte a kapcsolatokat, és rendre 150-nél nagyobb, illetve kisebb számot kaptak. Az értékek kettő és 520 közé estek, ami azt jelenti, hogy lehetetlen pontos becslést adni.

Borítókép: Ha nincsenek barátaid, drámaian befolyásolja, hogy meddig élsz. Kapcsolattartás minden helyzetben (Fotó: Euopress/AFP)