Újjászületésére vár Zsámbék romtemploma

Most is érezhető az ősi idők szelleme a súlyos kövekben, amelyek lassan, de biztosan eggyé válnak a természettel.

Zsámbék, 2014. június 7. A XIII. század közepén, 1220-34 között, késő román-kora gótikus stílusban épült műemlék premontrei bazilika és kolostor romja a település feletti magaslaton. A romtemplom a magyar építészettörténet kiemelkedő emléke. MTVA/Bizományosi: Faludi Imre *************************** Kedves Felhasználó! Az Ön által most kiválasztott fénykép nem képezi az MTI fotókiadásának, valamint az MTVA fotóarchívumának szerves részét. A kép tartalmáért és a szövegért a fotó készítője vállalja a felelősséget. Fotó: Faludi Imre Forrás: MTI/MTVA

Zsámbékon járunk. Lerakjuk az ­autót a parkolóban, félreteszem a telefont is, ne zavarjanak. Megérint az a földöntúli nyugalom és béke, amely láthatatlanul is körbelengi ezt a magára maradt, romos templomot. Éppen úgy, ahogy évszázadokon keresztül nemzedékek sorát kényszerítette térdre és tiszteletre nehéz falaival, lenyűgöző méreteivel, ámulatba ejtő atmoszférájával. Most is érezhető az ősi idők szelleme a súlyos kövekben, amelyek lassan, de biztosan eggyé válnak a természettel.

Lovagok jöttek, törökök mentek… Belegondolni is nehéz, hogy nyolcszáz év zűrzavaros viszontagságait tűrik még most is az öreg templomfalak, látszólag sziklaszilárdan. 

De vajon meddig? Ha visszatekintünk az időben, már az 1050-es években is kisebb templom állhatott a helyén, de a késő román stílusú bazilika és a hozzá északról csatlakozó premontrei kolostor építését 1220–35 közé datálják. Keresztelő Szent János tiszteletére épült; Zsámbék ekkor az Esztergom–Székesfehérvár között vezető fontos kereskedelmi út része volt, tehát jelentős település egészen a XV. századig, amikor a premontrei rend és velük együtt az épületegyüttes is gyors hanyatlásnak indult. Ha ez nem lett volna elég, tűzvész is jelentős károkat okozott, így Mátyás király végül a pálosoknak adományozta a területet külön pápai engedéllyel, akik friss szemlélettel, gótikus stílusú bővítéssel élesztették újjá az akkorra már gyakorlatilag elnéptelenedett kolostort.

Sokáig azonban ők sem örülhettek, mert Buda 1541-es elfoglalása után Zsámbék is török kézre került, akik azonban a templomot megkímélték, és másfajta megközelítéssel élve erődítményként használták a továbbiakban. 

Az 1754-es helyreállítást követően a végső kegyelemdöfést az 1763-as súlyos földrengés jelentette, amelynek során visszafordíthatatlan károk érték a templom fő szerkezetét; az északi mellékhajó boltozata és oldalfala leomlott, amivel tulajdonképpen a templom sorsa is megpecsételődött. Újjáépítés helyett a környékbeliek a köveket részben széthordták, majd az épületet szép csendben magára hagyták.
Semmi sem változott. És mégis minden megváltozott. Ma már nyilvánvaló tény, hogy a romként megőrzött templomépület felújítást igényel. Erre vonatkozó törekvések eddig is voltak, vannak; a kérdés már csak az, mit nyerünk egy esetleges rekonstrukcióval – vagy éppen mit veszítünk. A tét pedig igen nagy, hazánk ugyanis nem bővelkedik középkori műemlékekben, így különösen meg kell becsülnünk azt, ami még szinte korhűen megmaradt. Az utóbbi évek ellentmondásos, megosztó vagy néhol inkább sokkoló műemlék-felújítási projektjei miatt az elvárások magasak – gondoljunk csak Nagyvázsony esetére. A kaotikus gazdasági helyzet, az építőipar lassú süllyedése, a szakemberhiány súlyosan érint egy esetleges
– ámde szükséges – felújítást, akár évtizedekre is visszavetve azt az eredeti célkitűzésektől. 

És nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy kinek mit jelentenek a műemlékvédelmi irányelvek – hogy pusztán konzerváljuk-e a romokat az utókor számára, vagy éppenséggel élményparkot alakítunk ki belőle a közérthetőség és a fenntarthatóság jegyében.

A zsámbéki templomromról átfogó építéstörténeti és műszaki dokumentáció állt össze, amelynek célja a premontrei templom és kolostor felmérése volt a legújabb technológiai és tudományos eszközökkel. A dokumentáció a különböző szakágak friss vizsgálati eredményeit, kutatásait foglalja magába – többek között statikai, kőzettani szakvéleményt, geodéziai, építészeti felmérést, elméleti rekonstrukciót, faldiagnosztikai elemzést, és ismerteti a restaurátori beavatkozásokat –, amelyek a hamarosan várható tervpályázat előzményéül szolgálnak. Konkrét időpont még nincs, a tervpályázat előkészítése zajlik, de a jelek biztatóak: az igény minden érintett fél részéről megvan arra, hogy összehangolt és átgondolt fejlesztés keretében leheljenek új életet a romegyüttesbe. A tét nagy; érezhető, hogy a téma rendkívül érzékeny mind a döntéshozók, mind a közvélemény számára. Ez érthető is, hiszen sokszereplős történet ez: olyan hosszú távú elképzeléseket kell finomra hangolni az alapvető építészeti és művészettörténeti szempontok mellett, mint az egyházi és világi érdekek, a fenntarthatóság kérdései, a szakralitás és a turisztika ütközéspontjai – és nem mellesleg nem árt tanulni a korábbi jelentős műemlék-felújítási projektek erényeiből, illetve hibáiból.

Elvégre Möller István magasra tette a lécet, amikor 1889-ben lelkes fiatal építészként romkonzerválásba kezdett Zsámbékon, és finom esztétikai megoldással élve téglát használt a kitámasztásokhoz a sokéves felújítás során. 

Ezzel sikerült biztosítania és megőriznie a zsámbéki templomromot a ma is ismert, jól látható formájában. Akár anyagi, akár elvi kérdések hátráltatták a teljes visszaépítést – az eredeti kőanyag visszaillesztése kiegészítve a téglaarchitektúrával felbecsülhetetlen értékű és hiteles képet nyújt Magyarország egyik legkiemelkedőbb középkori építészeti műemlékéről. Jelenleg. Hogy aztán a XXI. századi modern technológiával és mai tudásunkkal felvértezve miként nyúlunk a zsámbéki templomromhoz, az már a mai magyar nemzedékek, alkotók és döntéshozók felelőssége. Reméljük hát a legjobbakat, titkon bízva abban, hogy Zsámbék is képes olyan jelentős és megbecsült emlékhellyé válni mind a múlt, mind a jövő számára, mint mondjuk Pannonhalma. A lehetőségek adottak, már csak élni kell velük. Addig is kíváncsian várhatjuk, hogyan folytatódik a templomrom jövője az esedékes tervpályázattal.

Borítókép: A XIII. század közepén épült premontrei bazilika és kolostor a település feletti magaslaton (Fotó: MTI/MTVA/Faludi Imre)