A legnépszerűbb versek gyakran az átköltések sorsára jutnak, de ez jó sors

Petőfinek és Aranynak ismert műveit nem csupán az internetes nép írta át, hanem kortárs költők is.

A legnépszerűbb versek gyakran az átköltések sorsára jutnak, de ez jó sors. Petőfinek és Aranynak ismert műveit nem csupán az internetes nép írta át, hanem kortárs költők is. Ezekből következzék egy kis szilveszteri ízelítő. A látszólag könnyed téma azt szolgálja és bizonyítja, hogy a legnagyobbaknak e sajátos folklóreszközzel is fennmarad a (hír)nevük.

Mindenekelőtt idézzük fel Arany János Családi kör című művének első versszakát! „Este van, este van: kiki nyúgalomba! / Feketén bólingat az eperfa lombja, / Zúg az éji bogár, nekimegy a falnak, / Nagyot koppan akkor, azután elhallgat. / Mintha lába kelne valamennyi rögnek, / Lomha földi békák szanaszét görögnek, Csapong a denevér az ereszt sodorván, / Rikoltoz a bagoly csonka, régi tornyán.” 

Ha a vers különböző fél sorait helyezzük egymás mellé, sajátos humor forrása lesz: „Este van, este van – reggel ünnep lészen, / Lomha földi békák új ruhája készen. / Ballag egy cica is – vidám mese mellett / A gazdasszony éppen az imént fejé meg. / A legkisebb fiú bogarászni restell, / Csendesen kérődzik hosszan elnyúlt testtel. / Egy eladó lyány szép jó estét kíván, / Üszköt csóvál néha az ereszt sodorván.” 

Ugyanez a vers fizikaórán így hangzik: Este van, este van, erők nyugalomba. / Ferdén van sraffozva az eperfa lombja. / Zúg az éji bogár, sebessége v-null, / F erő hat rá, azután elnémul. / Nyomatéka lészen valamennyi rögnek, / m tömegű békák szanaszét görögnek. / Udvaron egy tehén szaggatottan látszik, / Dugattyú, szivattyú meleg tejben ázik. / Jön egy futó macska, és hármasba kapcsol, / De oly hirtelen fékez, hogy majd’ elpatkol.

Nem kell tehát mást tenni, mint szakszavakat alkalmazni, és ez óriási kontrasztban van a lírával.

A kancsal és a tiszta rím váltakoztatását aknázza ki a következő mai újraköltés. Az előbbi a szótagok magánhangzóját szándékosan úgy választja meg, hogy azok magas-mély párok legyenek, a mássalhangzók pedig megegyezzenek, az utóbbi esetében a rímelő egységek magánhangzója azonos vagy csaknem egyezik, a mássalhangzó pedig hasonló hangzású. Következzék ebből is egy részlet! „Zabpehelyből dagaszt kis, kerek cipókat, / Majd kisikálja a kínai cipőket. / (Bánatát hajába bele-belefonja, / Míg amott töltődik okostelefonja.)” / „A legkisebb fiú olvassa a Werthert. / Gondol egyet, s összedugja a konvertert. / Ám a technikai adottsága gyatra, / Alig tud fölmenni szegényke a netre. / E fiúból béna bölcsész lesz, már látszik, / Mert az interneten olvas, és nem játszik.”

Petőfi Sándor Megy a juhász szamáron versét Laczkfi János írta újra, lássuk először az eredetit: „Megy a juhász szamáron, / Földig ér a lába; / Nagy a legény, de nagyobb / Boldogtalansága. / Gyepes hanton furulyált, / Legelészett nyája. / Egyszercsak azt hallja, hogy / Haldoklik babája. / Fölpattan a szamárra, / Hazafelé vágtat; / De már későn érkezett, / Csak holttestet láthat. / Elkeseredésében / Mi telhetett tőle? / Nagyot ütött botjával / A szamár fejére.” 

Az átköltés: 

Megy Béla bá Trabanton, / Nyakában a lába, / Kétrét hajtva fér szegény / Be a kocsijába. / Épp kerítést hegesztett, / Legyen szépen rendbe, / Mikor szól a telefon, / S a főorvos benne. / Pedig úgy volt, már haza / Hozhatja a nénit, / Megszerelve antenna, / Tévét együtt nézik. / Késő bánat, Trabantra / Csap rá az együgyű, / Fényszóró-fémkarika / Gurul, mint jegygyűrű.

Mint látható, a szegények közlekedési eszközének a párhuzama a szamár és a Trabant. Vagy a zsemle kicsi, vagy a száj nagy analógiájára vagy a Trabant kicsi, vagy a bácsi nagy. Míg Petőfi főhőse juhászbojtár (panelben lakó gyermekek számára botos jeti), addig a Laczkfié jó munkás ember, és a szép kerítés, a jól beállított tévé a boldogulás fokmérője. Mindez játék a verssel, versparódia.

Borítókép: Illusztráció (Fotó: Pexels)