Sokan úgy látják, a népességnövekedés korlátozása létfontosságú. Ez a gyorsan gyarapodó országok érdeke is, hiszen például Nigériában, Bangladesben egyre nagyobb probléma az élelmiszerek biztosítása. A néhány évtized alatt sokszorosára nőtt népesség okozta problémákkal az adott országok nem tudnak mit kezdeni. Erre nem készültek, nem készülhettek fel. Míg egyes nemzeteknél a népesség gyors növekedése, más országokban a népesség csökkenése a gond. A visszaesés bizonyos szempontból előremutatónak tekinthető – kisebb nyomás nehezedik a természeti környezetre, lassabban szipolyozódik ki a termőtalaj, és nem egymást taposva élnek az emberek. A fejlett államokban a népesség apadása azzal jár, hogy csökken a munkaképes korúak száma, és egyre több az inaktív idős ember, akiknek az ellátása, gondozása, gyógyítása, szórakoztatása óriási gazdasági kihívás.
Számos nyugati ország szerint a bevándorlás az egyetlen biztos módszer a népességcsökkenés megfékezésére.
A magyar modell nem ezt az utat járja, a családtámogatási rendszer javításán keresztül próbálja a kormányzat a népesség reprodukciójához szükséges születésszámot elérni. Az eredmények biztatók, de a tendenciák azt mutatják, hogy az erőfeszítések ellenére az ország lakossága folyamatosan apad. A Budapesti Corvinus Egyetem professzora, Berde Éva és tanítványa, Drabancz Áron a Demográfia című szaklapban arról publikált – a tanulmány november közepén jelent meg –, hogy az elkövetkező években tovább apad hazánk népessége: 2070-re a 7,66–8,93 milliós sávba kerül.
Nem vagyunk egyedül. A három legnagyobb népességű állam hasonló helyzettel néz szembe. Kína lakossága hamarosan csökkenni fog, és 2100-ra a jelenlegi felére apadhat. A szintén 1,4 milliárdos India lélekszáma 2050 körül éri el a csúcsot. Az Egyesült Államok népessége a 2030-as évektől csökkenne, ha elmaradnának a bevándorlók. Míg a világ legkevésbé fejlett országainak lélekszáma várhatóan közel kétszeresére nő 2050-re, addig több mint hatvan, többnyire európai ország népessége csökkenni fog.
A Központi Statisztikai Hivatal ugyancsak november közepére időzített összeállítása megannyi érdekes adattal szolgált.
Hangozzék bármilyen hihetetlennek, a népességnövekedés üteme az 1960-as években volt a legjelentősebb a világon, évi két százalék körül alakult. Az elmúlt évtizedekben a növekedés üteme lassult, és 2020-ban már nem érte el az évi egy százalékot. Eleinte a halandóság javulása eredményezett látványos növekedést, amit mérsékelt a fél évszázada csökkenő termékenység. Számítások szerint néhány évtizedig a születések száma még meghaladhatja a halálozásokét, azonban a népesség öregedésével párhuzamosan a halálozások száma is emelkedik, így a bővülés üteme tovább lassul.
A termékenység csökkenése és az életkilátások javulása eredményeképpen egyre gyorsabban idősödik az emberiség. 1950-ben a népesség jelenleginél jóval nagyobb hányada volt gyermek- és fiatalkorú, az időskorúak létszáma jóval a fiatalabb korosztályoké alatt maradt. Számokba öntve: az öt év alatti gyermekek a népesség közel 14 százalékát adták akkor, számuk háromszorosa volt a 65 éven felüliekének. 1950-ben a 65 éves és annál idősebbek aránya öt százalék volt, 2021-ben elérte a tíz százalékot. 2018-ban először haladta meg a számuk az öt év alatti gyermekekét. Európa és Észak-Amerika népessége a legidősebb, a 65 éves és annál idősebbek aránya ezeken a kontinenseken 2021-ben csaknem 19 százalék volt. A legfiatalabb a szubszaharai Afrika, ahol három százalék az idősek aránya.
A 65 éves és annál idősebbek aránya 2050-re várhatóan 16 százalék körül lesz, ami az öt éven aluliakénak kétszerese lesz. 2050-re Európában és Észak-Amerikában minden negyedik ember 65 éves vagy annál idősebb lesz.
Az éghajlatváltozás, a bizonytalan gazdasági helyzet és a társadalmi konfliktusok a nemzetközi migráció fokozódását eredményezik. A nemzetközi vándorlás nincs hatással a világ lélekszámának alakulására, az egyes régiókéra vagy országokéra viszont igen. Míg 1980-ban a világ népességének mindössze 2,3 százaléka élt más országban, mint ahol született, addig 2020-ban 3,6 százaléka, összesen 281 millió emberre állt ez a kijelentés. Jelenleg Észak-Amerika és Európa a két legnépszerűbb térség. Az alacsony termékenységű országokban a bevándorlás pótolhatja a természetes népességfogyást, ezzel párhuzamosan a küldő országokban a kivándorlás népességcsökkenést okozhat.
