Egyesült Államok – A tizenegymillió törvénytelen bevándorló fele mexikói

Harminckét másopercenként bővül az Egyesült Államok népessége egy-egy új bevándorlóval, az elmúlt években már milliók ostromolták délről az ­országot. Az afroamerikai alsó középosztályt érinti a legsúlyosabban az 1965 óta létező tömeges (legális és illegális) bevándorlás. A jövevények ­kevesebb pénzért is hajlandók dolgozni, nem panaszkodnak, lenyomva a béreket az alsóbb fizetési kategóriákban. A kialakult helyzetről az amerikai–mexikói­ határon is tapasztalatot szerző migrációs szakembert kérdeztünk meg.

MEXICO-US-MIGRATION-BORDER-DEAD Fotó: GUILLERMO ARIAS Forrás: Europress/AFP

Columbo hadnagy és Petrocelli ügyvéd a szerep szerint olasz, a Kojaket alakító színész, Telly Savalas valójában is görög, a San Francisco utcáin című sorozat Stone hadnagyát és Keller felügyelőjét alakító Karl Malden és Michael Douglas pedig közép-európai és ír-skót származású. Pusztán gyerek- és fiatalkorunk krimihőseit tekintve is látható, hogy Amerika, e történelmi olvasztótégely a lehetőségek és a bevándorlók országa. A Függetlenségi nyilatkozatban említett „boldogság keresése” ma már amerikai toposz, számos film és zenemű, irodalmi alkotás címadója. Ahogy mondják, az európai népeket a múltjuk tartja össze, az amerikaiakat pedig a jövőjük. Tavaly másfél évtizede példátlanul sok, csaknem egymillió új amerikai tett állampolgári esküt, aki pedig ellátogat az Egyesült Államok népességnövekedését figyelemmel kísérő weboldalra, azt látja: hiába haladja meg a halálozások száma a születésekét, a bevándorlásnak köszönhetően egyre nő az USA jelenleg 334 milliós lélekszáma. Harminckét másodpercenként lép az ország területére egy-egy új migráns. Húsz éve az amerikaiak még „csak” 290 millióan voltak, első elnöküket, George Washingtont pedig kevesebben választották meg, mint ahányan ma Dunakeszin élnek. Nem az őslakos indiánok lettek többen. Igaz, a bevándorlók összetétele az idők során változott, az Európából érkezők száma csökkent, a tipikus mai jövevény Yuri Canton havannai buszsofőr, aki az amerikai sajtónak elmondta:

 Senki nem fogja megállítani a kubaiakat, még két további határfal sem, mert Kubában a helyzet rendkívül kényes. Mindenki eljön

– nyilatkozta már Arizonából a feleségét és két gyerekét egy időre hátrahagyó 44 éves családapa.

Nehéz a kitoloncolás

Mintegy negyvenmillió amerikai külföldön született, 11 millióan pedig illegális bevándorlók. Felük ugyanakkor nem tiltott határátlépő, hanem látogatóvízumával a törvényesnél tovább tartózkodik az országban (legálisan jön, ám elfelejt hazamenni). A leglátványosabbak mégis azok a képsorok, amelyeket a média a Rio Grande határfolyón átgázoló családokról, síró gyerekekről közöl. Az utóbbi években már milliók ostromolták a déli határt. Republikánusok, így Greg Abbott texasi kormányzó nemrég Washingtonba buszoztattak fel migránsokat, hogy felhívják erre a figyelmet.

A probléma még Barack Obama elnöksége alatt kezdődött. 2012-től kezdtek Közép-Amerikából egyre növekvő számban érkezni irreguláris migránsok. A feltartóztatásuk és a kitoloncolásuk akadályba ütközik, két okból is. Nem az USA-val határos országokból érkeznek, másrészről sokan kisgyerekekkel jönnek, így rájuk speciális szabályok érvényesek. Nem lehet őket egyszerűen kitoloncolni, mint az előző évtizedekben az egyedülálló mexikói férfiakat 

– mondja Veres Kristóf, a Migrációkutató Intézet vezető kutatója. Őt azért kértük fel a helyzet elemzésére, mert 2021-22-ben tizennégy hónapon át volt a washingtoni Center for Immigration Studies (Bevándorlási Tanulmányok Központja) vendégkutatója; Texasban, Arizonában és Új-Mexikóban is szakmai tapasztalatot szerzett a déli határon.

Donald Trump elnöksége idején (2017–21) a helyzet akuttá vált. Veres Kristóf szerint innentől lehet migrációs válságról beszélni. Az érkezők jellemzően a zöldhatáron át jönnek, majd menedékjogot kérnek, feladva magukat a határőröknek.

Ezzel az a fő gond, hogy hatalmas a bevándorlási bíróságok ügyhátraléka, hosszú évekre előre adnak időpontot az első tárgyalásra. Gyerekes családokat márpedig nem lehet ilyen hosszan fogva tartani, egy idő után szabadon kell engedni őket az USA-ban. Dolgozhatnak, tanulhatnak, ám ha elutasítják a menedékkérelmüket, könnyedén eltűnhetnek a hatóságok látóköréből

– magyarázza a bevándorlási szakember.

Trump számos intézkedést tett, az egyik leg­ismertebb a Maradj Mexikóban! program. Lényege: miután az érkezők beadják a menedékkérelmüket, Mexikóban kell kivárniuk annak elbírálását.

– Ez többé-kevésbé működött, majd Trump 2020-ban, a koronavírus-járvány idején bevezette a 42-es könyvként ismert járványügyi intézkedést. Ennek értelmében bárkit azonnal vissza lehetett fordítani a határról anélkül, hogy menedékkérelmet adhatott volna be, vagyis egy időre szinte teljesen megszűnt az irreguláris migráció. 2021-ben pedig beiktatták Joe Bident, aki előzőleg bevándorláspártiként kampányolt, majd már beiktatása napján lángvágóval számolta fel Trump bevándorláspolitikáját. Felmondta a Maradj Mexikóban! programot, a 42-es könyv hatálya alól pedig kimentette a kísérő nélküli gyermekeket. Biden beiktatása után már Mexikó sem fogadta vissza a kitoloncolható családokat, jelentős részüket is be kellett engedni – mondja Veres.

A tavalyi választások átrajzolták az amerikai belpolitikát, de kérdés, mit ér ez a bevándorláspolitikában.

A republikánusok hiába kerültek többségbe a képviselőházban, a szenátus a demokraták kezén maradt. Igaz, mint Trump lépéseiből is látszik, a bevándorlás jórészt elnöki hatáskörben van. A kongresszusra átfogó reformhoz lenne szükség. A republikánusok három dolgot tehetnek. Egyrészt zsarolhatják a Biden-kormányt: ha nem változtat a politikáján, a képviselőház nem fogadja el a költségvetést. Így alkura kényszeríthetik a kormányt ugyanúgy, ahogy a demokraták 2018-ban Trumppal, amikor pénzt kért a mexikói falra. A másik lehetőségük az Alejandro Mayorkas belbiztonsági miniszter elleni impeachment (alkotmányos bűnvádi eljárás) lebegtetése. Ezenkívül pedig vizsgálóbizottságokat állíthatnak fel ugyanúgy, ahogy a demokraták is a 2021. január 6-i capitoliumi zavargások után

– állítja a Migrációkutató Intézet elemzője, úgy látva:

– A demokraták kétféleképpen tekintenek a válságra. Egyrészt menedzselési problémaként: legális keretek közé szorítani, nem pedig felszámolni, megakadályozni akarják az irreguláris migrációt. Másfelől természeti katasztrófaként, amellyel szemben nincs mit tenni. Ez a hozzáállás a Demokrata Párt progresszívnak nevezett balszárnyából származik, amely gonosznak, immorálisnak tekinti a bevándorlási törvényeket.

Papírok nélkül

Az országban tartózkodó 11 millió törvénytelen bevándorló fele mexikói, összességében a négyötödük az amerikai kontinensről származik, és spanyol anyanyelvű. Felük pedig – saját bevallása szerint – nem vagy csak gyengén tud angolul. Mégis, közülük alig pár százezren munkanélküliek a konjunktúra idején szinte korlátlan munkaerőt felszívó amerikai gazdaságban. Nem régen élhet Amerikában, aki nem látott még papírok nélkül – egészen pontosan a viszonylag könnyen megszerezhető és szinte mindenre jogosító vezetői engedéllyel – ott élő mexikói kertészt, brazil bejárónőt, ecuadori vízvezeték-szerelőt. A New York-i szolgáltatóipar leállna, ha az illegálisok nem dolgoznának. Veres Kristóf szerint ugyan hallani ilyen hangokat, de a bevándorlók ha akarnának sem tudnának az államon „élősködni”, mert Amerikában nincs európai értelemben vett szociális háló. Alapvetően szuverenitási kérdésről van szó: az államnak jogában áll, hogy eldöntse, ki jöhet be és ki nem. – Az afroamerikai alsó középosztályt érinti a legsúlyosabban az 1965 óta létező tömeges (legális és illegális) bevándorlás. A bevándorlók kevesebb pénzért is hajlandók dolgozni, nem panaszkodnak, lenyomva a béreket az alsóbb fizetési kategóriákban – mondja.

Ha elfogy a víz

A mexikói határ bő háromezer kilométert tesz ki a legkülönbözőbb terepviszonyok között. Van, ahol határőr sem kell, mert – autóutak nem lévén – a zöldhatárt átlépő nem tud annyi vizet magával vinni, hogy ne halna szomjan. Elnöksége során a minap először Biden is ellátogatott El Pasóba, valamint harmincezer fős törvényes bevándorlási keretet hirdetett négy latin-amerikai ország lakóinak, egyúttal kemény fellépést ígérve az illegálisokkal szemben. – Tisztában vagyok a teherrel, amelyet a migráció jelent. Problémáink nem egy nap keletkeztek, és nem is így oldódnak meg – hangoztatta.

Nincs olyan határzár, amelyen nem lehet átmenni, van, akinek még a berlini falon is sikerült. Határzárakra szükség van, hogy segítsék a határőrség munkáját, de a fal annyiban látszatmegoldás, hogy nagy lyukak maradnak utána, ha az őrizet más elemei nincsenek rendben

– állítja az El Pasót szintén megjáró Veres Kristóf. Mint példaként említi, Biden még beiktatása napján leállította a határfal építését, amely így egyes szakaszokon foghíjas, mert a tervezett kapukat sem építették már meg. Arizonában a leköszönő republikánus kormányzó kitalálta, hogy a hézagokat szállítókonténerekkel töltik ki, ám mivel ezeket a tényleges határra, azaz szövetségi területre telepítették, a washingtoni kormány birtokháborításra hivatkozva beperelte őket. Egy részüket már el is kezdték bontani peren kívüli megállapodás alapján.

 – Tavaly novemberben Arizonában, Yumában jártam, ahol az illetékesek elmondták: a konténerek miatt ugyan nem jött kevesebb migráns, de az érkezőket legalább a belépőpontok felé terelte. Így csak egy helyen jöttek, nem pedig a salátaföldeket letaposva, ami nagyon megkönnyítette a helyzetet. A hiányosságokra, a szenzorok, kamerák hiányára, valamint a határőrség túlterheltségére utal, hogy Új-Mexikóban talán egy órát is eltölthettünk úgy a nyílt határszakaszon tíz fővel és két terepjáróval, hogy akár egyetlen őr is odajött volna a húszezerből, hogy megkérdezze, mit keresünk ott. Kőszeg mellett az erdőben, ahol még az uniós csatlakozás előtt egy iskolai túrán jártam, már régen jött volna az osztrák vagy a magyar határőr – így a migrációs szakember.

Borítókép: Oroszországi illegális bevándorló holtteste az amerikai–mexikói határon (Fotó: Europress/AFP)