Az Egyesült Államokban becslések szerint hétezer tigris él fogságban, kétszer annyian, mint világszerte a vadonban, egy felmérés szerint pedig az Európai Unióban mintegy százmillió olyan állatot tartanak, amely nem kutya vagy macska. A Fővárosi Állat- és Növénykertben sétálunk Hanga Zoltán szóvivővel. Az ég szürke, szemerkél az eső. Az India-ház melletti nagy kifutóban leopárd sétál puha léptekkel, a placc másik végében párja és kölyke pihen. Szóba kerül a Netflix 2020-as Tigrisvilág című botránysorozata, amely ráirányította a figyelmet a problémára.
– Az angol azt mondja, hogy „roadside zoo”, amit útszéli állatkertként lehetne fordítani. Talán a mutatványos jelző kifejezőbb. A Tigrisvilág arról a különbségről szólt, hogy az állatot szeretem és azt akarom, hogy neki jó legyen, vagy azt szeretem, hogy körülöttem különleges állatok mászkálnak, és büszkélkedhetek velük, simogathatom őket. A kettőt sokan összetévesztik. Nálunk is rengetegen kérdezik, van-e kisoroszlán, kistigris, meg lehet-e simogatni? A válaszunk, hogy ezek az állatok nem erre valók. Legfőképpen azért, mert a kölykökhöz általában tartozik egy anya, amely ott van mellettük, és tarkón harap. Az akkreditált állatkertek alapelve, hogy nem választunk el kölyökállatot csak azért, hogy majd szelíd legyen, hiszen az a legjobb az állatnak, ha a saját anyja neveli fel.
Hanga Zoltán képbe helyez:
vannak különösen veszélyes, közepesen veszélyes és odafigyelést igénylő fajok. Ez az a kör, amely a veszélyesség alapján korlátozza a kedvtelésből tartott állatokat, de van egy másik kör is, a természetvédelem.
Vannak olyan állatfajok, amelyek részben azért sodródtak a kihalás szélére, vagy ritkultak meg a természetben, mert összefogdossák és eladják őket a feketepiacon. A washingtoni egyezmény a veszélyeztetett állatfajok és a növényfajok nemzetközi kereskedelmét szabályozó egyezménye: 1973-ban írták alá, és a 80-as évek közepén csatlakozott hozzá Magyarország.
Schütz Éva a Szentendrei Kisállatkert alapítója, valamint az ország egyetlen, egzotikus állatokra és macskákra specializálódott állatorvosi rendelőjének állatorvosa. Elmondása szerint gyakori jelenség az illegális tartás például görög teknősnél: a vásárló kap a kisteknőshöz egy papírt, de nem olvassa el, hogy hathavonta fotózni kell az állat haspáncélját, mert változik a színezete, tízcentis páncélhossztól pedig mikrocsip beültetése kötelező.
– Olyan, mintha vennénk egy kocsit, de nincs hozzá forgalmi. Hasonló eset, ha valaki nem követi a jogszabályi változásokat, és van például egy disznóorrú siklója, amelyet egyszer csak besoroltak hátsó méregfoga miatt a picit veszélyes kategóriába, ezért már engedélyköteles, vagy aligátorteknőse, amelyet 2001 óta nem lehet se adni, se venni, se tenyészteni, mert inváziós faj lett – meséli az állatorvos, aki szerint vannak trendek még az egzotikus állatok tartásában is.
A 90-es években sokan tartottak zöld leguánt és vadászgörényt, a 2000-es évek elején a szakállas agáma volt a menő, majd a madárpók. Később bejött a kaméleondivat, amely azóta is tart. A nagy papagájok népszerűsége is növekszik, ám ezeknek az állatoknak kevesen tudnak megfelelő körülményeket biztosítani, hiszen optimális esetben párban kell őket tartani, és kialakítani számukra óriási röptetőt.
A pécsi székhelyű WeFeNn Alapítvány egzotikus állatok mentésére specializálódott, a kéttagú csapat tagjai az orvosi hátteret biztosító alapító Gajcsi Dóra és Szalánczi Judit kurátor, az alapítvány elnöke, aki gondozza is az állatokat.
Szerintük az egzotikus állatok nagy rugalmasságot és alkalmazkodási képességet követelnek, amelyet sokszor az első fellángolás után nem kapnak meg, és gyakran az utcára kerülnek. A kutyákat-macskákat mentő egyesületek speciális igényeik miatt nem tudják elhelyezni ezeket az állatokat.
– Mentettjeink leginkább a kereskedelemben kapható állatfajok közül kerülnek ki: főleg nagy papagájok, valamint nagy testű gyíkok, leguánok, agámák, szárazföldi és vízi teknősök. A probléma általában a felelőtlen vásárlással kezdődik: az emberek megveszik pár centisen, majd azzal szembesülnek, hogy a vízi teknősüknek nemsokára félszobányi akvárium kellene, nem beszélve a speciális igényeikről: UV-lámpák, speciális melegítők, párásítók, étrend.
A legfőbb probléma a nem megfelelő tájékoztatás. A kereskedésekben csak a profit számít: láttunk már olyat, ahol azt mondták a vevőnek, hogy a zöld leguán csupán negyven centire nő, és nincs szükség párásítóra. Sok esetben hiányzik a szakképzett eladó, az interneten található információk ellentmondásosak – sorolja Szalánczi Judit.
Ezzel Schütz Éva is egyetért: elmondása szerint sokan arra gondolnak, ha egy állat kisebb méretű, az nem kerül olyan sok pénzbe, időbe, energiába. Megveszi a gyereke íróasztalára a hörcsögöt, amelyet az állatorvos ugyanannyiért fog megvizsgálni, mint a család kedvenc kutyáját. Ráadásul a rágcsálók, hüllők és madarak zöme is zsákmányállat, ezért tünetrejtő, hogy a ragadozók ne szúrják ki, hogy baj van. Éppen ezért sokszor Éva sem szúrja ki – a hüllőt ráadásul nem lehet meghallgatni, mert visszatartja a levegővételét, hőmérsékletet sem lehet mérni, mert nincs állandó testhője. Szinte vizsgálhatatlan tehát, a számla végül pedig sok tíz-, de akár százezres is lehet.
– A rendelőnkbe kerülő állatok körülbelül 85 százaléka valamilyen tartástechnológiai hiányosság miatt betegedett meg – folytatja Gajcsi Dóra. – Ezekkel az állatokkal nem szabadna kereskedni: be kellene látni, hogy nem alkalmasak arra, hogy lakásban, fogságban tartsuk őket. A vadállat a háziállattal ellentétben nem tud alkalmazkodni az ember környezetéhez, a gazdának kell úgymond megteremteni az életteret, ez pedig nagy anyagi áldozatot követel, és szó szerint életmódbeli váltást – húzza alá az állatorvos. A WeFeNn állatmentői azt tapasztalják, hogy noha a törvény egzotikus állatokra is vonatkozik, és például önállóan táplálkozni képtelen állatot árusítani sem lehetne, mégis, kézzel nevelt papagájokat a mai napig lehet kapni, az átlagember pedig nem ismeri ezen állatok tartási minimumkövetelményeit. Bejelentés is ritkábban érkezik, mint kutyák, macskák esetében. Egy laikusnak is feltűnik, ha a szomszéd kutyája csontsovány, láncra van verve, de egy hüllő esetében nehezebb megítélni, mi számít például alultápláltnak.
Noha a Fővárosi Állatkert csak bajba került, vadon élő állatok mentésével foglalkozik, az állatkertek szóba kerülnek a lefoglalt állatok elhelyezésekor.
Még a 98-as állatvédelmi törvény előtt történt, hogy Budapest egyik külső kerületében kertes házban tartott valaki oroszlánt ketrecben.
Az ügynek óriási visszhangja volt a sajtóban annak idején, utána egy időre az állatkertbe került a Leona nevű nagymacska. Manapság sok állatkertként engedélyezett bemutatóhely létezik magánkezdeményezésből. Hanga Zoltán szerint az akkreditált állatkertek szempontjából ez kihívás, hiszen ezek a helyek tudnak szakmailag nagyon színvonalasak is lenni, meg olyan is, mint a Tigriskirály placca. Az igényes magán- és akkreditált állatkerteknek rém kellemetlen ez, hiszen mindegyik állatkert néven fut, és ha valamelyikben rossz dolgok történnek, akkor az mindenkire rossz fényt vet. Schütz Éva elmondása szerint az állatkert létesítésére hozott rendelet közepesen szigorú európai viszonylatban. Be kell adni a működési engedély iránti kérelmet és egy állattartási, gazdálkodási, felszámolási tervet a zöldhatóságnak, amely a Nemzeti Népegészségügyi Központtal és az állategészségüggyel együtt ellenőrzi a körülményeket. Hozzájuk, a Szentendrei Kisállatkerthez tizennyolcan vonultak ki, és még a kifutókat is centivel mérték le. Ehhez képest sajnos a realitás Éva szerint az, hogy a fővárostól száz-százötven kilométerre több állatkert nincs bekerítve, és ötven négyzetméteres kifutókba zsúfolva él több tucat állat. A tartási körülmények sok helyen nem megfelelőek, noha ugyanazzal az engedéllyel működnek.
– Zala megyében a mai napig létezik egy állatsimogató: deszkatákolmányokban élnek az állatok, nimfapapagájnak való kalitkában tartanak selyemmajmokat, és van két fehér tigris. A fehér színváltozat természetellenes mutáció, ezért felelős állatkert ma már nem tart ilyet, itt viszont a testvérpárnak kölykei is születtek. Még a híradó végén is bemutatták őket. A beltenyésztett kölykök, miután az anyjuk nem tudott róluk gondoskodni, tehéntejet kaptak. Tönkrementek az ízületeik, alig bírtak felállni, és kihullott a szőrük, hiszen hiánybetegségük lett. Feljelentették őket, ám a rendőrség ki se ment a helyszínre. Normális jogi körülmények között ezt az állatkertet be kéne zárni, és elkobozni az összes állatot – jelenti ki az állatorvos, aki szerint még Ovádi Péter miniszteri biztos is hiába szólt oda, hogy tegyenek valamit, ugyanis a hatóságok az ország három különböző pontján háromféleképp járnak el állatkínzásos bejelentés esetén – vagy sehogy sem. Éváék magánállatkert egyesületének tagjai a szabályok betartását várnák el, elvégre a törvény az ország minden apró zugában törvény. Mégis, szinte az összes szaporítótelep vidéken működik, a tigrisek pedig azóta is ott élnek a Csácsi-hegyen.
Gajcsi Dóra és Szalánczi Judit tapasztalatai szerint rendkívül hasznos, ha az emberek személyesen is találkozhatnak egy-egy mentett állattal. A gyerekekre nagy hatással van, ha látják például Kokót, a tolltépő, röpképtelen törpearát, és megismerik a történetét.
Kitörölhetetlenül beléjük vésődik, hogy miért ne kérjenek a szüleiktől nagy papagájt. Az állattartás felelősség. Nemcsak azért, mert a védelmükkel foglalkozók ezt mondják, hanem azért is, mert törvény írja elő. A kérdés nem véleményfüggő Hanga Zoltán szerint, hanem kötelezettsége minden állattartónak a jó gazda gondossága.
– A közbeszédben már jelen van a felelős állattartás és állatjólét kérdése, ebből a szempontból szerintem lényegesen jobb a helyzet, mint húsz-harminc évvel ezelőtt. A politika is foglalkozik ezzel. Az állatszeretetnek arról kéne szólnia, hogy az állatnak jó legyen. Az ember, mielőtt belevág bármilyen állat tartásába, mérlegel, hogy tud-e hosszú távon, akár egy életen keresztül gondoskodni róla. A mi értelmezésünk szerint ilyen fogalom nem is létezhetne, hogy megunt állat, hasonlóan komolyan kéne venni, mint a gyerekvállalást.
Borítókép: A törökbálinti erdőben talált aligátorteknős a veresegyházi Medveotthonban (Fotó: MTI/Marjai János)
