Egyre többen nem csupán ízlelik, de olvassák is a bortermelők kínálatát

Itthon egy ideje egyfajta reneszánszáról hallani a borkultúrának. Az igényesebb fogyasztói réteg mintha szélesedne.

Budapest, 2022. november 19. Borkóstoló a Vince gála 2022 elnevezésû rendezvényen a Szépmûvészeti Múzeumban 2022. november 19-én. Évi 3 milliárd forintot biztosít a kormány a nemzeti bormarketing stratégia megvalósítására - jelentette be az eseményen Rókusfalvy Pál, a nemzeti bormarketingért felelõs kormánybiztos. MTI/Bruzák Noémi Fotó: Bruzák Noémi

Mi mindenen múlhat a rang, amely kötelez? Eszembe jut a toszkánai Firenzében élt, alkotott Lodovico Antinori, világhírű bortermelő, akinek családja több mint fél évezrede (!) kizárólag francia tölgyből készített kis hordókat használ, mondván, hogy a franciák jobban vigyáznak a tölgyeikre. Lám, hová illan a hagyományos, makacs gall–itáliai vetélkedés, ha a tét ekkora! Miközben incselkedik velem a kétely, hogy na de tényleg ennyire számít ez? 

Fotó: Szerényi Gábor rajza

Mindenesetre ötszáz év tradíciójával szemben komolytalan lenne kicsinyesen packázni, hogy ugyan ki venné észre azon a firenzei nedűn, ha épp más tölgyben érlelődne. Érdemesebb beletörődni – még ha nem is részesülünk a meglehetősen drága italból –, hogy létezik a világban ilyen eltökélt ragaszkodás és hűség. Csak egy borról van szó, de az üzenete milyen lelket erősítően filozofikus.

Maradhatunk itthon is, hogy szép történetekről halljunk. Tetszett, amikor egy hazai borász munkájának arról a fortélyáról értesültem, hogy tudatosan kicsi teherautókat használ szüreteléskor. A platón csak százládányi szőlő fér el. Azért, hogy véletlen esély se legyen túl hosszú ideig váratni – s így a napon szárítani – a frissen szedett szemeket, hanem hamar kerüljenek a sutuba. 

(Sutu a prés neve a Kiskunságban, csak hogy kicsit szűkítsem a találati kört, s finoman utaljak arra, hogy az Alföldön is készülhet jó bor, nemcsak a hagyományosan kitüntetett vidékeken. A Somló borvidéke előtt persze leborulok. Vannak vitán felüli géniuszok.) A szüret előtt persze már számos mozzanat sokat eldöntött. Milyen szögben, mennyi napfény éri a szőlőtőkét, mennyire kegyesek az ég szó szerinti – és költői – csatornái. (Hogy egy kis sejtelemnek is helyet szorítsunk az összetevők stáblistáján.)

Bárhonnan közelítünk, vizsgálódunk, minden az arányokról szól. Mérték, ütem, harmónia. Örömszerzés. „Észrevenni a másikon, hogy örül.” Akárcsak a szerelemben. Ez a boldogság. Néhány pillanatra rendben van minden a világon. Istenem, egy pohár jó bor, s micsoda világmegváltó üzenet csillan a nedűben! Megértem Márai Sándort, aki azt írta, nem akar élni, ha nincs már somlói bor. Ha valaki, ő biztosan nem beszélt a vakvilágba.

Különböző fajtájú szőlők, különböző érési idők. Tűnődöm, hogy miként lehet kifürkészni a jó bor titkait. Mennyi mindenre kell ügyelni! Komoly boros megkülönbözteti a szőlőszedést és a szüretet. „Vintage”. Franciául és angolul egyaránt szüretet jelent, csak különbözőképpen ejtik. Jellemző. A szüret az egy megtervezett, precíz hadművelet. Összehangolt partraszállás, maximális hatásfokkal működtetett eszközpark.

A bor élvezetének magasztos, kifinomult mámorához voltaképpen egy fegyelmezett, olajozott gépezet működése szállítja az alapanyagot. Van egyáltalán romantikus szüret? Olyan Krúdy Gyula regényes világát idéző kedéllyel, vörös női hajjal, vörösborral, s a távolban vöröslő ég aljával… Romantikus bohóskodás? Igen, van az is. Barátoknak, barkácsléptékű mulatság. Játszani, örömködni.

De az igazi, a nagy mű, az már alkotás. Látszólag egyszerű. Mint ahogy Haydn mondta a komponálás titkáról: „a megfelelő billentyűt a megfelelő időben lenyomni.” A megfelelő dinamizmussal és billentőtechnikával – súgják hozzá az avatottak. Így készül a jóféle bor is. Mesteri mértékkel, értékkel, minőséggel. Tudható, hogy egy dolog a remekműveket létrehozni. És másfajta talentum szükséges ugyanannak a teljesítménynek az eladásához. A magyar borok között számos kiváló van, ám gyakorta nincs mögöttük az az iniciatív képesség, erő, hogy az őket valóban megillető pályára kerülhessenek. És itt ne is feltétlenül a nemzetközi, külföldi kereskedelmi pozicionálásra gondoljunk.

Itthon egy ideje egyfajta reneszánszáról hallani a borkultúrának. Az igényesebb fogyasztói réteg mintha szélesedne. Egyre többen nem csupán ízlelik, de „olvassák” is a bortermelők kínálatát. Szakavatott ismerők indítanak népszerű tanfolyamokat. Megadva a módját a méltó ismerkedésnek a különböző borokkal. Hasonlítható ez a zene hallgatásához. Van, aki megáll, kitart a preklasszikusoknál. És van, aki mer és tud barátkozni zavarba ejtő modernekkel.

Ízek áradó harmóniája, szájpadláson turbuláló kéjes sejtelmek, tűnődtető lecsengések. A bor élvezetének irodalma akárha elő- és utójáték lenne az ősi ital szimfóniáihoz, hosszabb, rövidebb poéziséhez. A világot, a teremtést szavakon túli értelemmel érzékeltető tisztaság. Olykor ennyi egy korty bor. Vagy akár csak egy fél korty…

Borítókép: Borkóstoló a Vince gála 2022 elnevezésű rendezvényen a Szépművészeti Múzeumban 2022. november 19-én (Fotó: MTI/Bruzák Noémi)