Sietős lett a nyugati országoknak a szerb–koszovói rendezés

Egyre intenzívebb diplomáciai dömping zajlik a Nyugat-Balkánon. A Szerbia és Koszovó kapcsolatainak rendezésére készített francia–német javaslat minden eddigi kísérletnél sikeresebb lehet, előmozdíthatja az elmúlt évek alatt kialakult patthelyzetet. Ehhez azonban a vezetőknek le kell küzdeniük a társadalmi és politikai ellenszelet, melyet az évtizedek óta húzódó viszály hurrikánerejűvé tett.

KOSOVO-LIFESTYLE-ART Fotó: ARMEND NIMANI Forrás: Europress/AFP

Tisztán látszik, hogy a diplomáciai tevékenységek felgyorsultak, és a Belgrádra nehezedő nyomás egyre növekszik – értékelte a szerb–koszovói rendezés körüli helyzetet Ana Brnabics szerb miniszterelnök. Való igaz, a tavaly ősszel és év végén pattanásig feszülő ellentét csillapodása után az elmúlt hetekben a tárgyalások kaptak egyre nagyobb teret az uniós vezetők, az Egyesült Államok, valamint Szerbia és Koszovó között. Egyre többször kerül elő a médiában, nyilatkozatokban a német–francia javaslat néven emlegetett kerettervezet is, mely jelenleg úgy tűnik, hogy a két ország közti kapcsolatok rendezésére hivatott számtalan megállapodás, tervezet közül kiemelkedő lehet, ami azok sikerességét illeti.

Hogy mit is tartalmaz a javaslat? Erről keveset lehet tudni, tekintve, hogy hivatalosan még nem mutatták be annak elemeit, csak az érintett vezetők nyilatkozataiból, valamint a tervezet tavaly ősszel kiszivárogtatott verziójából következtethetünk annak részleteire.

Ez utóbbi szerint a két ország közti rendezésnek a felek kölcsönös európai uniós csatlakozási törekvéseinek mentén kell végbemennie, tiszteletben kell tartaniuk egymás területi integritását a mostani határok megerősítésével, vitás ügyeiket pedig csakis békés úton rendezhetik egymás közt.

Alekszandar Vucsics szerb elnök akkor úgy nyilatkozott, a javaslat értelmében Szerbiának nem szabad tovább akadályoznia Koszovó nemzetközi szervezetekbe történő felvételét, cserébe Belgrád jelentős pénzügyi támogatásban részesülne, valamint felgyorsítanák Szerbia uniós csatlakozási folyamatát. Ezzel szemben Donika Gervalla koszovói külügyminiszter arról beszélt, hogy a javaslat ennyire konkrét dolgokat nem tartalmazott, inkább csak egy keretet biztosítana a további tárgyalásokhoz.

Noha konkrét részleteket még mindig nem tudunk a javaslatról, az jól látszik, hogy az Európai Unió, de főként az Egyesült Államok megpróbálja egyre erősebb nyomás alá helyezni Szerbiát és Koszovót egyaránt. Vucsics január végén arról beszélt, hogy a német–francia javaslat már nem csupán a két ország közti viszony rendezésére hivatott, hanem Szerbia uniós csatlakozásának egyik feltétele lett.

– Szerbiának részt kell vennie a párbeszédben, tovább kell haladnia az európai úton, nem azért, mert csodálnám a képmutatásukat, hanem azért, mert a gazdaságunknak túl kell élnie, fejlődnünk kell, és nem szabad elszigetelődnünk – fogalmazott a szerb államfő.

A nyugati hatalmak ugyanakkor Koszovót is komoly feladat elé állítják: Pristinának a rendezési folyamat részeként részleges autonómiát kell biztosítania az ország északi részén elhelyezkedő, szerb többségű tartományoknak. A koszovói szerb önkormányzatok közösségének megalakítása körülbelül egy évtizedes „cél” Pristina előtt, azonban a vezetők eddig elzárkóztak ennek teljesítésétől, az alkotmánybíróság pedig egyenesen alkotmányellenesnek nyilvánította azt.

A közösség megalakításának ellenzői álláspontjuk alátámasztására a Boszniai Szerb Köztársaság példáját szokták felhozni, szerintük egy csakis etnikai hovatartozás alapján létrehozott közigazgatási egység alapjaiban destabilizálná Koszovót, tovább erősítené a szeparatista törekvéseket.

Most azonban ez is megváltozni látszik, Albin Kurti koszovói kormányfő a múlt héten már arról beszélt, bizonyos feltételek mellett létrejöhet a koszovói szerbek által oly régóta vágyott entitás. Kikötései közé tartozik többek közt, hogy a közösség nem szerveződhet etnikai alapon, nem lehet egynemzetiségű, nem rendelkezhet végrehajtó hatalommal, valamint csak azt követően alakítanák meg, hogy Belgrád és Pristina kölcsönösen elismerte egymást.

A nyugati országok mindenesetre Koszovót is egyre nagyobb nyomás alá helyezik a tervezet rá eső részének teljesítésére. A szokatlan helyzet miatt – tekintve, hogy Washington és Brüsszel inkább Pristina pártján szokott állni a rendezés ügyében – Albin Kurti felszólította nyugati szövetségeseit, ne hajszolják bele olyanba, melyet országa nem tud teljesíteni. Ettől függetlenül a francia–német javaslatot a napokban elfogadhatónak nevezte a kormányfő, noha az időkeretre és megvalósítási mechanizmusokra vonatkozó kérdéseket szerinte még át kell tárgyalni a közeljövőben.

A tervezet ugyanis – sajtóinformációk szerint – 2023 tavaszát írja elő a feleknek mint a javaslattal kapcsolatos tárgyalások befejezésének időpontját. S hogy miért lett olyan sietős a nyugati országoknak a szerb–koszovói rendezés? A válasz most is – mint az elmúlt egy év biztonságpolitikai kérdéseinél oly sokszor – az ukrajnai háborúban keresendő. Az Európai Unió egyre sürgetőbb érdeke, hogy a szomszédjában elhelyezkedő nyugat-balkáni államokat sorai közt tudja.

Ez nemcsak gazdasági, de biztonságpolitikai szempontból is elkerülhetetlen, tekintve, hogy Oroszországnak hagyományosan nagy befolyása van a térségben, az utóbbi években pedig Kína is egyre nagyobb mértékben van jelen itt.

Az unió tagállamainak elemi érdeke, hogy szomszédjukban ne törjön ki egy újabb háború, ez pedig a szerb–koszovói viszony rendezése nélkül előbb vagy utóbb elkerülhetetlenné válna.

A nyugati vezetők nem is titkolják, hogy Oroszország ukrajnai háborújának kulcsszerepe van a Nyugat-Balkán felértékelődésében. Az Egyesült Államok szerb és koszovói ügyekkel megbízott különleges képviselője a napokban kijelentette: amennyiben Belgrád csatlakozik a Moszkvát sújtó büntetőintézkedésekhez, úgy Washington kész gazdasági és diplomáciai támogatást ajánlani a koszovói szerb önkormányzatok közössége létrehozásának tekintetében.

A rendezésről szóló parlamenti vitán Vucsics nemrégiben már arról beszélt, hogy valószínűleg elkerülhetetlen lesz, hogy országa szankciókat vezessen be Oroszországgal szemben. Kérdés, hogy ez a döntés az alapvetően oroszbarát Szerbiában mennyire számít politikai öngyilkosságnak. Nyári közvélemény-kutatás szerint a szerbek több mint fele az uniós csatlakozás ellen szavazna, mindössze 34 százalékuk voksolna a tagság mellett.

Ezzel szemben Vlagyimir Putyin orosz elnök elfogadottsága negyven százalékon áll, ezzel a legnépszerűbb külföldi vezető a szerbek körében. Ugyanebből a kutatásból arra is fény derült, hogy a megkérdezettek több mint hatvan százaléka soha nem törekedne az ország kapcsolatainak javítására Koszovót illetően.

A szerbek nagy része a szankciókról is elutasítóan vélekedik: a társadalom nyolcvan százaléka ellenzi a Moszkvát sújtó büntetőintézkedéseket.

Ezek a számok egyáltalán nem meglepőek, ha figyelembe vesszük, hogy Szerbia szinte az egyetlen európai ország, ahol nagyszabású oroszpárti tüntetéseket tartottak a háború kitörését követően, valamint Belgrád utcáin sétálva a hírhedt Wagner-csoport névre hallgató orosz zsoldoshadsereg előtt tisztelgő falfestményekbe is botolhatunk.

Hogy mennyire érzékeny téma a rendezés kérdése Szerbiában, jól mutatja, hogy az erről szóló kétnapos parlamenti vita alkalmával a képviselők több esetben dulakodásban törtek ki. Tény, hogy a kapcsolatok normalizálásával szerb és koszovói oldalon egyaránt politikusi karrierek törhetnek ketté, az elmúlt évtizedekben külön pártok alakultak a fennálló ellentétekre és patthelyzetre alapozva politikájukat. Kérdéses, hogy ebben a társadalmi és politikai ellenszélben új szintre lehet-e emelni a rendezési folyamatot, vagy a mostani francia–német javaslat is hasonlóan végzi, mint az eddigi normalizációs tervezetek. A remény mindenesetre – minden eddiginél erősebben – felcsillant a Nyugat-Balkánon.

Borítókép: Sétáló férfi a koszovói Ferizajban. Óvatos közeledés? (Fotó: Europress / AFP)