Sietős lett a nyugati országoknak a szerb–koszovói rendezés

Egyre intenzívebb diplomáciai dömping zajlik a Nyugat-Balkánon. A Szerbia és Koszovó kapcsolatainak rendezésére készített francia–német javaslat minden eddigi kísérletnél sikeresebb lehet, előmozdíthatja az elmúlt évek alatt kialakult patthelyzetet. Ehhez azonban a vezetőknek le kell küzdeniük a társadalmi és politikai ellenszelet, melyet az évtizedek óta húzódó viszály hurrikánerejűvé tett.

KOSOVO-LIFESTYLE-ART Fotó: ARMEND NIMANI Forrás: Europress/AFP

Noha konkrét részleteket még mindig nem tudunk a javaslatról, az jól látszik, hogy az Európai Unió, de főként az Egyesült Államok megpróbálja egyre erősebb nyomás alá helyezni Szerbiát és Koszovót egyaránt. Vucsics január végén arról beszélt, hogy a német–francia javaslat már nem csupán a két ország közti viszony rendezésére hivatott, hanem Szerbia uniós csatlakozásának egyik feltétele lett.

– Szerbiának részt kell vennie a párbeszédben, tovább kell haladnia az európai úton, nem azért, mert csodálnám a képmutatásukat, hanem azért, mert a gazdaságunknak túl kell élnie, fejlődnünk kell, és nem szabad elszigetelődnünk – fogalmazott a szerb államfő.

A nyugati hatalmak ugyanakkor Koszovót is komoly feladat elé állítják: Pristinának a rendezési folyamat részeként részleges autonómiát kell biztosítania az ország északi részén elhelyezkedő, szerb többségű tartományoknak. A koszovói szerb önkormányzatok közösségének megalakítása körülbelül egy évtizedes „cél” Pristina előtt, azonban a vezetők eddig elzárkóztak ennek teljesítésétől, az alkotmánybíróság pedig egyenesen alkotmányellenesnek nyilvánította azt.

A közösség megalakításának ellenzői álláspontjuk alátámasztására a Boszniai Szerb Köztársaság példáját szokták felhozni, szerintük egy csakis etnikai hovatartozás alapján létrehozott közigazgatási egység alapjaiban destabilizálná Koszovót, tovább erősítené a szeparatista törekvéseket.

Most azonban ez is megváltozni látszik, Albin Kurti koszovói kormányfő a múlt héten már arról beszélt, bizonyos feltételek mellett létrejöhet a koszovói szerbek által oly régóta vágyott entitás. Kikötései közé tartozik többek közt, hogy a közösség nem szerveződhet etnikai alapon, nem lehet egynemzetiségű, nem rendelkezhet végrehajtó hatalommal, valamint csak azt követően alakítanák meg, hogy Belgrád és Pristina kölcsönösen elismerte egymást.

A nyugati országok mindenesetre Koszovót is egyre nagyobb nyomás alá helyezik a tervezet rá eső részének teljesítésére. A szokatlan helyzet miatt – tekintve, hogy Washington és Brüsszel inkább Pristina pártján szokott állni a rendezés ügyében – Albin Kurti felszólította nyugati szövetségeseit, ne hajszolják bele olyanba, melyet országa nem tud teljesíteni. Ettől függetlenül a francia–német javaslatot a napokban elfogadhatónak nevezte a kormányfő, noha az időkeretre és megvalósítási mechanizmusokra vonatkozó kérdéseket szerinte még át kell tárgyalni a közeljövőben.

A tervezet ugyanis – sajtóinformációk szerint – 2023 tavaszát írja elő a feleknek mint a javaslattal kapcsolatos tárgyalások befejezésének időpontját. S hogy miért lett olyan sietős a nyugati országoknak a szerb–koszovói rendezés? A válasz most is – mint az elmúlt egy év biztonságpolitikai kérdéseinél oly sokszor – az ukrajnai háborúban keresendő. Az Európai Unió egyre sürgetőbb érdeke, hogy a szomszédjában elhelyezkedő nyugat-balkáni államokat sorai közt tudja.

Ez nemcsak gazdasági, de biztonságpolitikai szempontból is elkerülhetetlen, tekintve, hogy Oroszországnak hagyományosan nagy befolyása van a térségben, az utóbbi években pedig Kína is egyre nagyobb mértékben van jelen itt.

Az unió tagállamainak elemi érdeke, hogy szomszédjukban ne törjön ki egy újabb háború, ez pedig a szerb–koszovói viszony rendezése nélkül előbb vagy utóbb elkerülhetetlenné válna.

A nyugati vezetők nem is titkolják, hogy Oroszország ukrajnai háborújának kulcsszerepe van a Nyugat-Balkán felértékelődésében. Az Egyesült Államok szerb és koszovói ügyekkel megbízott különleges képviselője a napokban kijelentette: amennyiben Belgrád csatlakozik a Moszkvát sújtó büntetőintézkedésekhez, úgy Washington kész gazdasági és diplomáciai támogatást ajánlani a koszovói szerb önkormányzatok közössége létrehozásának tekintetében.

A rendezésről szóló parlamenti vitán Vucsics nemrégiben már arról beszélt, hogy valószínűleg elkerülhetetlen lesz, hogy országa szankciókat vezessen be Oroszországgal szemben. Kérdés, hogy ez a döntés az alapvetően oroszbarát Szerbiában mennyire számít politikai öngyilkosságnak. Nyári közvélemény-kutatás szerint a szerbek több mint fele az uniós csatlakozás ellen szavazna, mindössze 34 százalékuk voksolna a tagság mellett.

Ezzel szemben Vlagyimir Putyin orosz elnök elfogadottsága negyven százalékon áll, ezzel a legnépszerűbb külföldi vezető a szerbek körében. Ugyanebből a kutatásból arra is fény derült, hogy a megkérdezettek több mint hatvan százaléka soha nem törekedne az ország kapcsolatainak javítására Koszovót illetően.

A szerbek nagy része a szankciókról is elutasítóan vélekedik: a társadalom nyolcvan százaléka ellenzi a Moszkvát sújtó büntetőintézkedéseket.

Ezek a számok egyáltalán nem meglepőek, ha figyelembe vesszük, hogy Szerbia szinte az egyetlen európai ország, ahol nagyszabású oroszpárti tüntetéseket tartottak a háború kitörését követően, valamint Belgrád utcáin sétálva a hírhedt Wagner-csoport névre hallgató orosz zsoldoshadsereg előtt tisztelgő falfestményekbe is botolhatunk.

Hogy mennyire érzékeny téma a rendezés kérdése Szerbiában, jól mutatja, hogy az erről szóló kétnapos parlamenti vita alkalmával a képviselők több esetben dulakodásban törtek ki. Tény, hogy a kapcsolatok normalizálásával szerb és koszovói oldalon egyaránt politikusi karrierek törhetnek ketté, az elmúlt évtizedekben külön pártok alakultak a fennálló ellentétekre és patthelyzetre alapozva politikájukat. Kérdéses, hogy ebben a társadalmi és politikai ellenszélben új szintre lehet-e emelni a rendezési folyamatot, vagy a mostani francia–német javaslat is hasonlóan végzi, mint az eddigi normalizációs tervezetek. A remény mindenesetre – minden eddiginél erősebben – felcsillant a Nyugat-Balkánon.

Borítókép: Sétáló férfi a koszovói Ferizajban. Óvatos közeledés? (Fotó: Europress / AFP)