A kiskőrösi Petőfi-centrumban minden a szabadságharc költőjéről szól

Az emlékév alkalmából nem csupán felújították a kiskőrösi Petőfi-emlékezet helyszíneit: a Petőfi Szülőház és Emlékmúzeumban felfrissült a Költőnek szült anyám! című állandó kiállítás, és Hét év címmel újabb állandó tárlat nyílt. Mindkettőt megtekintettük, és számos érdekességet megtudtunk a Petrovics család egykori élethelyzetéről, Szendrey Júliáról, valamint arról, hogyan lehet még egy kert kialakításakor is Petőfire összpontosítani.

20230329 kiskoros petofi szulohaza kiallitas petofi muzeum havran zoltan magyar nemzet Fotó: Havran Zoltán

A szülőház tisztaszobája az eredeti ággyal (Fotó: Havran Zoltán)

– Egyesek szerint Petőfi Kiskunfélegyházán, mások szerint Szabadszálláson látta meg a napvilágot. Petrovics Istvánnak mindkét helyen voltak érdekeltségei, ahogy más városokban is, megyeszerte. Őt ugyanis – mint a polgárosodás útján elinduló család fejét – mai szóval leginkább vállalkozónak lehetne nevezni: mindig a családja jobb megélhetését kereste – magyarázza Filus Erika.

A fennmaradt iratokból tudjuk, hogy Petrovics István 1822. december 30-án Kiskőrösön tartózkodott, mert ekkor fizette meg a mészárszék bérleti díjának második félévi részletét.

És a fennmaradt matrikula, vagyis keresztelési anyakönyv egyértelműen bizonyítja: 1823. január 1-jén a kiskőrösi evangélikus templomban keresztelték meg Alexander Petrovicsot.

– Annak idején Kiskunfélegyházáról vagy Szabadszállásról idáig eljutni egy napba telt. Ráadásul egy Séni János nevű kecskeméti orvos egykorú meteorológiai feljegyzéseiből tudjuk, hogy 1822 decemberének végén délelőtt mínusz nyolc, délután mínusz öt fok volt a környéken. Ha valaki ilyen időben vállalja, hogy lovas kocsin vagy szánon megtesz egy egynapos utat, azzal nemcsak az édesanya egészségét, de az újszülött életét is kockáztatta volna.

Sokkal valószínűbb tehát, hogy amikor Petrovics István december 30-án – fizetés céljából – felkereste a városi elöljáróságot, mindenórás felesége, Hrúz Mária már a feltehetőleg épp e célra bérelt Makovinyi-házban feküdt – mutat rá az igazgatónő.

Az említett keresztelési anyakönyv másolata az előtérből jobb kéz felé nyíló, egykori lakószoba falán függ. Az eredetit a kiskőrösi evangélikus lelkészség őrzi. A replikák sorát a keresztelőmedence másolata folytatja, mellyel a csecsemő Alexandert a keresztség szentségében részesítették. A helyi templom tárgyai közül származó, 1840-ig használt kancsó, melynek szintén volt szerepe ezen ünnepélyes alkalomkor, ugyanakkor eredeti.

A keresztelőmedence hiteles másolata a szülőház kiállításán (Fotó: Havran Zoltán)

A harmadik szoba – amely annak idején a kamra volt – jelenleg irodahelyiség, nem látogatható, így magunk mögött hagyjuk a Makovinyi-házat, és a vele szemközt lévő emlékmúzeum felé indulunk. Az alig néhány lépésnyi séta során újabb látnivalók ötlenek szembe.

– A kert kialakítása során is arra törekedtünk, hogy ne szakadjunk el Petőfitől. Az a két somfa tehát a koltói Teleki-kastély kertjéből való, hiszen Petőfi Sándor és Szendrey Júlia Koltón töltötték a mézesheteiket. Az a körte pedig Székelykeresztúrról érkezett. Petőfi ugyanis az ottani Gyárfás-kúriában aludt élete utolsó éjszakáján, de a hagyomány szerint előtte még letelepedett a körtefa alá, hogy írjon egy verset. Ezt a szituációt Kányádi Sándor örökítette meg a Haldoklik az öreg tanú… kezdetű költeményében. A nálunk lévők a székelykeresztúri fa magoncának magoncai, úgy is szoktuk mondani, hogy unokája – említi az igazgatónő.

Petőfi Sándor a szabadságharc katonái között – a kultusztörténeti gyűjtemény egyik alkotása (Fotó: Havran Zoltán)

Az emlékházban kialakított új tárlat a Hét év címet viseli, ennyi ideig tartott ugyanis Petőfi alkotói korszaka: 1842-től 49-ig mintegy 860 verset vetett papírra, kiterjedt levelezéséről, műfordításairól, regényéről, drámájáról és drámatöredékéről nem is szólva. A kiállítás esztendőről esztendőre haladva tárja a látogatók elé, melyik évben mely fontosabb alkotások kerültek ki Petőfi tolla alól, és az éppen vizsgált tizenkét hónap során mi történt a magánéletében.

Az összesítést az évszámok alatt sűrűn egymás mellé helyezett favesszők segítik, melyek első ránézésre a szívhangéhoz hasonlatos görbét adnak ki. Pontosan annyi „szívdobbanás” adja ki a görbét – vagyis pontosan annyi vessző függ a falakon –, ahány verset a költő az adott évben írt. A legtermékenyebb évében, 1845-ben például 168-at, míg a forradalom évében, 1848-ban, 112-t.

– A vesszők kőrisből vannak, hiszen Kiskőrös neve e fafajtára utal – említi Filus Erika.

A Petőfi ismert portréit is tartalmazó képanyag és a hozzá kapcsolódó információk jól áttekinthető, világos részkompozíciókba rendezve követik egymást a három egymásból nyíló teremben. A legintenzívebb vizuális élmény alighanem az 1845/46-os évet bemutató helyiségben várja a látogatót: a szoba egyik falát csaknem teljes egészében jókora kijelző foglalja el, a költő híres dagerrotípiájának másolatával kettéosztva.

A Hét év című kiállítás anyaga Petőfi valamennyi ismert portréját tartalmazza (Fotó: Havran Zoltán)

A monitor két felén – egybevegyülve ringatózó, hullámzó betűk sokaságából – aztán különféle idézetek állnak össze. Bal oldalra Petőfitől származó sorok kúsznak fel, amelyek elárulják, hogy a költő hogyan gondolkodott a mesterségéről. A jobb oldalon olvasható szövegrészek pedig abból kínálnak ízelítőt, hogy a kortársak és az utókor milyen véleményt formáltak a költőről és munkásságáról.

– A betűk hullámoznak és lefolynak, mint a víz, hiszen Petőfi számára különösen fontos volt ez az elem. Gondoljunk csak a Föltámadott a tenger című versére, vagy éppen a János vitézben lényeges szerepet betöltő élet vizére. Az installáció Samu Bence informatikus munkája, a kiállítás grafikai és látványtervezői Koczka István és Széki András voltak – említi az igazgatónő.

1848 márciusát egy kokárdával idézik meg a készítők – annak a darabnak a másolata, melyet a hagyomány szerint Szendrey Júlia készített a férjének.

– A nemzeti színek eredetileg belülről kifelé haladva szerepelnek a kokárdán, ahogy az a nagy francia forradalom idején készített darabokon is látszik.

A magyar esetében tehát a pirosnak kellene legbelül lennie, a zöldnek meg a külső szélén, csakhogy Petőfi kokárdáján fordítva van: a piros van legkívül, s a zöld a közepén. 1848 óta ez így honosodott meg Magyarországon, nem kis mértékben a Petőfi-kokárda készítőjének, talán épp Szendrey Júliának köszönhetően.

Szendrey Júlia arcképe babérkoszorú keretben – a kultusztörténeti gyűjtemény egyik darabja (Fotó: Havran Zoltán)

A tárlat Petőfi utolsó ismert, befejezett versével, az 1849. július 16-17-én Mezőberényben írott Szörnyű idővel zárul. De a látnivalók sorának ezzel nincs vége: az emlékmúzeumból kilépve sűrűn egymás mellé helyezett, apró táblák tűnnek fel az egyik közeli épület falán. Kérdő pillantásunk láttán az igazgatónő elmosolyodik:

– Jelenleg 156 vendégkönyvet őrzünk azok bejegyzéseivel, akik fennállása óta felkeresték Petőfi szülőházát.

 Úgyhogy átnéztük őket, és készítettünk egy listát az ismertebb emberekről. E táblák az illetők nevét és portréját tartalmazzák, látogatásuk dátumával együtt.

Rövid szemrevételezés után kiderül, hogy például Dankó Pista 1900. március 6-án kereste fel a Makovinyi-házat, Rákosi Mátyás 1948. január 1-jén (a költő születésének 125. évfordulója alkalmából rendezett, centenáriumi év kiskőrösi nyitóünnepségén), Farkas Bertalan 1983. szeptember 11-én.

Egyes kutatók szerint a „hogyan fogom szólítani” kifejezés arra utal Petőfi Sándor Füstbement terv című versében, hogy milyen nyelven. A linken Latinovits Zoltán előadásában hallható a mű.

Még hosszan lehetne folytatni a sort, az igazgatónő szavai azonban világosan jelzik, hogy nem csak a múltban és a múlttal voltak feladataik, sőt.

– A Covid miatt elrendelt zárvatartási időszakot nem számítva az utóbbi években húszezer látogatót fogadtunk – említi –, amelyből az idén harmincezer is lehet: húsvéttól június végéig nem kevesebb, mint 250 csoport van bejegyezve.

Borítókép: Petőfi Sándor szülőháza Kiskőrös főterén (Fotó: Havran Zoltán)