A Népliget főváros által kiírt tájépítészeti ötletpályázata lezárult, a tizenhat beérkezett pályamű közül nem hirdettek első helyezettet, ami azért sok mindent elárul. Egyrészt Budapest legnagyobb kiterjedésű, egybefüggő közparkjáról van szó, amelyet már a terület nagysága miatt is rendkívül nehéz funkcióval és élettel megtölteni a jelenlegi helyzetét ismerve; másrészt a tervekről sem lehet nagyon elmondani, hogy különösebben merészek lennének vagy valódi megoldást adnának a fennálló problémákra. A bírálóbizottság így összességében hat tervet díjazott, a következő lépésben pedig ezen pályaművek ötleteit felhasználva készül majd egy egységes koncepcióterv. De ezek még mindig csak ötletek, a megvalósítástól továbbra is nagyon messze vagyunk.
Gyorsasági versenyek
A Népliget mindig is alulértékelt hely volt a közvélemény számára, annak dacára, hogy minden adottsága megvan ahhoz, hogy ma a város felbecsülhetetlen értékű kincse lehessen. A XIX. század közepén még homok lepte térség volt, így megpróbálták megfogni a talajt, és akácfákat ültettek a területre. Majd idővel, ahogy a város kezdte kinőni magát, komplett parkosításba kezdtek, sétányok épültek ki, így vált angol tájkertté, azonban a víz- és a csatornahiány miatt időnként kellemetlen állapotok uralkodtak – ez már bizonyosan jelentett valamit a hely későbbi negatív megítélésében. A Népliget fénykora nagyjából a víztorony 1893-as megépülése és a második világháború vége közti időszakra tehető. 1895-ben felépült egy pompás, villaszerű Nagyvendéglő vagy más néven Nagy Sörcsarnok, amely négyszáz fő befogadására volt alkalmas – szomorú tény, hogy 2018-ban műemléki védettsége ellenére lebontották –, majd az egyik rátermett vendéglős jó üzletember lévén további szórakoztatólétesítményeket kezdett el üzemeltetni, így csakhamar a Mutatványos tér lett a park legkedveltebb helyszíne. Volt itt minden az idők folyamán: óriáskerék, bábszínház, barlangvasút, vurstli, korcsolyapálya a tisztviselőtelepi gyerekek számára, színes lampionokkal díszített szórakozóhelyek a fáradt dolgozóknak. Mai szemmel nézve nehéz elhinni ezt a pezsgő életet, pedig még nemzetközi és bajnoki autós és motoros gyorsasági versenyeket is tartottak, 1936-ban Magyar Nagydíj is volt a Népligetben.
Az 1950-es években aztán jött a fordulat, hirtelen már nem nézték jó szemmel a szórakozni kívánó, szocialista embertípushoz nem méltó közönséget, így a teljesen ártalmatlan bábszínház kivételével amit lehetett, elbontottak, és inkább a sportolást és az éljenzős, felvonulós, zászlólengetős parádézásokat erőltették a jó népre. Később voltak még próbálkozások a hely életre keltésére, 1977-ben planetárium nyílt, majd jött a Jurta színház, amelyre ma már csak egy kopjafa emlékeztet a néhol posztapokaliptikus állapotokat mutató környezetben, de az igazság az, hogy a Népliget valójában soha nem tudta felvenni a versenyt a Városliget vagy a Margit-sziget színvonalával és megítélésével, mára pedig nem tudott kikapcsolódásra alkalmas aktív és értékes zöldfelületté válni.
Évek óta romlik a közbiztonság
A kezdeti víz- és csatornahiány, az évek alatt sokszorosára növő járműforgalom miatt a területet határoló gyorsforgalmi utak, valamint a vasútvonal tulajdonképpen egyszer s mindenkorra elszakította a parkot a környékbeli lakónegyedektől. Átláthatatlan és értelmetlen közlekedési felületek, ad hoc jelleggel kialakult parkolók szabdalják fel a ligetnek aligha nevezhető parkot, mindez a gyér közvilágítás melletti hangulatfényben. Az állandó zajterhelés, a környező lepusztult ipari létesítmények, valamint a benzinkút jelenléte sem emel sokat a látványon. Így az évek folyamán a romló közbiztonság hatására a Népligetet jobb híján a Trainspotting filmből is ismert társadalmi rétegek tartják fenn búvóhelyként a maguk sajátos igényei és törvényei mellett, nem pedig a környéken lakók.
Ilyen körülmények mellett születtek most javaslatok a Népliget fejlesztésére vonatkozóan, hiszen egy lassú fejlődés érezhetően elkezdődött: a Közlekedési Múzeum tervei a Népliget mellett, az Opera Műhelyház létesítése, a szóbeli, távlati elképzelések a forgalomcsillapításról, reménybeli lakó- és irodanegyedről, lakók idevonzásáról – de kérdés, hogy ez a lassú fejlődés elég lesz-e arra, hogy új életet leheljenek a környékbe, hiszen egyelőre semmi garancia arra, hogy a tervek többsége meg is valósuljon. Ehhez sokkal tudatosabb, megfontoltabb jövőterv kellene, és rátermett városvezetés.
A Népliget egyelőre elszigetelt vadon
Talán a város többet nyert volna azáltal, ha nem tájépítészeti ötletpályázatot hirdet, hanem közlekedésmérnökit, mert ez lehet a Népliget legnagyobb hátránya, ami miatt nem működik. Radikális módosításokra lenne szükség a közlekedés átszervezésében és a közúthálózat újragondolásában. Új lakóövezetekre van szükség a közeli, ma kihalt és kihasználatlan ipari barna zónákban, hogy a Népliget akár részleteiben végre beilleszkedjen a városszerkezetbe, ne pedig elszigetelt vadon legyen a bűnözők számára. Akár bizonyos szakaszokon a föld alá süllyeszteni a forgalmat, a könnyebb és biztonságosabb felszíni megközelíthetőségért, a nagy tömegeket megmozgató Groupama Arénát, az MVM Dome-ot, a Népliget Autóbusz-pályaudvart fizikailag is összekötni a Népligettel. Vagy akár, igen, a zöldfelületből és az itteni átmeneti, funkciótlan környékekből is némileg lecsippenteni és például sorházas lakóövezetet kialakítani, életet vinni a környékre, hogy aztán az itt élőknek érdekük legyen a Népliget fenntartása és gondozása.
