Az elmúlt bő ötvenévnyi konzervdoboz-kinézettől megszabadított épület végre fellélegezhet, újra él, és az ember álla is leesik a végeredménytől. Nehéz felfogni, hogyan lehetett egy ilyen kincset egy gányolt dobozzal évtizedekig elrejteni a szem elől. Igazi díszhomlokzat tárul a szemünk elé, klasszicizáló stílusú, pilaszterekkel összefoglalt hármas emeletsor, balluszteres attika; a felújítás során ügyeltek a nyílászárók és a domborművek részletgazdagságára, a díszítősorok finomságaira, így az egész tömeg rendkívül impozáns látványt nyújt a téren, messze felülmúlva a környezetét.

A Blaha Lujza tér szerkezete és a Corvin Áruház is hatalmas átalakuláson esett át az idők folyamán. 1926-ban, amikor megnyílt, a téren állt a Nemzeti Színházzá avanzsált Népszínház, nagyobb vállalati székházak is sorakoztak a szomszédságban, növelve a tér jelentőségét, amire a Corvin még rá is tett egy lapáttal. Így hamarosan divat lett vidékről feljárni és az ország legelegánsabb áruházában vásárolni.
Ahogy Ybl Ervin A Corvin-Árúház c. korabeli írásában fogalmaz: „Igazi díszhomlokzatot tervezett itt Reiss Zoltán, az árúház építője. (…) Nemcsak önmagában kell megkomponálni az épület arculatát, hanem művészi érzékű architektus a környezettel is összhangba óhajtja hozni a homlokzatokat.”
A Corvin évtizedekkel megelőzte a korát
A maga korában az áruház egy rendkívül modern, csúcsra járatott gépezet volt, okos marketingjével évtizedekkel megelőzte a korát és irányt mutatott a mai értelemben vett plázák számára, hazánkban legalábbis. Az a hétköznapi fogyasztói kényelem, ami mára az életünk része lett, valahol itt kezdődött el. Igazi látványosság volt 1931-ben az ország első mozgólépcsője. Időszakosan divatbemutatók, művészeti kiállítások, megújuló kirakatok váltakoztak, délutánonként élőzene szólt, varrónők szabták a ruhákat a vevőkre, csomagküldő szolgálatot működtettek, a vásárlókat pedig ügyes reklámkampányokkal, ingyenes katalógusokkal és kitörölhetetlen szlogenekkel csábították, mágnesként vonzották az embereket. Négy emeletnyi pazar elegancia a drága luxuscikkektől az olcsó tömegtermékekig jól megfért egymással a különböző osztályokon.