Hollywood teljesen leállhat – szólt számos címlap figyelmeztetése, amikor a színészek céhe (Screen Actors Guild – SAG-AFTRA) megszavazta a sztrájkengedélyt, még azelőtt, hogy a szakszervezet elkezdett volna tárgyalni a nagy stúdiókat és producereket tömörítő Alliance of Motion Picture and Television Producersszel (AMPTP). A SAG szerződése június 30-án jár le az AMPTP-vel, egy hónappal később, mint a forgatókönyvíróké (Writers Guild of America – WGA), akik május óta sztrájkolnak. A rendezők céhe (Directors Guild of America – DGA) június negyedikén megállapodott az AMPTP-vel, hogy 29 ezer tagjuk (köztük rendezők, segédrendezők, produkciós és helyszínmenedzserek) 12,5 százalékos fizetésemelést kapnak a következő három éveben, és a műsorok nemzetközi újravetítése után kapott jutalékuk egy és háromnegyedszerese lesz a korábbinak.
A megállapodást mind az SAG, mind a WGA kritizálta, és közölték, nem hagyják, hogy az befolyásolja saját céljaikat, ugyanis a pénznél sokkal többről van szó, így munkakörnyezeti problémákról és megélhetési veszélyeztetésről. Június 14-én, a szolidaritás világnapján Argentínától Új-Zélandig tartottak szimpátiamegmozdulásokat a helyi írói szakszervezetek, biztosítva a WGA-t, hogy helyes kitartani a rendezői megállapodás ellenére is. Az SAG legnagyobb gondja, hogy az infláció tovább nehezíti a streaming miatt amúgy is csökkenő jutalékokat. A streaming korszak előtt a DVD-, illetve még korábban a videóeladásokból ugyanis további bevétel illette a színészeket, ami a streaminggel elveszett. További probléma, hogy a generatív mesterséges intelligencia teljes létbizonytalansággal veszélyeztet, hiszen bármi, bárki létrehozható virtuálisan. A mesterséges intelligencia az évek során egyre több helyen került elő a filmkészítésben, gyakori például a színészek visszafiatalítása, bizonyos szavak eltávolítása az utómunka során, vagy olyan személyiségek hangjának poszthumusz előállítása, mint Andy Warhol vagy Anthony Bourdain.
A streaming negatív hatásai
A streamingipar első körben úgy tűnt, hogy több munkaerőt alkalmaz, hiszen rengeteg film és sorozat készül. Azonban a mennyiségi harcban elveszett a minőség. A streamingóriások az olcsó, egy kaptafára készült műsorokat preferálják, amelyeket minimális készítési költséggel lehet piacra dobni, hiszen a darálós évadmegtekintések (egyszerre nézik meg az egész évadot) nyomán egy aktuális sorozat élethossza sokkal rövidebb, mint a hagyományos októbertől májusig tartó tévés szezon. Az évadok között ráadásul hosszabb a várakozási idő (nem ritka az egy vagy két év sem), így nem csak a nyári hónapokban kell a forgatókönyvíróknak fizetéselmaradástól tartani. Összességében egy streamingprojekt a klasszikus tévés forgatókönyvírás 46 százalékát fizeti átlagosan.
Szintén a streamingnek köszönhető a forgatókönyvírók úgynevezett ministábja. Ilyenkor a lehető legkisebb számú írót „egylépéses” szerződés köti a projekthez, amelyért cserébe annak első változatát írják meg. A szerződés jelezheti, hogy a stúdió esetleg tovább is alkalmazza az írót, de ez ritkán történik meg. Sokkal valószínűbb, hogy szakszervezeti képviselettel nem rendelkező, leginkább kezdő és külföldi forgatókönyvírót fogad fel a producer, hogy a további változtatásokat, illetve a forgatás alatt felmerülő plusz szövegrészleteket megírja. A forgatókönyv minősége így legtöbbször kritikán aluli, mivel egyrészt a profi forgatókönyvírók is tudják, hogy az első verzió sokkörös átírásra szorul a történetvezetési és karakterábrázolási hibák miatt, másrészt a kezdők ritkán használnak kiemelkedő nyelvezetet. Ezért fordult elő számos esetben az elmúlt években, hogy még a sikersorozatokban is egy általános iskolás szókincsével és fordulataival beszéltek a szereplők.
