Vanda meghalt – életem fénye kialudt, indítja az 1947. augusztus 27-i éjjel és a másnapi hajnal eseményeinek rekonstruálását utolsó művében Molnár Ferenc. Annyi bizonyos, hogy a New York-i Plaza Hotel 835-ös szobájában telefoncsörgés törte meg a csendet augusztus 28-án: „Itt a szállodai detektív beszél. A titkárnője meghalt.” Bartha Vanda negyven sem volt még. Molnár Ferenc a hetvenedik életévében járt, amikor gyászfeldolgozó írásfolyamban rögzítette a tragikus éjszaka körülményeit, az amerikai emigráció és a Budapesten hátrahagyott hétköznapok emlékeit. Ki volt Bartha Vanda, és miért halt meg? Hogyan támogatta egymást két sebzett lélek, író és asszisztense, aki valójában mindenese – és mindene – volt Molnárnak?

Útitárs a száműzetésben
Golyóstollal körmölt, német nyelvű, ám itt-ott a megfelelő angol szófordulattal is kiegészített paksaméta fölé hajolunk Rózsafalvi Zsuzsannával, a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) Kézirattárának főosztályvezetőjével. Kaliforniai antikváriumban bukkant fel ez az elveszettnek hitt Molnár-kézirat, amely az Útitárs a száműzetésben című önéletrajzi próza fogalmazványát tartalmazza. A szerző különféle méretű papírlapokon kék tintás és piros ceruzaírásos megjegyzésekkel tagolta, tette átláthatóvá a szövegét. Ez a munkamódszer ismerős lehet a Játék a kastélyban című színműből is azon a ponton, amikor Almády, az idősödő hősszerelmes viszontlátja óvatlanul kimondott szavait: „De te kihasználtál és kifacsartál, mint egy citromot.” „Érdekes, szó szerint leírta az egészet” – döbben meg az amorózó, miközben Turai, a színműíró éppen azt magyarázza neki, hogy szó szerint meg kell ám tanulnia a lázas éjszakában elhangzott mondatait: „Ezt a részt aláhúztam piros ceruzával. Három egész oldal. Innen… a tizenhatodik oldaltól… ez még mind… »Gyere ide, megcsókolom azt a szép klasszikus fejedet...« és itt tovább…”
– Molnár Ferenc több kéziratában használja a piros ceruzát, mivel publicistaként és színműíróként is csapatmunkában gondolkodott, a figyelemfelhívó jelölések pedig már a próbákon hasznosak lehettek. Általánosságban elmondható, hogy a múlt században azok a szerzők tagolták így a szövegeiket, akik láttak már belülről szerkesztőséget, akik maguk is aktívan részt vettek a publikálás folyamatában. Molnár ilyen volt, hiszen a pályáját újságíróként kezdte – emlékeztet Rózsafalvi Zsuzsanna. – Színpadi szerzőként, már túl az itthoni népszerűsége csúcsán sikerrel játszották a darabjait külföldön is, különösen Ausztriában és Németországban kedvelték, de a hitleri politika előretörésekor Molnár elhagyta Európát. 1940-ben érkezett meg feleségével, Darvas Lili színésznővel Amerikába, ahova pár hónappal később követte őt a nagy műveltségű Bartha Vanda.