Történt egyszer, hogy a meccsünk közben hirtelen megjelent az öreg, kezében a görbe botjával, és üldözni kezdett minket. Futottunk, ahogy csak bírtunk, sorban másztak át a társaim a kerítésen, de sajnos a kapusunk, az egyik legjobb barátom, Gabika fennakadt a kerítés egyik fránya tüskéjén, nekem kellett őt átsegítenem, de ezzel annyi időt veszítettem, hogy az öreg fülön csípett. Berángatott az irodájába és vallatni kezdett, hogy ki engedett be minket, mert neki bizony feltűnt volna, ha ennyi kissrác átmászott volna a kerítésen. Nagyon féltem, hogy most mi lesz. Közben láttam a kisablakon keresztül, hogy Jancsi kint sír, és a tenyerébe temeti az arcát. Kaptam két jókora pofont, de nem árultam el Jancsit. Sajgott az arcom, tűzpiros lett és annyira égett, hogy a patakban lecsorgó, forró könnyeimet is hűsítőnek éreztem. De nagyon büszke voltam, mert amikor az öreg kivezetett az utcára és elengedett, a kerítésen keresztül láttam, ahogy Jancsi rám mosolyog megkönnyebbülten és mankójára támaszkodva, bicegve eltűnik az egyik faház mellett. A társaimnak elmeséltem a történetet, mondanom sem kell, hogy nagyon felnéztek rám. Ezt a felejthetetlen élményemet természetesen beleírtam az olvasónaplóba, hiszen nyári hőstettemmel büszkén, emelt fővel kerülhettem be a gittegyletbe, a Pál utcai fiúk közé, és talán egyből csupa nagybetűvel.

Nekem ez a személyes történetem a Pál utcai fiúkkal kapcsolatban, és mind a mai napig, immár őszülő halántékkal is büszkeséggel tölt el, hogy akkor, azon a meleg nyári délutánon átsegítettem Gabikát, a kapusunkat a kerítésen és nem árultam el a kis bicegő Jancsit. Molnár Ferenc regényének hősei közel kerülnek az olvasó szívéhez, a vezető Boka, az áruló, majd megtérő Geréb, a nemes ellenfél, Áts Feri, vagy éppen a tragikus hős, Nemecsek. Ráadásul a regény kapcsán olyan kifejezések váltak fogalommá, mint a „grund”, a „gittegylet” vagy éppen az „einstand”. Mégis inkább ott kell keresni A Pál utcai fiúk titkát, hogy az örök ifjúság ragyog fel benne minden újraolvasáskor, és olyan fontos alapértékek kerülnek benne az őket megillető helyükre, mint a hősiesség, a bátorság, a megbocsátás és a becsület, és ezekkel az egyetemes értékekkel a magyar széppróza napját is méltóképpen lehet köszönteni.

A szerző a Magyar Nemzet Aktuális rovatának vezetője

Borítókép: Molnár Ferenc