Hollywoodi sztrájk: a csapó nem indul
A hollywoodi forgatókönyvírók sztrájkjához nemrég a színészek is csatlakoztak, a munkabeszüntetés pedig hónapokig is eltarthat. Állnak a forgatások, a promóció, késedelmet szenvednek a díjátadók. Nem volt ez másképp 1960-ban sem, a legutóbbi ikersztrájknál.

Nem mind Brad Pitt
Ezzel együtt megdöbbentő adat, hogy 1960-ban a hollywoodi háttérszínészek jelentős része évi négyezer dollárt sem vitt haza. (Összehasonlításul: a valódi Oppenheimer, Robert 50 ezer adómentes dollárt tehetett zsebre, amikor 1963-ban megkapta a Fermi-díjat.) A sztereotípiával ellentétben a tipikus hollywoodi színész nem Brad Pitt, hanem egy teljesen átlagos háttérfigura, akinek gondolnia kell arra, miből fogja fizetni a szemüvegét, a fogorvosát, és mennyit tud félretenni öreg napjaira. Amerikában (is) sokaknak fogas kérdések ezek. Nem véletlen, hogy a színészek egyik követelése ma a saját felvételeken alapuló szereplőválogatás rendezése: míg régen egyszerűen és ingyen besétáltak a castingra, ma gyakran videós anyagot kérnek be tőlük előre – az ő költségükön.
Miközben pedig szolidaritásból sztárok is kiállnak a sztrájk mellett – ahogy 1960-ban Tony Curtis vagy Spencer Tracy, úgy ma Meryl Streep és George Clooney –, a filmcsillagok között is szigorú anyagi hierarchia érvényesül. Oppenheimer gázsija – ezúttal nem a valódié, hanem az őt alakító Cillian Murphyé – ötmillió dollárt vitt el a mozi százmilliós büdzséjéből, míg a Teller Edét alakító Benny Safdie-nek 700 ezerrel kellett beérnie. (Ahogy a fáma szerint a magyar származású atomfizikusok közé kellett annak idején egy amerikai is, történetesen Oppenheimer – hogy végre magyarul beszélhessenek, amikor ő kiment a mosdóba –, úgy egy magyar színész is beverekedte magát az amerikai sztárok közé. De a Szilárd Leót megformáló Haumann Máté fizetéséről nem szól a fáma.)

A szerepet, amelyet az ’50-es években a televíziózás elterjedése játszott, most a streamingszolgáltatók töltik be. Ma az internetes újrajátszásokból származó profit maradványdíjaiért küzdenek a filmszínészek. A producerek meg trükkösek. Az egyik legnagyobb gyártó, a Warner Brothers – amelynek tavaly 34 milliárd dollár volt a bevétele – már az 1960-as forgatókönyvíró-sztrájk idején korábban elkészült szövegkönyvekből szerkesztette át az éppen futó tévésorozatai szkriptjét, majd némi cinizmussal egy bizonyos „W. Hermanos”-t tüntetett fel szerzőként.
Ma a céhek és a producerek közötti egyeztetések egyik fő kérdése a mesterséges intelligencia (MI) felhasználása. A szkripteket a tucatsorozatokhoz játszi könnyedséggel klónozhatják, a mesterségesen létrehozott arcok és hangok pedig színészeket és szinkronszínészeket tehetnek az utcára. A sztrájk hónapokig is eltarthat.
Bokor Balázs, a Magyar Hollywood Tanács elnöke azt mondta a Lugasnak: hatását az amerikai filmgyártás 20-30 ezres magyarországi kiszolgálóipara is megérezheti. Nem túl biztató, hogy Ronald Reagan, aki később, 1981-ben az Egyesült Államok elnöke lett, utóbb azt mondta: Mihail Gorbacsov szovjet vezetővel az atomfegyverekről tárgyalni kismiska volt ahhoz képest, ahogy színészvezetőként zöld ágra vergődött végül a producerekkel…
További Lugas híreink
Borítókép: Daniel Riordan (balra) és Jermain Hollman színészek csatlakoznak a legnagyobb hollywoodi színészcéh, a SAG-AFTRA munkabeszüntetéséhez a kaliforniai Culver Cityben 2023. július 21-én (Fotó: Amanda Edwards/Getty Images)
Komment
Összesen 0 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
A téma legfrissebb hírei
Tovább az összes cikkhezNe maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!
- Iratkozzon fel hírlevelünkre
- Csatlakozzon hozzánk Facebookon és Twitteren
- Kövesse csatornáinkat Instagrammon, Videán, YouTube-on és RSS-en



















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!