Amikor a kilencvenes években Magyarország többedszerre vesztette el az éppen aktuális futball Európa-bajnokság rendezésére kiírt pályázatot, a rádióban a műsorvezetők rendre gúnyolódtak az eseten. Hiszen igazán érdekes, hogy a FIFA szakemberei kevéssé hitték el, hogy a magyarok képesek világversenyt rendezni, miután év év után ugyanarra a mezőre vitte ki őket a reménybeli rendezőbizottság, mondván, majd ott fogják felépíteni a stadiont. Az eredmény ugyanaz maradt: Magyarország elvétve rendezett rangos világversenyt, aligha számított sikeres sportvárosnak.
Az elmúlt években komoly sportberuházások készültek el, ennek elismeréseként egyre-másra kaptak magyar helyszínek rendezési jogot. A BCW a sportesemények száma, a szakértők visszajelzései, illetve a jövőbeli kilátások nyomán választotta be idén először Budapestet a tíz legjobb sportváros közé. Főként a vizes világbajnokság, a labdarúgó Európa-liga döntője, az augusztus 19-én kezdődő atlétikai vb, illetve a sportlétesítmények fejlesztése számított.
Budapestnek kidolgozott turisztikai imázsa van, amelybe beletartozik a kulturális örökség, az egészségturizmus, így a gyógyfürdő- és wellness-szolgáltatások, illetve a buli- és fesztiválturizmus. A sportturizmus egy újabb brand, újabb attrakció, ami embereket vonz
– mondja el Kiss Róbert, a tajvani I-Shou Egyetem oktatója.
Sportvárosnak lenni kiváltság
Néhány évtizeddel ezelőtt neves sporteseményt rendezni kiváltságnak és megtiszteltetésnek számított. Ezért is okozott hatalmas megdöbbenést, amikor Denver visszalépett az 1976-os téli olimpia megrendezésétől a túlzott költségek és a környezetvédelmi aggályok miatt. Tény, hogy a legnagyobb sportesemények létszáma – beleértve a versenyzőket, az edzőket, a kiszolgálószemélyzetet és a média képviselőit – az ötvenes és a hetvenes évek között megduplázódott. Az elmúlt harminc évben pedig megarendezvényekről lehet beszélni, miután a Nemzetközi Olimpiai Bizottság és a nagy sportági szövetségek egyre több elvárást csatolnak a nyertes pályázathoz. Nem elég világklasszis sportrendezvényhelyszíneket építeni, szállodák, metrók, autóutak garmadájával kell rendelkeznie a kiválasztott városnak vagy régiónak, egyre inkább előtérbe kerül a fenntarthatóság is, hogy a létrejövő fejlesztések bekerüljenek a lakossági és/vagy nemzeti sportéleti körforgásba.
Az 1976-os montreali, a 2004-es athéni, a 2016-os riói, illetve a Tokió 2020 (+1) olimpia vált a sportesemény-rendezésekhez köthető ikonikus bukások szinonimájává. Montrealnak harminc évébe került, mire minden adósságát sikerült törlesztenie, ezért is hívták a Big O-nak (Nagy O) nevezett olimpiai stadiont a québeciek Big Owe-nak (Nagy Tartozás). A második athéni olimpia nemcsak a görög pénzügyi válság egyik fontos katalizátora lett, hanem a kihasználatlanná vált milliós épületeket azóta legfeljebb rozsdaövezeti turisták látogatják. Rió a Zika-vírusról, a korrupcióról, a hevenyészve elkészített épületekről és a hatalmas adósságról lett híres, Tokió pedig a folyamatos botrányokról, a nézők kizárásáról, illetve a legnagyobb szponzor, a Toyota az utolsó pillanatban történt visszalépéséről.
A mérleg másik serpenyőjében az 1984-es Los Angeles-i, az 1992-es barcelonai és a 2000-res sydney-i játékok szerepelnek. A második Los Angeles-i olimpia minden idők legsikeresebbje, Barcelona pedig jelentősen hozzájárult Spanyolország kilencvenes évekbeli gazdasági fejlődéséhez.
Sydney az ezredforduló hurráoptimizmusában külön világot teremtett, azóta pedig az olimpiai park évente tízmilliókat vonzó turistalátványosság, amely ráadásul még azelőtt teljesítette az ENSZ fenntartható fejlődési céljainak vonatkozó feltételeit, hogy azokat 2015-ben a közgyűlés elfogadta volna. Új-Dél-Wales célja, hogy 2030-ig a sydney-i olimpiai park a „sport Szilícium-völgye” legyen.
Hasonló startupinkubátorok szerveződtek már olimpiai helyszínek körül Párizsban, Berlinben és Los Angelesben is. Céljuk, hogy a sportcélra létrehozott létesítményekben diverzifikálják a bevételeket, és olyan fejlesztéseket hozzanak a területre, amelyekből a helyi sportolók közvetlenül részesülhetnek. A párizsi központ nyolcvan startupot felügyel, amelynek 88 százaléka élte meg az üzletileg kritikus harmadik évet (innentől számít egy startup komoly vállalkozásnak), összesen több mint ötszáz munkahelyet teremtve.