Anyanyelv mint hordozható haza

„A leghordozhatóbb haza kétségtelenül az anyanyelv” – fogalmazott Lászlóffy Aladár. Wass Albert pedig így ír egyik esszéjében: „A magyar író feladata minden időben az, hogy írjon, szóban és szellemben magyarul. Ha ezt teszi, nem kell politizáljon. Mert ha magyarul ír, magyar szellemben, lelkiismeretének és felelősségének parancsa szerint, s nemzete iránt érzett aggódó hűséggel, ez már több mint politika. Ez már honvédelem”. A fentiek erősen jellemzőek Lezsák Sándor költőre, drámaíróra, politikusra és legutóbbi kötetére, a Szellemfalura. Böszörményi Zoltán írása.

Fotó: FotoThaler r

Lezsák Sándor Szellemfalujában a múlt nem válik idegenné, hanem megváltozott formában beépül a jelenbe. A jelen tükrében a múlt magára eszmél, és meglátja a folytatást. Az épülő országot, ahol a magyar nyelvi kultúra, a hagyományok, az igazi értékek uralkodnak. A szavaknak értelem- és életteremtő ereje van. Az ország jövője a megszületett és megszületendő gyermekekben rejlik. A drámaíró látva láttatja, amit Reményik Sándor programszerű versében megfogalmazott: 

Ne hagyjátok a templomot, 

A templomot s az iskolát! 

Ez a jelenlét morális immanenciája. A léthez, a magyar nemzethez való szoros kötődés, mely az író benne-létét is igazolja. Az ország él, és újra kivirágzik. Van magyar jövő idehaza.

A kötet balladaszerű versei (Ilyen ez a tél, Az esernyő titka, Adventi dramolett) a szavak melegével mondják el a történéseket. A mindennapi vagy éppen drámába hajló témát a költő tiszta egyszerűséggel, szívhez szólóan beszéli el. A fintor, a groteszk csak itt-ott bukkan fel, mint egy-egy szinkópa a zenei műben. 

Mielőtt még megszületett, 

mennyi, de mennyi versmagot 

elpazaroltam, engedtem az arcomon túl, 

hiába fénylett a szó… 

Ez Lezsák Sándor nosztalgiába hajló vallomása arról, hogy a mindennapi gondok miatt mennyi mindenről lemond a költő, hány meg nem írt vers marad csak töredékben, csírájában. De kiérzi az olvasó, ott bujkál a remény a sorok között, hogy ez nem lehet örök állapot. 

Borítókép: Lezsák Sándor (Fotó: Wikipédia/Thaler Tamas)