Párkeresésünket és párkapcsolatunkat meghatározzák a családi minták, valamint azok a tapasztalatok, amiket kisgyermekként szereztünk a minket körülvevő felnőttektől és a kortársaktól. Borbély Lilla pszichológus szerint ezekből a korai tapasztalatokból tanuljuk meg, hogyan működnek a kapcsolatok, várható-e bennük szeretet, stabilitás, biztonság, szerethetőek, értékesek vagyunk-e. Ám a nehéz tapasztalatokból kialakulhatnak olyan gátló kötődési sémák, amelyek később nagyon megnehezítik a párkapcsolatot. Ezekkel való megküzdés fiatal felnőttként különösen nehéz lehet.

Sokféle módon viszonyulnak a fiatalok az elköteleződés, a házasság, a gyermekvállalás és a család fogalmához. Kezdetben pozitívan gondolnak rájuk, később inkább a reményvesztettség, szkepticizmus, elbizonytalanodás lesz úrrá a férfiakon és a nőkön, majd elérendő célként szerepelnek az életfeladatok listáján
– mutat rá Hammer Zsuzsanna klinikai szakpszichológus, kiképző család- és pár- és pszichoterapeuta. Léteznek „korai zárók”, akik túl korán teszik le voksukat egy kapcsolat mellett, és nem tudnak vagy mernek tovább lépni, míg a „késői zárók” előrehaladottabb életkorukban képesek csak az elköteleződésre. Mindkét szélsőséges típus általában gyermekkori elakadások velejárói. Különböző életkorokban jutnak el az emberek erre az állapotra – és sokan vannak, akik sosem –, de az összekapaszkodás ettől függetlenül megtörténhet.
– Mit lát maga körül a mai húszas-harmincas korosztály? – teszi fel a kérdést Nagy Zsolt önismereti tréner, coach.
A médiából, közösségi oldalakról az árad, hogy legyünk egyediek, önállóak, valósítsuk meg önmagunkat, miközben nincsenek klasszikus női és férfi szerepek. Így a fiatalok nem látnak maguk körül jó szerepmintákat, amiket be tudnának építeni az életükbe.
– A szülői minták inkább az elbizonytalanodást erősítik a fiatalokban – teszi hozzá Hammer Zsuzsanna. Nagyon kevés az olyan pozitív minta, amit a fiatalok egyértelműen követni akarnak. Gyakran elhangzik az a mondat, hogy „én biztosan nem úgy fogom csinálni, mint a szüleim”. Ez az ellenazonosulásnak nevezett pszichológiai jelenség folyamatosan a szülőt tartja fókuszban, negatív mintaként lebeg a fiatalok szeme előtt. A rossz példák és saját tapasztalataik miatt a legtöbben tartanak a megállapodástól, a kudarctól, a válástól, a sikertelen párkapcsolattól, attól, hogy rossz anyák vagy apák lesznek. Ráadásul úgy gondolják, hogy az ilyen életmód röghöz kötöttséget, bezártságot hoz magával, sok lemondással jár, a szabadság és függetlenség csorbulását eredményezi.
Az elköteleződés ezen kívül azt is jelentheti, hogy attól kezdve az élet előre látható lépések sorozatává válik, aminek tudható, hogy mi a vége: megállapodás, gyerekvállalás, sok munka, gyerekek felnőnek, kirepülnek, közben a házasság viszontagságoknak van kitéve, öregedés, unokák, elhalálozás. Ennek az életvonalnak a kiszámíthatósága sokaknak félelmetes és ezáltal riasztó
– magyarázza Hammer Zsuzsanna.