Félelemmel vegyes várakozással lépünk be a menhely kapuján. Él bennünk a kép a kennel rácsai mögött gubbasztó állatokról, a boldogtalan kutyaszemekről, a meddő várakozásban elfáradtak szomorú sorsáról. Kiskapudon viszont egy csaholó, boldogan ugráló falka fogad minket, szimatolják lábunkat, várják a simogatást. Az idős, vak kutya ősbizalommal furakodik, hogy a lábunkhoz dörgölőzve kapjon a szeretetből. Nem véletlen, hiszen gondozóik, Ildikó és Dávid tetteiből árad a törődés, elfogadás, amivel viseltetnek gondozottjaik iránt.
Ózd-Kiskapud mentett kutyái
A menhely többi kutyájával a kifutóval ellátott kennelekben találkozunk. Ildikó név szerint mutatja be az állatokat, meséli sorsukat, megtalálásuk körülményeit. Vannak a magányt kedvelő ebek, a barátaikkal együtt lakók, a nehezebben beilleszkedők, de közös bennük a hála érzete megmentőjük iránt. Igazi falkát alkotnak a nyolc éve itt élőkkel, az újonnan bekerülőkkel, a félős kölyökkel és a sérült, sokat szenvedett kutyákkal együtt.
Barátság és kötelék alakul ki közöttük gondozóik állandó felügyelete mellett, akik elsimítják a fel-fellépő ellentéteket, etetik az éhes szájakat, ápolják a betegeket, sétáltatják és szeretik őket. Rengeteg érzelem van ezen a helyen, az ország egyik legszegényebb vidékén, ahol a menhely üzemeltetői csak bízni tudnak abban, hogy minden nehézség ellenére folytatni tudják a munkát.
Ildikó és Dávid az év minden napján kint vannak, nincs szabadnap, nyaralás, erre tették fel az életüket. A menhelyen élő kutyákon kívül több helyen etetnek napi rendszerességgel. Jelenleg mintegy 37 cica tartozik a pártfogásukba, őket ideiglenes befogadásban tartják.
A Herosz ózdi tagszervezete 2004-ben alakult. Elsődleges feladatuk az ózdi és környékbeli segítségre szoruló állatok befogadása és mentése. Eleinte ideiglenes befogadással oldották meg a kutyák elhelyezését, 2012 nyarán kezdték építeni kutyamenhelyüket Ózd mellett, Kiskapudon. Megküzdöttek azért, amijük van. Egy gazos területet kaptak, ahol a betonkerítést és azon belül mindent maguk alakítottak ki.
Jelenleg több mint hetvenöt kenneljük van, és egy jótékonysági bál bevételének köszönhetően a kifutók is elkészültek. Néhány terület betonozása azonban még mindig hátravan. A szervezet egyik fő elve, hogy náluk nincs altatás, a befogadott kutyákat jelképes hozzájárulásért cserébe, oltásokkal, chipezve, hét hónap felett ivartalanítva, a fiatalabb állatokat pedig ivartalanítási kötelezettséggel adják leendő gazdáiknak. Évente körülbelül hetven kutyát és tíz cicát adnak örökbe.
Üres házhoz, telepőrzésre és víkendtelekre nem adunk örökbe, csakis családi körülmények közé. Valljuk, hogy a kutyák vagy egymás közt, vagy egy szerető család tagjaként tudnak boldogok lenni. Kutyusainkat a legkülönbözőbb helyzetekből mentettük, a legtöbbjük nagyon soványan, megtörve érkezik hozzánk, sokan megkínozva, elütve, sérülten. Testileg és lelkileg is helyrehozzuk őket, megtanítjuk nekik, hogy újra lehet bízni az emberben. Nálunk mindenkinek neve van, és mindegyikük hallgat is erre
– árulja el Fazekas Ildikó.
Folyamatosan telt ház van a menhelyen, gazdásítani és átvevő szervezetet találni ugyanis nehéz. A sanyarú körülmények között élők lakta környéken rendkívül rossz az állattartási kultúra, ez folyamatosan munkával látja el a menhely dolgozóit. Az év minden egyes napján, esőben, sárban, hidegben és forróságban gondozzák az állatokat, mentik a bajba jutottakat és küzdenek a nemtörődömséggel, olykor a kritikákkal.
A menhelyen az ünnepnap is ugyanolyan nap, mint a többi. Rengeteg a teendő az állatok körül, ugyanúgy etetni és itatni kell őket, takarítani utánuk, mindig adódhatnak problémák, történhet baleset vagy betegség. Többször előfordul, hogy a már egyszer gazdásított kutyákat mindenféle indokkal visszaviszik.
Az is nagy gond, hogy amióta a környéken megtudták, hogy kutyamenhely épült, sokan egyszerűen odaszállítják feleslegesnek tartott kutyájukat, kidobják az autóból vagy kitesznek egy dobozt tele kiskutyával. Mentettek már meg olyan kutyát, amelyiknek a nyakörve belenőtt a bőrébe, mivel úgy akasztották föl, vagy amelyiket bedobták a dögkútba.
Helyzetüket nehezíti, hogy alig bírják fedezni a kutyák orvosi költségeit, az élelmet, vagy az autójuk javításának árát. Magánemberek adományaiból tudják a fejüket a víz fölött tartani. Fazekas Ildikó nem tudja pontosan megmondani, hogy mindez hogyan kezdődött, csak mozzanatokra emlékszik: – Tizenöt éves koromban putriknál élő kutyákat és cicákat kezdtem el etetni, és amíg éltek, jártam hozzájuk. Kóbor állatokat vittem haza, és felneveltem őket. Aztán egyre többen kerestek meg, hogy segítsek, a személyem az évek alatt egybeforrt Ózdon a bajba került állatok sorsával. Ahogy telt az idő, egyre több kutyának lett szüksége segítségre, ma már több százról gondoskodunk – meséli.
Legnagyobb ellenségük a sár és eső idején az erdőből alázúduló víz. A hideg időkben még több feladat hárul rájuk, sokszor még éjjel háromkor is dolgoznak. A téli időszakban rengeteg ennivaló fogy. Anyagi gondok, segítő kezek hiánya, folyamatos telt ház, ezekkel mind-mind megküzdenek.
Szerencsére nagyon sok sikertörténetünk van. Volt, aki több ezer kilométert vezetett azért, hogy frankfurti otthonába tőlünk vigyen kutyát. Kaptunk képeket Böbéről, amint a belga tengerparton szaladgál, de a helyi gazdik által örökbe fogadott kutyák történetei is örömmel töltenek el. Nagy erőt ad az is, amikor a megkínozva, csontsoványan érkezett kutya egyszer csak óvatosan felém nyújtja a mancsát
– mondja meghatottan.
A kutyamentés miatt Fazekas Ildikót civilek jelölték 2016-ban a The Famous Grouse „Méltán Híres Példakép” díjára. A neves skót whisky kampánya olyan példaképeket keresett, akik rendszeresen, önfeláldozóan segítik környezetüket. A világ minden részéről érkeztek voksok Ildikó mellett, végül a hatvan jelölt közül ő kapta a legtöbb szavazatot. A versenyen ez volt a mottója: „A kóbor kutyáknak is vannak álmaik.” Ő ugyanis jól ismeri, melyek ezek: biztonság, megfelelő táplálék és szerető gazdi.
Fazekas Ildikó a közelmúltban kampányt indított az állatkínzók ellen. A felhívásban leírta, hogy aki tud a környezetében olyan állatról, akit kínoznak, éheztetnek, bántanak, nem megfelelően bánnak vele, keresse őt és lépni fog. A kis láncon tartott ebek ugyanúgy védelemre szorulnak, mint a megmérgezett cicák.
Aki lát olyan esetet, hogy kocsiból állatot dobnak ki, az ne dugja homokba a fejét, jegyezze fel gyorsan az autó rendszámát, mert ez is büntetendő cselekmény. Úgy véli, ha az állatokkal méltatlan módon bánó emberek látják, hogy tetteik nem maradnak következmény nélkül, kevesebb kisállat szenved majd. Ők nem tudják megvédeni magukat, és segítséget sem tudnak kérni. Mindannyiunk felelőssége kiállni mellettük.
– A kiskapudi kutyusok összefoglaló neve: Falka. Egy maroknyi kis csapat vagyunk, akik küzdünk a Falka szebb életéért, a menhely kialakításáért. Van rendszeresen sétáltatás a csak kennelben tartható kutyusok részére, hetente többször járunk az állatorvosainkhoz, ennivalót hétről hétre nagy értékben vásárolunk számukra. Mindezekben, illetve bármi egyébben segítséget mindig hálásan fogadunk – mondja Fazekas Ildikó. 2018-ban lett saját egyesületük, Állatvédő Egyesület Kiskapudért és Kóbor Kutyák Álmaiért néven. Ezen keresztül pár éve már adó egy százalékot is kaphatnak, ami rengeteget jelent a kiskapudi menhely állatainak.
