Az egyiptomi óbirodalmi uralkodók Hufu, Hafré és Menkauré fáraók (vagy görögösített, jobban ismert nevükön Kheopsz, Khephrén és Mükerinosz) Kr. e. 2600 és 2500 között építtették a három nagy piramist. A legnagyobb Ahet-Hufrué (nevének jelentése Hufu horizontja vagy fényhegye): jelenleg 137,5 méter magas és 54 ezer négyzetméter alapterületen áll. Eredeti, 147 méteres magasságával négyezer éven keresztül volt a világ legmagasabb épülete.
Az egyiptomi piramisok titkai
Az egyik rejtély ahhoz kapcsolódik, hogy annak ellenére, hogy a piramisok az uralkodók temetkezési helyeként szolgáltak, a legtöbbjükben alig találtak múmiákat. A nagy piramis királykamrájának északnyugati sarkából hiányoznak a gránit padlólapok, amelyeket valószínűleg azért távolították el, mert megrongálódtak vagy egy titkos kamra bejáratát rejtették. A lyukak szolgálhattak a piramis belsejében rejlő víz elvezetésére is. A csúcsról hiányzó zárókő is számos találgatásra ad okot, mert bár a piramis távolról hegyesnek tűnik, a tetején egy tíz méter széles sík terület található. Az épület bonyolult alagútrendszere a mai napig feltárás alatt van, ezeket feltehetően a piramisok építése során használták a kőtömbök szállítására.
A kutatók már korábban is úgy gondolják, hogy a kőtömböket a Nílus partjáról szállították a piramisokhoz, majd az alagutakon keresztül sínek és csörlők segítségével, esetleg a közeli vízi utakon keresztül vitték őket a piramis belsejébe, ám mindkét lehetőség csupán elméleti feltételezés volt. Ez idáig.
Úgy tűnik, az Észak-karolinai Egyetem wilmingtoni kutatócsoportja megfejtette a több mint négyezer évvel ezelőtt épült 31 piramis (köztük a nagy gízaiak) egyik legnagyobb rejtélyét. A kutatók a Nature folyóiratban megjelent tanulmányukban tárták a nyilvánosság elé, hogy bizonyítékaik szerint a kövek egy ma már nem létező Nílus-ágon kerültek az építkezések helyszínére. A rég elveszett folyóág ma a sivatag és szántóföldek alatt rejtőzik, a kutatók Ahramat-ágnak nevezték el, ami arabul piramist jelent.
