Meggyőző bizonyítékokra bukkantak a kutatók
A tanulmány egyik szerzője, Eman Ghoneim, a kutatócsoport vezetője szerint mostanáig senki sem volt biztos az óriási vízi út helyét, alakját, méretét vagy közelségét illetően. A kutatócsoport azonban egy kontinenseken átívelő együttműködés részeként radaros műholdfelvételeket, történelmi térképeket, geofizikai felméréseket és üledékmagvételeket (a régészek által használt technika, amellyel bizonyítékok nyerhetők ki mintákból) használt a folyóág feltérképezéséhez, amelyet körülbelül 4200 évvel ezelőtt egy nagy szárazság miatt homokviharok temettek be.
A kérdéses terület 64 kilométer hosszú és kettő–hétszázméter széles, jól határolta a 4700 és 3700 évvel ezelőtt épített 31 piramist.
A radartechnológia segítségével a homokfelszín rejtette vonalakról lehetett képeket készíteni. Eman Ghoneim szerint ezek között eltemetett folyók és ősi építmények nyomaira bukkantak, és később a helyszínről származó üledékmagok erősítették meg a meder jelenlétét. Ez Suzanne Onstine, a tanulmány társszerzője szerint megmagyarázza, miként épülhettek a piramisok távol a mai Nílustól. A tényleges folyóág lokalizálása és az adatok segítenek megmagyarázni az építést.
Ezek mind azt mutatják, hogy létezett egy vízi útvonal, amelyet a nehezebb tömbök, felszerelések, emberek, illetve minden más szállítására lehetett használni. A folyóág közelsége a komplexumokhoz arra utal, hogy az még működőképes volt a piramisok építési szakaszában
– írja a tanulmány. Tehát az ókori egyiptomiak az emberi munka helyett a folyó energiáját használhatták a nehéz tömbök szállítására. Számos részlet továbbra is tisztázatlan, további kutatásokra van szükség. Az azonban biztos, hogy az alapanyagok többsége délről származott, a köveket pedig mindenképpen egyszerűbb volt a folyón szállítani, mint a szárazföldön.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!