Tudjuk, egy kép többet mond minden szónál. És Csaknem százhatvan? A Buckingham-palota King’s Galleryje első kiállításként a Windsorok előtt tiszteleg. A Királyi portrék: a fotográfia évszázada a monarchia híres alakjait mutatja be szinte a fényképezés születésétől kezdve. Fotók, portrék, próbanyomatok és soha nem látott dokumentumok mesélnek a letűnt korokról éppúgy, mint a monarchia új arcáról.
Az első teremben Albert herceg és Elizabeth Bowes-Lyon (a későbbi VI. György és felesége) fogadja a látogatót, unokájuk a jelenlegi király, III Károly társaságában. Szinte pontosan egy évszázad választja el a két képet egymástól. A korai fényképek tüll- és taftköpenyei, prémes stólái és hegyes kabáthajtókái a múlt század elejét idézik. A fő kiállítóterem első része az 1920-as és 1930-as évek fotózásával foglalkozik, feltárva a háború utáni európai nagyvárosokban jellemző átalakulásokat a divat, a trendek és a technológia terén, amelyek jelentősen befolyásolták a fényképezési stílusokat is. A korszak leghíresebb fotósai, például Yevonde, Dorothy Wilding és Cecil Beaton által készített képek a munkamódszerekbe is betekintést nyújtanak. Harlip például köztudottan irányította alanyait olyan kérésekkel, mint mutassák meg neki Rembrandtot, míg Marcus Adam általában kitiltotta a felnőtteket a műterméből, hogy a gyerekek felszabadultabbak lehessenek a kamera előtt. York akkori hercege és hercegnéje (a későbbi király és királynő) esetében viszont kivételt tett, és családi portrét késztett a fiatal Erzsébet és Margit hercegnőkkel közösen, megmutatva, hogyan élt a York család, mielőtt VIII. Eduárd lemondott volna.
Később a falakat Margit hercegnő ragyogja be néha csupasz vállakkal és mindig csillogó szemmel, akár egy született filmsztár. Hasonló érzést kelt Diana hercegné három képe, amelyeken egyszer játékos anyaként, kétszer pedig kacéran mosolyog. A jelenlegi királyné négy fényképen látható, ám azok jóval távolságtartóbbak. III. Károlyt sem könnyedségéről ismerni fel a képeken, Cecil Beaton duci fiúként örökítette meg szögletes apja mellett. A képen szinte eltörpül a jelenlegi király, és az apai hatalom jelenik meg. A tizennyolcadik születésnapján készült portré sem a legszerencsésebb, Nadav Kander 2013-as, a Time magazin megbízásából készült műve viszont a modern monarchia meggyőző víziója. Kander képén az akkori walesi herceg inge, nyakkendője és ezüstös haja is visszatükrözik és így fokozzák csillogó szürkéskék tekintetét. A pozitív kép még jelentősebb, ha az ember Jonathan Yeo épp a kiállítás megnyitása előtt leleplezett vörösben úszó, anakronisztikus festményét idézi maga elé, amely hiába kapta el a király arcvonásait, a színkombináció miatt mégis mindenkiben csak a „túl vörösként, túl mérgesként” él Peter Conrad ausztrál akadémikus szerint.
