A kolozsvári TIFF névválasztása ugyan nem a legszerencsésebb, hiszen ugyanilyen néven ismert az A kategóriás torontói filmfesztivál is, de az erdélyi seregszemle sem marad már el sokban az élvonaltól. A FIAPF (Filmproducerek Nemzetközi Szövetsége) a világ negyven legfontosabb filmfesztiválja közé sorolja. Románia első nemzetközi filmfesztiválja 2002-ben első és második filmjükkel jelentkező pályakezdők mustrájaként indult, de azóta ezen alaposan túlnőtt. Részben a román film sikerei miatt is: bár erre valószínűleg senki nem számított, a kétezres évek román új hulláma óta szomszédaink készítik a legstabilabb színvonalú művészfilmeket talán az egész világon, amit a legnagyobb filmfesztiválok, köztük Cannes és a Berlinale díjai igazolnak vissza. Cristi Puiu Lazarescu úr halála, Corneliu Porumboiu Forradalmárok és Cristian Mungiu 4 hónap, 3 hét és 2 nap című filmjeit további remekművek követték tőlük és honfitársaiktól. A tavalyi fesztiválon a TIFF igazgatóját, a filmkészítőként is aktív Tudor Giurgiut kérdeztem a váratlan siker magyarázatáról: szerinte a Ceausescu-éra elnyomása és bűnrossz filmjei vezettek ehhez az elképesztő virágzáshoz. Eleinte még felróható volt a románoknak, hogy a hazai filmeket messzire elkerülő helyi közönség helyett a nemzetközi értelmiségi elitet szólítják meg, de közben alkotásaik úgy boncolgatják életünk nagy kérdéseit, hogy közben tökéletesen átélhetőek a nagyközönség számára. Ma pedig már a lokális kasszasikerek sem ritkák, a román film tehát minden szempontból sikertörténet.

Hogy miért Kolozsvárott rendezik meg a legfontosabb román filmfesztivált, egyben a helyi alkotások fő bemutatási platformját, arra (Giurgiu szerint is) a kincses város gazdag mozgóképes történelme a válasz, középpontban Janovics Jenővel, aki az 1910-es években egy kisebbfajta Hollywoodot épített a Szamos partján, és olyan alkotók pályáját indította itt el, mint a brit filmipar egyik úttörője, Korda Sándor, vagy Kertész Mihály, a Casablanca című film rendezője. A kortárs erdélyi magyarság is a TIFF-en láthatja a legtöbb magyar filmet (moziban), mivel a fesztiválon minden évben rendeznek magyar napot a legfrissebb mozgóképes terméssel és meghívott alkotókkal. Magyarországról is megéri ellátogatni ekkoriban Kolozsvárra, határainkhoz ennél közelebb nem találunk ilyen méretű filmfesztivált, ahol már Nicolas Cage és Oliver Stone is megfordult sztárvendégként. Ráadásul itt magyar szót is hallani az utcákon, mindenhol évszázados történelmi emlékekbe botlunk (Mátyás király szülőházától a Bánffy-palotáig), a fesztivál egy-egy helyszínén pedig hirtelen újra otthon érezhetjük magunkat (például a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem vetítőjében). Különösen hangulatosak a szabadtéri vetítések a főtéren, a Szent Mihály-templom és Mátyás király szobrának árnyékában. Ugyanígy rendeznek minden évben egy-egy különleges vetítést a bonchidai Bánffy-kastélynál is (nem összetévesztendő a főtéren lévő palotával). E sorok írója idén nyolcadjára utazott Kolozsvárra Budapestről, csak a pandémia éveit hagytam ki.