A Szamos-parti magyar Hollywood helyén most hatalmas filmfesztivált rendeznek

Kevéssé ismert tény, hogy Kolozsvár az 1910-es években a magyar film központja volt, és talán részben ennek is köszönhetően ma is egyfajta mozgóképes főváros, különösen minden év júniusában. Idén huszonharmadik alkalommal rendezték meg a legfontosabb román filmfesztivált, ami magyaroknak is bőven tartogat látnivalókat.

Szabadtéri vetítés egy felfújható óriásvászonra, a Szent Mihály-templom és Mátyás király szobrának árnyékában. Fotó: TIFF

Ami az idei felhozatalt illeti, a Cannes után egy hónappal megrendezett szemle felvonultatja az A kategóriás fesztiválok legfrissebb sikereit és a feltörekvő román tehetségek alkotásait is, de mintha megihlette volna Sitges filmfesztiválja is, ami a világ legnagyobb műfaji mustrája sok felnőtt korhatáros fantasztikummal, sci-fivel és akciómozival (a horror pedig még talán jobban is illik Drakula földjére, mint Katalóniába). A fesztiválsikerek közé sorolható például a Limonov, egy életrajzi film a meglehetősen ellentmondásos munkásságú disszidens orosz íróról. A filmet egy kortárs disszidens orosz direktor, Kirill Szerebrennyikov rendezte, aki a lengyelek sztárrendezőjétől, Paweł Pawlikowskitól vette át a projektet, aki így csak a forgatókönyvet jegyzi. Mintha A sebhelyesarcú című klasszikust látnánk, amiben egy kubai menekült jön rá, hogy az amerikai kapitalizmus sem fenékig tejfel. Limonov emigrációja után a Szovjetunió bukásakor visszatért hazájába és szélsőséges pártot alapított, emiatt évekre börtönbe zárták, végül a Krím elcsatolásának támogatójaként az ukrajnai háborút már nem érhette meg, 2020-ban hunyt el. Szerebrennyikov keveset állító, de alapos és lendületes történelmi filmet rendezett, amin sokat ront, hogy orosz helyett is akcentusos angollal beszélnek benne, amit így aztán ember legyen a talpán, aki ért.

Ami a román filmeket illeti, a fiatalok láthatóan megszenvednek az új hullámos legendák árnyékából való kilépéssel. 

Átnézve egy promóciós brosúrát az elmúlt év román terméséről, rengeteg alkotás készül, de visszatérő téma bennük maga a filmkészítés, vagyis a pályakezdőknek mintha még nem lenne meg a kellő élettapasztalata egy-egy valódi történet elmeséléséhez. Mintha csak azt tudnák, hogy filmkészítéssel akarnának foglalkozni, mert most az a legdivatosabb, de legfeljebb a szakmáról van mondanivalójuk. Erre jó (és elrettentő) példa az Ext. Car. Night című film, ami címével is a forgatókönyvek sablonjait idézi meg (Külső, autó, éjszaka). Valami pitiáner bűnügyi bonyodalommal kezdődik, majd húsz perc után kiderül, hogy ez csak egy filmforgatás, és itt jobbnak láttam átülni egy másik moziba, ami a fesztivál helyszíneinek közelsége és a rengeteg vetítés miatt mindig csábító alternatíva.

A zsánerfilmek terén horrorban volt talán a legerősebb a felhozatal, műsorra tűzték például a Berlinaléról érkező Exhuma című dél-koreai alkotást. Ahogy művészfilmekben a románok, úgy közönségfilmekben a dél-koreaiak képesek rendszeresen megverni Hollywoodot, amire jó példa az Exhuma is, ami rétegműfaja ellenére az év legnézettebb koreai mozija (tizenkétmillió nézőjének köszönhetően több pénzt hozott a félszigeten, mint a Dűne második része), összességében minden idők hatodik legjobb bevételével. Egy Amerikában élő koreai dinasztia újszülött sarja megmagyarázhatatlan betegségben szenved, szülei pedig elkeseredésükben már a természetfeletti területén keresik a megoldást. Egy sámán és egy feng shui-hívő exhumálóspecialista segítségével megpróbálják újratemetni egy felmenőjüket, hátha azért kísért a szelleme, mert rossz földben nyugszik. Ebből a merészen ezoterikus alaphelyzetből aztán egy távol-keleti Drakula-történet kerekedik, ami ugyancsak a helyi folklórban és történelemben gyökerezik, és az utóbbi évek leghatásosabb horrorjai közé is sorolható, vagyis hozza a dél-koreaiaktól elvárt színvonalat.

A javarészt továbbra is feltörekvő filmesek első vagy második munkáit felvonultató versenyprogram győztese a Girls Will Be Girls (A lányok már csak ilyenek) című indiai alkotás lett, ami egy bentlakásos iskolában tanuló tinilány felnőtté válásának meglehetősen eredeti krónikája. Az iskolaelső hősnő beleszeret az új tanulóba, de mivel szülei nem engedélyeznek semmiféle románcot a tanulás rovására, titkolniuk kell a kapcsolatukat. Anya és lánya felváltva próbálnak túljárni a másik eszén, miközben az asszony és a „csak barát” kapcsolata is kezd furcsa irányt venni, mivel a nőnek láthatóan ugyanúgy nem lehetett egészséges tinédzserkora, mint hősnőnknek. E film díjazásával szépen összeért a Sibel Kekilli vezette zsűri és a nézők véleménye, mivel korábban a Sundance fesztiválon közönségdíjat nyert Shuchi Talati rendezése, a hősnőt játszó Preeti Panigrahi pedig szintén díjat kapott az alakításáért az amerikai független film legnagyobb seregszemléjén.

Ha már közönségdíj: a TIFF-en egy nagyon hasonló film tetszett a legjobban a nézőknek: a holland Summer Brother (Nyári báty) egy férfinemű gyermek-szülő kapcsolatot boncolgat. Egy elszegényedett, elvált apának magához kell vennie súlyosan fogyatékos fiát egy nyár erejéig, akire a 13 éves öccsnek kell vigyáznia, amíg a családfő dolgozik. A kamaszfiú egészen másként képzelte a nyári szünetet, de végül apja helyett apjává válik a magatehetetlen bátyjának. Mivel a fogyatékossággal élők szerepeltetése Hollywoodban már-már kötelező (például az Oscarra való jelölhetőség szabályai között is megtalálható), és ennélfogva egyre gyakrabban erőltetik, különösen nagy eredmény Joren Molter rendező számára a közönségdíj.

A felnőtté válás turbulens időszakáról szól a rendezői díj nyertese, a Juan Sebastián Quebrada által jegyzett The Other Son (A másik fiú) is. A főhős a középiskola utolsó heteit tapossa, amikor bátyja egy buliban kizuhan az ablakon, és szörnyethal. Miközben nem tudni, baleset vagy öngyilkosság történt-e, hősünk elvált anyja már egyetemre sem meri elküldeni egyetlen megmaradt gyermekét. A legjobb rendezői díj leginkább annak szólt, hogy a direktor elegánsan és empatikusan ábrázolja a karakterek gyászát.

Hab a tortán, hogy a fesztiválról a magyar siker sem hiányzott, a dokumentumfilmes versenyt Révész Bálint és Mikulán Dávid alkotása, a KIX nyerte.