Adósságunk Jány Gusztávnak

A 2. magyar hadsereg parancsnokát a második világháború után népbírósági perben halálra ítélték, majd kivégezték. Jány Gusztávot 1993-ban, a rendszerváltoztatás után a legfelsőbb bíróság bűncselekmény hiányában felmentette, rehabilitációja azonban a mai napig nem teljes. Cikkünket az 1943. januári, tragikus doni áttörés évfordulója alkalmából közöljük.

„Nem kérek kegyelmet, mert azzal bűnösségemet ismerném el” – válaszolt a népbírósági tanácsvezető bíró, dr. Pálosi Béla „Kíván-e kegyelmért folyamodni?” kérdésére Jány Gusztáv, a volt Magyar Királyi Honvédség – vezérezredesi rendfokozatától minden jogalap nélkül megfosztott – egykori tábornoka, aki neve előtt ekkor már a vitézi jelzőt sem használhatta. Védője, dr. Jármay Zsigmond ügyvéd azonban kegyelemért folyamodott.

A Magyar Köztársaság elnöke, Tildy Zoltán a kegyelmi kérvényt elutasította. Az egykori Magyar Királyi Honvédség 1938. január 1-je és 1940. december 31-e közötti protestáns egyházi főgondnokát, a 2. hadsereg parancsnokát 1947. november 26-án Budapesten golyó által kivégezték. Holttestét családja tagjainak kiadták, és november 28-án a rákoskeresztúri Új Köztemetőben végső nyugalomra helyezték. Fejfájára a neve helyett a következő mondatot írták: 

Nem én vagyok erős, hanem aki mögöttem áll, Krisztus. 

1972-ben testvére exhumáltatta, és földi maradványait a Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra, szülei sírjába. 

A Jány Gusztáv ellen hozott halálos ítéletet a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága 1993. október 4-én hatályon kívül helyezte, és az ellene felhozott vádak alól bűncselekmény hiányában felmentette.

 

Ludovikás éltanuló 

Vitéz Jány Gusztáv 1883. október 21-én született Rajkán Hautzinger Sándor lébényi kereskedő és Jány Vilma gyermekeként. Evangélikus hitben nevelkedett, hitét halálig megőrizte és gyakorolta. A család az 1890-es évek elején Budapestre költözött. Az apa – aki 1874 és 1880 között a császári királyi 76. gyalogezredben szolgált, és őrmesteri rendfokozatot ért el – a Ganz-gyárnál lett magánhivatalnok. A fiatal Hautzinger Gusztáv előbb a soproni evangélikus líceumban tanult, majd a család Budapestre költözését követően a Deák téri Evangélikus Főgimnázium diákja lett. Nem tartozott a legjobb tanulók közé. Elégséges összeredménnyel tett érettségi vizsgát. Tanulmányait 1902. október 1-én kezdte meg a Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémián teljesen díjmentes államköltséges helyen, jóllehet korábban a Budapesti Tudományegyetem jogi karát szemelte ki magának.

A Ludovikán eltöltött három esztendő alatt osztályában a legjobb tanulók közé tartozott. A tantárgyak közül különösen a harcászat érdekelte. 1905. augusztus 18-án 9. rangszámmal, „igen jó” összeredménnyel avatták gyalogsági hadnaggyá a Lugosi Magyar Királyi 8. Honvéd Gyalogezrednél, amelynek állományában 1907. december 1-jéig századszolgálatot teljesített, majd 1908. január 15-ig az egyévi önkéntes iskola oktatótisztje lett. Újabb századszolgálat következett 1908. augusztus 12-ig, amikor is a „kerékpárrészleg” parancsnokává nevezték ki. A magasabb képzésre törekvő fiatal hadnagy 1908. október 15. és 1909. július 31. között végezte el Budapesten a felsőbb honvédtiszti tanfolyamot, amelyet követően beiskolázták a bécsi Császári és Királyi Hadiiskolára, a Monarchia vezérkari tisztképző intézményébe, ahol már a Ludovikán is testi-lelki jó barátjával, nagybaczoni Nagy Vilmossal tanult együtt.

1912 nyarán, befejezve hadiiskolai tanulmányait, a Magyar Királyi 82. Honvéd Gyalogdandár parancsnokságán – mint dandárvezérkari tiszt – kezdte meg szolgálatát az 1910. május 1-jével (13. rangszám) főhadnaggyá kinevezett Hautzinger Gusztáv. A vezérkarhoz beosztott főhadnagy 1915 szeptemberéig szolgált a veszprémi székhelyű honvéd seregtestnél – 1915. január 1-étől vezérkari századosi rendfokozatban —, majd a Császári és Királyi XVIII. Hadtestnél, a Császári és Királyi 55. Gyaloghadosztálynál volt beosztott vezérkari tiszt, és a háború utolsó évében a nyugati fronton mint megfigyelő teljesített szolgálatot. 1918 szeptemberében a Honvédelmi Minisztérium 1. osztályára került. Az összeomlást követően a Hadügyminisztériumban szolgált, majd 1919. január 31-étől a szerveződő Székely Különítmény – későbbi nevén Székely Hadosztály – 1. dandárcsoport 1. segédtisztjeként harcolt a királyi román csapatok ellen.

 

Román fogságban 

A Székely Hadosztály fegyverletétele (1919. április 26.) után előbb a szamosújvári börtönben tartották fogva, majd Brassóban internálták. Csak 1920. november 1-jén térhetett vissza Magyarországra, amikor is (1919. november 1-jei hatállyal) vezérkari szolgálatot teljesítő őrnaggyá nevezték ki, és a debreceni vegyesdandár vezérkari főnöke lett. 1922. május 1-jével a debreceni katonai körlet 1. vezérkari tiszti beosztásába került az 1921. szeptember 1-jével (1. rangszám) vezérkari szolgálatot teljesítő alezredessé kinevezett Hautzinger Gusztáv. 1923. augusztus 1-jén a rejtési okok miatt Ludovika Akadémia tiszti továbbképző tanfolyam nevet viselő vezérkari tisztképző intézmény – Hadiakadémia — harcászattanára lett a világháborúban magas kitüntetéseket kiérdemlő Hautzinger Gusztáv, akit 1924. június 15-én a Vitézi Rend tagjává avattak. Ezt megelőzően belügyminiszteri engedéllyel vette fel családnévként édesanyja nevét, és ettől kezdve vitéz Jány Gusztávként szerepelt.

Jányt kortársai kitűnő harcásznak tartották. Sok későbbi vezérkari tiszt került ki a kezei alól a vezérkari tisztképző intézményből, ahol 1928. május 1-jéig szolgált, amikor is az 1925. május 1-jével vezérkari szolgálatot teljesítő ezredessé kinevezett Jány Gusztávot vitéz nagybányai Horthy Miklós államfő a székesfehérvári Magyar Királyi 2. Honvéd Vegyesdandár vezérkari főnöke beosztásába nevezte ki. Három esztendei székesfehérvári szolgálat után Jány Gusztáv a Magyar Királyi Honvédség egyik legszebb és sokak által vágyott beosztásába került, a Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémia I. főcsoport parancsnoka lett 1931. szeptember 1-jével, és jövendő honvédtisztek százainak kiképzésében, nevelésében vehetett részt azt követően. Még ezen beosztásában nevezte ki az államfő 1934. november 1-jével tábornokká a szinte minden évben „kiválóra” minősített – világháborús teljesítményének értékelése „kimagasló” volt – Jányt.

A Ludovika Akadémia I. főcsoport éléről 1936. augusztus 1-jével a Budapesti 1. Honvéd Vegyesdandár 1. gyalogsági parancsnoki beosztásába került, hogy három hónappal később, november 1-jén átvegye a Szombathelyi Magyar Királyi 3. Honvéd Vegyesdandár parancsnoki beosztását. Az 1937. november 1-jén altábornaggyá kinevezett Jány Gusztávot a legfelsőbb hadúri parancs 1938. május 24-én a vegyesdandár parancsnoki beosztásából felmentette, és kinevezte Magyarország Kormányzója Katonai Irodájának főnökévé. E beosztás a legfontosabbak egyike volt, hiszen az államfő közvetlen környezetébe került, napi kapcsolatban volt vele, és minden, a honvédség és az ország védelmi ügyeire vonatkozó kérdéssel szembesült. Kortársi emlékezések szerint Jányt az irodai szolgálat nem vonzotta. Rövid időt töltött el a kormányzó közvetlen közelében. Kérésére 1939. január 4-én beosztásából Horthy felmentette, és 1939. február 1-jével a Budapesti Magyar Királyi I. Honvéd Hadtest parancsnokává nevezte ki. Jány e beosztásában testi-lelki jó barátját, vitéz lófő nagybaczoni Nagy Vilmos altábornagyot követte, aki a Magyar Királyi Honvédség főparancsnokának gyalogsági szemlélője lett.

Példátlan karrier 

A Magyar Királyi Honvédségben végrehajtott szervezeti változások eredményeként 1940. március 1-jével három hadsereget állítottak fel. Jány Gusztáv a Magyar Királyi 2. Honvéd Hadsereg parancsnoka lett. Az 1. élére Nagy Vilmos, a 3. élére Gorondy-Novák Elemér altábornagy került. Mindeközben az 1940. március 5-én kelt legfelsőbb elhatározás nyomán elnyerte a Magyar királyi titkos tanácsosi méltóságot, 1940. november 5-én pedig a Magyar királyi tábornoki becsületügyi választmány elnöke lett.

A vendéglőt is működtető lébényi szatócs és gazdálkodó fia szinte elképzelhetetlen katonai karriert futott be. A magyar állam minden legmagasabb kitüntetésében részesült, és 1941. május 1-jével (1. rangszám) gyalogsági tábornoki kinevezést nyert. 1941. augusztus 17-én töltötte volna be a 36. tényleges szolgálati évet, ami után – szinte kivétel nélkül – minden tényleges állományú tiszt és tábornok nyugállományba helyezésére sor került. Az ő esetében azonban más javaslat fogalmazódott meg: 

Bár 1941. évi augusztus 17-én 36. tényleges szolgálati évét betöltötte és az 1940. évi december hó 23-án megtartott Katonai Koronatanács 1942. évi május hó 1-ével fogyatékba vételét határozta el, 1943. május hó 1-ig hadseregparancsnokul történő visszatartását javaslom, miután jelenleg más erre alkalmas tapasztalt hadtestparancsnok nem áll rendelkezésre.

Jány Gusztáv így maradt a beosztásában, és a békehadrendi Magyar Királyi 2. Honvéd Hadseregből „átszervezett”, a keleti hadműveleti területre 1942. április 11-vel útnak indított 2. hadsereg parancsnoka lett. Az 1941. augusztusi rendfokozati elnevezések módosulása után vezérezredessé lett Jány 1942. augusztus 25-én megsebesült, és rövid ideig betegszabadságát töltötte Budapesten, majd ismét visszatért csapataihoz.

Amikor 1942 őszén, egykoron a Ludovika Akadémián és a Császári és Királyi Hadiiskolán is társa, a barát, vitéz lófő nagybaczoni Nagy Vilmos nyugállományú vezérezredes, honvédelmi miniszter megszemlélte a magyar királyi 2. honvéd hadsereget, Jány kihallgatáson kérte a minisztertől – az előírt formaságok betartásával és hangsúlyozásával –, hogy jelentse az államfőnek: felmentését kéri hadseregparancsnoki beosztásából, mert nem tud felelősséget vállalni a hadseregért. Annak helyzete, létszáma, fegyverzete a rá kimért feladat nagyságával össze nem vethető, s egy szovjet támadás tragikus következményekkel járhat a hadseregre nézve.

A honvédelmi miniszter elő sem merte terjeszteni Jány kérelmét vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzóhoz, a Legfelsőbb Hadúrhoz. Jány pedig fegyelmezett katonaként teljesítette a parancsot, amit 1942 decemberében a Honvéd Vezérkar főnöke továbbított neki: a végsőkig kitartani szovjet támadás esetén. A „kívánalmat” Adolf Hitler, a Német Birodalom vezetője, a vezér és kancellár juttatta el a magyar államfőhöz, és tőle került az tovább vitéz Szombathelyi Ferenc vezérezredesen keresztül Jányhoz. Ő pedig ehhez tartotta magát, mindaddig, amíg az elöljáró német parancsnokságtól 1943 januárjának végén más parancs nem érkezett.

A 2. magyar hadsereg hadműveleti területről való kivonásának alkalmából rendezett ünnepség és tábori mise a kijevi Nemzeti Stadionban. A tribünön középen szemben Jány Gusztáv vezérezredes. Forrás: Fortepan /Miklós Lajos 

Doni áttörés, amerikai fogság 

A Magyar Királyi 2. Honvéd Hadsereg emberfeletti teljesítményének köszönhetően sok tízezren – németek, olaszok, magyarok, románok – menekültek meg a haláltól, illetve a hadifogságtól. A 2. hadsereg 1943 januárja, a doni áttörés és áprilisa között mintegy 42 ezer hősi halottat és eltűntet, 26 ezer szovjet hadifogságba került katonát és munkaszolgálatost, illetve 28 ezer hazaszállított sebesültet veszített. Jány a súlyos veszteséget soha nem tudta feldolgozni magában. 1943. január 24-i hadseregparancsát – amelyben katonáit méltatlan vádakkal illette – később visszavonta, és megkövette mindazokat, akik a Don menti harcok részesei voltak. 1943. augusztus 5-ével parancsnoki beosztásából felmentette Jány Gusztávot az államfő, és 1943. november 1-jével (hatvanévesen) nyugállományba került. Visszavonultan élt feleségével, a brassói internálása alatt megismert Dávid Annával Budapesten, a Múzeum utca 3. szám alatti II. emelet 5. számú lakásában.

1945-ben Magyarország szovjet megszállása előtt elhagyta az országot, és a Német Birodalomba távozott. Bajorországban amerikai fogságba került, de hamarosan szabadlábra helyezték. Felesége halálát (1946) követően visszatért Magyarországra, jóllehet feltételezhette, hogy mi vár rá. Eljutott hozzá a hír, hogy egykori tábornok- és Vitézi Rend-béli társa, Vörös János vezérezredes, az Ideiglenes Nemzeti Kormány honvédelmi minisztere 1945. június 19-én lefokozta és a honvédségből kicsapta. Hazatérése – amelyről sokan próbálták lebeszélni – után Jányt a kaposvári „szűrőtáborban” vették őrizetbe a Honvédelmi Minisztérium Katonapolitikai Osztályának emberei, annak az osztálynak a beosztottjai, amelynek élén egykori Ludovika Akadémiai tanítványa, Pálffy-Oesterreicher (később már csak Pálffy) György állt. Utóbbi is a kihallgatói közé tartozott. Jány az elítéléséig végig előzetes letartóztatásban volt.

 

Kivégzés és rehabilitáció 

Peranyaga nem könnyen állt össze, annak ellenére, hogy a nevében kiadott parancsokat, utasításokat magáénak ismerte el, nem tiltakozott. Közben a sajtóban gyilkosnak, hóhérnak nevezték. Az érdekében fellépő Ravasz László református püspököt is támadták, háborús bűnös védelmével vádolták. Nagy nehezen összeállt a vádirat. A népbírósági tárgyalás 1947 szeptemberében az akkor már megszokott mederben zajlott. Mert vajon milyen lehetett az az eljárás, amelynek tanácsvezető bírája, dr. Pálosi Béla a kórházban, a halálos ágyán így válaszolt egykori népbírótársának, dr. Major Ákosnak (a Magyar Királyi Honvédségben 1944 végéig még hadbíró századosként, dr. tasnádi Major-Maróthy Ákos néven szolgált) utóbbi „Ítélkeztél-e valaha utasításra?” kérdésére: 

Igen. Ki kellett hirdetnem a meggyőződésemmel ellentétes többségi döntést a Jány-ügyben is.

A Budapesti Népbíróságon, pere tárgyalásán. Fotó: MTI/ Szécsényi József

Jánynak nem voltak illúziói. Bátran és tisztességesen viselkedett vádlóival, a hamis tanúságtevőkkel szemben. Az ítélet kimondatott: golyó általi halál. Utolsó óráit családja férfitagjaival töltötte, majd elindult utolsó útjára, követte nem kevés egykori katonáját, bajtársát és barátját.

1993. október 4-én a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága bűncselekmény hiányában az ellene felhozott vádak alól felmentette Jány Gusztávot. Tisztessége, becsülete helyreállt. Vezérezredesi rendfokozatát azonban – melynek elvétele minden jogszabályi háttér nélkül, törvénytelenül történt – a mai napig nem kapta vissza. Katonai becsületének helyreállítása több mint három évtizede várat magára.

Vajon még meddig?

A szerző a Veritas Történetkutató Intézet és Levéltár főigazgatója, a Károli Gáspár Református Egyetem kutatóprofesszora
Borítókép: Jány Gusztáv vezérezredes a keleti fronton, katonái körében (Fotó: MTI)