Már tudják, mi a hétvége, de így is kissé lapos A nagy finálé 

Nagy finálé? Ugyan, kérem! Julian Fellowest tíz oldtimerrel sem lehetne elvonszolni Downton Abbeyből. A sorozat harmadik filmes újrája hiába lezárása a jelenleg ismert történetszálaknak, már hallani előzményfilmről is. Pedig a harmadik mozi igazán bizonyítja, hogy néha az aranytojást tojó tyúkot is ideje levágni.

Fotó: Rory Mulvey

A Downton Abbey a kezdetektől a brit arisztokrácia életének a XX. század által kikényszerített változásáról szólt elsősorban, így a hasonló összehasonlításoknak még lenne is helye, ha nem állandó jelleggel érkeznének. Most a fő szál Lady Mary válásának története, ami önmagában nem túl szerencsés. A volt férjet alakító Matthew Goode már az első filmben is nyúlfarknyi szerepet vállalt, a másodikban nem játszott, így Fellowes nem akarta újabb világ körüli útra küldeni a karaktert. És bár a rajongók tisztában vannak az okokkal, a kivitelezés meglehetősen gyengén sikerül.

Már csak azért is, mert a sorozat nemegyszer elmondja, arisztokrata körökben a válás nem létező fogalom. Most minden rendben van, sőt még az úri társaság is szemet huny a botrány felett némi kitérő után, csak Noel Cowardra (Arty Froushan) van hozzá szükség.

Sokkal hitelesebb, hogy a gróf és felesége (Elizabeth McGovern) hogyan lépnek hátrébb Downton Abbey ügyeitől, alkalmazkodva anyagi helyzetük változásaihoz is. Ne törődjünk azzal aprósággal, hogy a hat évad végig erről szólt. Mégis A nagy finálé legjobb jelenetei ahhoz kötődnek, amikor a gróf felfedezi a „valódi” emberek életét, például lakást néz Londonban. Micsoda középosztálybeli elfoglaltság! Főként, hogy a hatalmas ablakaival Mayfair elegáns negyedére néző többszobás ingatlan aligha középosztálybeli hívság.

A mellékszálakat felsorolni is sok lenne, mivel a két óra alatt közel húsz szereplő kap sokszor néhány sort. A legtöbb minitörténet szintén a harmincas évek új kihívásaihoz való alkalmazkodás jegyében forog.

A nagy finálé elvileg kifejezetten a rajongóknak készült, éppen ezért nem is figyel rá, hogy önálló filmként értelmezhető legyen, hanem a jól ismert karakterekre épít. Ez rendben is lenne, ha következetesen tenné. Azonban olyan bakugrásokat is elkövet, mint hogy immáron harmadszorra küldi nyugdíjba Jim Carter komornyikját, aki már a sorozatban is gyógyíthatatlan betegség miatt adta fel a szolgálatot.

A biodíszletként használt gyerekkaraktereket ugyanazok a színészek alakítják, akik a sorozatban, azonban a készítőknek nem tűnt fel, hogy a tizenöt éves Fifi Hart meglehetősen másképp néz ki, mint ahogy a tízéves Sybbie Bransonnak festenie kellene.

Amiben A nagy finálé még mindig jó, az Donald Woods díszletei és Anna Mary Scott Robbins jelmezei, amelyek pontosan hozzák a húszas-harmincas évek glamourját. Ben Smithard gyönyörűen fényképezi, Adam Recht elegánsan vágja azt, amit a színészek Fellowes meglehetősen lapos forgatókönyvéből kihoznak. Aki azonban ennél többre vágyna, annak érdemes a Disney Plusra előfizetnie, ahol ismét elérhető a teljes sorozat.

(Downton Abbey: A nagy finálé. Angol–amerikai filmdráma, 124 perc. Magyarországi bemutató: 2025. szeptember 11., forgalmazó: UIP-Duna Film) 

Borítókép: A Downton Abbey: A nagy finálé főszereplői a film egy jelenetében (Forrás: Facebook / UIP-Duna Film)