A sajátos magyar hatalomfelfogás mint a szuverenitás biztosítéka
A magyar államelmélet a Szent Korona eszmeisége szerint a közhatalom valódi megosztására, a király és a (politikai) nemzet közös hatalomgyakorlására épült fel, ami az évszázadok következése során a királyi tanácsban, a törvényhozó országgyűlésen, majd a nemesi vármegyék kiteljesedő önkormányzati rendszerén keresztül mindinkább megmutatkozott.
Alkotmányos hagyományaink szerint a korona az ország koronája, a kettős kereszt az ország jelképe, a nádor az ország nádora, a törvény az ország törvénye, a szokás az ország szokása, a diéta az ország gyűlése, a vármegye pedig a nemesség vármegyéje volt.
Mindez a sajátos magyar közjogias szemléletből fakadt, amelyhez foghatót nem találunk az európai alkotmánytörténetben.
A főhatalom teljessége az országot megtestesítő Szent Koronát illette, amely eleve kizárta azt, hogy az államalkotó tényezők (király, politikai nemzet) a közhatalmat kizárólagosan magukhoz ragadják. Ez a közjogias szemlélet és sajátos magyar jogfelfogás volt az, amely a nyugati, magánhatalmi eszmék (feudalizmus/hűbériség) magyarországi beáramlását meggátolta, és ezt az akadályt elsőként az Aranybulla testesítette meg.
A nemzeti szabadságeszmény és a bulla szellemisége
A középkori és a kora újkori társadalom európai mintára nálunk is – egészen a polgári átalakulásig (1848) – a szabadokra és a szolgákra épült, a politikai jogok teljességét csak a rendek (nemesség, egyháziak, szabad királyi városi polgárság), illetve a kiváltságolt közösségek (mint Erdélyben a székelyek vagy a szász universitas) bírták. Magyarországon azonban a király és a rendek viszonyát nem a nyugati magánjogias-hűbéri, kizárólag alá-fölé rendeltségi viszony határozta meg, hanem a Szent Korona eszmeisége szerint egy sajátos mellérendelt viszony, amely szerint a király és a rendek egyesültek a Szent Koronában, a király a fej, a rendek a tagok, amiből a hatalom megosztásának és közös gyakorlásának kialakulása és fennmaradása értelemszerű dolog volt. Magyarországon soha nem volt feudalizmus, ha azalatt hűbériséget értünk, „a magyar társadalom és alkotmány fejlődésének főága a rendiség volt, a hűbériség pedig csak mellékágaként jelenik meg”.