A csillagászok korábban felfedeztek egy rejtélyes jelet, amelynek az eredetét nem tudták megállapítani. Másfél évtizedes munka eredményeképpen azt feltételezik, hogy ez a jel a galaxisunkon áthaladó, finoman rezgő gravitációs hullámokból származik. Ez a jel egyébként csak a Földnél sokkal nagyobb detektorral érzékelhető. Ezért a csillagászok galaxisunk egy részét hatalmas gravitációshullám-antennává alakították át, amihez 68 egzotikus csillagról (úgynevezett pulzárról) gyűjtöttek adatokat az elmúlt 15 évben. A galaktikus gravitációshulám-detektor a North American Nanohertz Observatory for Gravitational Waves (NANOGrav) nevet kapta.
– A NANOGrav csapata lényegében galaxis méretű detektort hozott létre, amely felfedi a világegyetemet átjáró gravitációs hullámokat – nyilatkozta Sethuraman Panchanathan, a programot finanszírozó amerikai Nemzeti Tudományos Alap (NSF) igazgatója.
A pulzárok szupernóva-robbanásban elpusztult hatalmas csillagok magjának ultrasűrű maradványai. Gyorsan forognak, miközben rádióhullám-sugarakkal pásztázzák a világűrt – így a Földről nézve úgy látjuk, mintha pulzálnának. A leggyorsabbak köztük az úgynevezett milliszekundumos pulzárok, ezek másodpercenként több százszor fordulnak körbe tengelyük körül. Mivel impulzusaik rendkívül szabályosak, precíz kozmikus időmérőként használhatók.
Az ELTE részt vett a gravitációs hullámok első, 2015-ös detektálásában, és hozzájárult a mostani NANOGrav eredményekhez is. Az ELTE professzorának, Frei Zsoltnak a vezetésével dolgozó csoport posztdoktori kutatója, Timothy Pennucci rádiótávcsöves megfigyeléseket végzett, elemzéseket készített, valamint időzítési modelleket dolgozott ki a NANOGrav több pulzárjához, és új eszközöket fejlesztett ki a pulzárok időzítésére. – Végtelenül izgalmas olyan munkában részt venni, ami mérföldkőnek számít a csillagászatban. Mindössze néhány alkalommal nyílt ablak a világegyetemre, amióta az ember az űrbe néz – olvasható a kutató gondolata az ELTE honlapján.
