A múlt héten Potocskáné Kőrösi Anita jobbikos képviselő parlamenti felszólalásában azt kérte a kormánytól, hogy a horgászok hadd mehessenek éjszaka is pecázni, könnyítsenek számukra az éjszakai kijárási korlátozáson. A felszólalást alaposan megfuttatták a közösségi médiában, szinte alig volt olyan pecás csoport a Facebookon, amelyben ne tűnt volna fel. Ha egy politikus felszólal egy közösség érdekében úgy, hogy korábban nem, vagy alig volt abban a témában javaslata, akkor ezt nehéz másként értelmezni, mint egy szavazatszerzési kísérletként. Egyébként ezzel sem lenne baj, a politikusoknak és pártoknak szavazók kellenek, de hiteltelen az adott javaslat, ha a párt által képviselt korábbi értékekkel, nyilatkozatokkal nincs összhangban.
Horgászként azt kell, hogy mondjam: a javaslat megfontolandó, én is szívesen kimennék a partra éjszaka, ha lehetne. A képviselőnő felvetésében azonban erős csúsztatás van, amikor arról beszél, hogy bezzeg a vadászok hódolhatnak szenvedélyüknek éjszaka is. A két dolog aligha összehasonlítható. Közismert, hogy a hazai nagyvadaknak itthon nincsen számottevő ragadozója, a szarvas- és vaddisznóállományt csak a vadászok tudják bizonyos egyedszámok között tartani. Annak is közismertnek kellene lennie, hogy a vadásztársaságoknak ezt kötelességük is megtenni: ha egy adott helyen túlszaporodik az állomány, és vadkár keletkezik, akkor azt a vadászterülethez tartozó vadászati jog tulajdonosán, haszonbérlőjén – jellemzően a vadásztársaságokon – vasalják be. Így nem egyszerűen arról van szó, hogy a vadászok kedvtelésből hódolhatnak kedvenc hobbijuknak. Ráadásul a vadászat most közegészségügyi érdek is, ugyanis az elmúlt lassan több, mint egy évben jelentős károkat okozott a sertéspestis, amely több esetben a vadállományról átterjedt a házi disznókra is.
– (...) halászati tilalom lépett életbe most már sok évvel ezelőtt, tehát egyedül a horgászok azok, akik az ökológiai egyensúlyt helyre tudnák teremteni bizonyos vizeken – hangzott el Potocskáné felszólalásában. Azért érdemes leszögezni: ez egy óriási baromság, a pontyok nem vaddisznók. A horgászok aligha tudnak ökológiai egyensúlyt teremteni bármelyik vízen, arra legfeljebb a természet képes. A horgászok sokszor az invazív fajok féken tartásában sem tudnak jelentősen segíteni. Aki horgászott már törpeharcsás vízen, az a pokolba kívánta az egészet, a horgászok nem is képesek annyit kifogni ebből a kártékony jószágból, ami visszaszorítaná az állomány növekedését. Azt legfeljebb szelektív halászattal lehet elérni, csakúgy, mint a busa esetében. Erre pedig továbbra is van lehetőség Magyarországon, például a Tisza tavon is ehhez a módszerhez folyamodtak, a kártékony fajokat kifogják, a többit, ami esetlegesen a hálóba akadt, visszaengedik.
