Ülök a fotelben, és elhűlve olvasgatok egy 15 évvel ezelőtti, 2006-os nagylemez toplistát, amelyen „minden idők legjobb tíz meleg albumát” állították sorba. Tulajdonképpen a fenét se érdekli, ha valaki a pophoz, rockhoz teljesen méltatlan szempont alapján listázgat előadókat, zenekarokat. Tegye otthon, a négy fal között. Mint teszik tapintatos homoszexuálisok. Ám esetünkben nem zenei szakírók, hanem a kevéssé tapintatos Attitude magazin szerkesztői listáztak. Mondanám, hogy nem zenei szempontok alapján, ám őszintén szólva, fogalmam sincs, miféle szempontok alapján kerülhetett valaki a tíz legjobb meleg album alkotóinak sorába.
A „meleg férfiak luxus életmódmagazinja” – így hirdeti magát a cirka 2500 forintos termék – vélelmezem, ízlésformáló, irányadó, véleményformáló szerepet igyekszik vinni. Mindenesetre erről árulkodik a lista, amely majd minden generáció ízlését lefedi.
Felmerül a kérdés: miért lenne valaki jobb muzsikus, amennyiben homoszexuális? Vagy éppen miért lenne rosszabb, ha normális szexuális életet él? Genderprofesszorokon kívül, minden épeszű ember azt válaszolná: semmi köze a szexuális szokásoknak a zenei tehetséghez.
Ezt maga a homoszexuális életformát népszerűsítő lap bizonyítja azzal, hogy listája első helyén Scissor Sisters: I was Scissor Sisters című, általam eddig sose hallott lemeze szerepel. Milyen is a véletlen – ami nem létezik –, e bemutatkozó korongjuk után, amely az Egyesült Királyságban 2004-ben a legkelendőbb album volt, éppen 2006-ban jöttek elő új anyaggal, amikor is a homoszexuális magazin címlapján szerepeltek. Eme üzleti okosságtól még lehetne, az édesanyjuk barátját feldaraboló, Linda és Charlotte Mulhall sajtóbeli nevét, azaz ollós nővérek elnevezést viselő együttes nagyon jó kis zenekar, de nem az. Elég meghallgatni a Pink Floyd korszakos, Comfortably Numb-jának feldolgozását, hogy feszülten öklözzük szét a laptop monitorját, amint a két nőnek maszkírozott homoszexuális férfi, fejhangon gajdolja a kivételes szerzeményt.
A második helyezett valódi talány. Biztos teljesen fogalmatlan vagyok, de sejtésem sincs arról, miért lenne az ABBA homoszexuális csapat? Márpedig 1976-os befutó (s éppen 2006-ban újra kiadott) lemezük, az Arrival rákerült a listára. Hogy a Dancing Queen, a Knowing Me, Knowing You vagy a Money miatt? Tudja az ördög. De őt nem kérdezzük. Dobogós még a Vauxhall and I, Morrissey-től. Bár a brit pop jeles művelője önéletrajzi könyvében sajnálkozik, amiért nem homoszexuális, egykori zenekara, a The Smith borítói ellenben efféle felvételekkel kínálták magukat a lemezboltok kirakataiban.
