Felhévizy Félix íróasztalán egy, még a dédnagyapjától örökölt Petőfi Sándort ábrázoló szobor díszelgett. Ez a kis bronzszobrocska apáról fiúra szállt a hosszú évek során, mindenki nagy becsben tartotta és büszkén őrizte, annak ellenére, hogy nem egy híres szobrász alkotása volt. Felhévizy mind a mai napig emlékszik arra a napra, amikor megkapta a szobrot édesapjától. A tizennyolcadik születésnapja volt akkor, amikor az alábbi atyai mondatok elhangzottak:
– Kedves fiam, most, hogy tizennyolc éves lettél szeretném neked ajándékozni ezt a Petőfi-szobrot, amit én is az édesapámtól kaptam annak idején. Ez a kis tárgy szimbólum. A költőóriás, Petőfi Sándor szobra, aki a szabadság költője volt, hozzon szerencsét neked, fiam az életed során.
Minden egyes alkalommal, amikor Felhévizy ránéz az íróasztalán lévő szoborra, ezek a szavak jutnak az eszébe.
Az pedig, hogy Petőfi személye előtérbe került, nem másért történt, mert a baloldal hangosan hisztériázni kezdett azon, hogy Most, vagy soha! címmel történelmi filmet forgatnak Rákay Philipék. Az verte ki a biztosítékot az egyébként mindig toleráns és a kultúra ügyét módfelett szívükön viselő ballibeknél, hogy Rákay Phillip alkotócsapatával a magyar filmtörténet egyik legnagyobb támogatását elnyerve, 4,5 milliárd forintot kapott a Petőfi-bicentenáriumra időzített alkotásra. Természetesen ez csupán a mézesmadzag. A pénzre való hivatkozással próbálják befolyásolni a közhangulatot, és a saját szavazóikat tovább hergelni a kormány ellen. A valós indok sokkal inkább az, hogy mindent zsigerből gyűlölnek, aminek bármi köze is van a magyar nemzethez, Magyarország kultúrájához, hagyományaihoz, értékeihez.
Petőfit különösen nem szeretik, mert hiába próbálták a kommunista propagandisták baloldali forradalmárként integrálni a diktatúra kulturális programjába, kudarcot vallottak.
Petőfi Sándor megmaradt a magyar szabadság hírnökének. Ezért nagyon is időszerű róla filmet forgatni, hiszen a várt nagy ívű történelmi filmek nem készültek el a rendszerváltás után. Az alacsony költségvetésű Honfoglalás (1996) és a Sacra Corona (2001) mellett egyedül a Hídembert (2002) lehet pozitív példaként említeni.
Adós a magyar filmművészet a csodálatos magyar történelem megfilmesítésével. Örülni kellene annak – politikai oldaltól függetlenül –, hogy végre létrejöhet egy ilyen alkotás. De sajnos a baloldal ezúttal sem nyugszik, és támadásba kezdett. Természetesen Lendvai Ildikó is ráharapott a témára, Facebook-oldalára az alábbi bejegyzést tette ki:
„Rákay Philip interjút adott a 4,5 milliárdos gigatámogatásban részesülő filmjéről. Elmondja, hogy már Vajna idején is nyújtott be filmterveket, de – idézem – »akkor úgy dobtak ki, mint azt a bizonyos macskát«. Nem tartozik a kedvenceim közé, de azért ez a Vajna tudott valamit. Aztán folytatja: a filmjük a Petőfi-év »fontos koronaékköve lehet«. Az más, akkor lehet, hogy mégis megéri a 4,5 milliárdot meg ami még rájön. Különben soha nem látnánk ékkövet faragó macskát.”
A szocik hajdanvolt nagyasszonya most sem hazudtolta meg magát, hiszen mint egykori főcenzor eljátszott magában a gondolattal, hogy még mindig ő dönt, mit lehet és mit nem és a régi szép idők emlékét felidézve nosztalgiázott egy kicsit. Gondolatban ráütötte – olcsó parfümtől illatozó irodájában, amelyet természetesen Marx, Engels és Lenin képei díszítettek – az ELUTASÍTVA pecsétet a Petőfi-film beadott kérvényére, majd felvette dzsörzékabátját és elegánsan hazaindult, mint aki jól végezte dolgát. Ma már nem így mennek a dolgok, de a Facebookon bárki hozzászólhat gyakorlatilag bármihez. Az mindenesetre érdekes, hogy egyszeriben Vajna már pozitív lett Ildikó posztjában, pedig emlékszem, hogy a baloldal, amíg élt, kígyót-békát kiáltott rá. De hát változnak az idők.
Egyvalami azonban nem változik, a baloldal mindig kikészül, ha bármi olyan dolog épül, készül, ami a magyar nemzettudatot, az összetartozást erősíti, legyen az egy világraszóló sportesemény, egy gyönyörű épület vagy éppen egy nagy ívű történelmi film.
Az pedig, hogy a baloldal horror összegnek nevezi a filmre adott állami támogatás összegét, nagyon súlyos csúsztatás, hiszen Rákay Phillip maga mondta el az Indexnek adott interjújában, hogy mi is a valóság.
„[...] Mi ebből az összegből ráadásul felépítjük az egyik legnagyobb díszletvárost Magyarországon, ami természetesen állami tulajdonban marad, és amit évtizedeken keresztül bármelyik angol, amerikai vagy akár magyar produkció kibérelhet majd az NFI-től, ha mondjuk XIX. századi Párizst, Londont, Prágát, Bécset vagy Pest-Budát szeretne forgatni.”
– Ha én baloldali kampánytanácsadó lennék, mindenképpen a következő, meglehetősen kemény üzenetet küldeném a baloldalnak és természetesen Lendvai Ildikónak is, hogy jobban teszik, ha megnyugszanak szépen és együtt örülnek a nemzettel a készülő új történelmi film kapcsán, mert az ilyen és ehhez hasonló kirohanásokkal bizony csak a Fidesz szekerét tolják. De mivel nem vagyok sem baloldali, sem pedig kampánytanácsadó, így csak mosolygok a Lendvai Ildikó-félék posztjain – elmélkedett magában Felhévizy és gyengéden megtörölgette az asztalán büszkén díszelgő Petőfi-szobrot.
Borítókép: Mécs Imre volt országgyűlési képviselő fényképezi Lendvai Ildikót, a Magyar Szocialista Párt volt elnökét Mandur László Faltól falig című fotókiállításának megnyitóján az Örkény Könyvesbolt Cultiris Galériájában 2015. május 13-án (Fotó: MTI/Marjai János)
…
Ha az összes Poszt-traumát látni szeretné, kattintson IDE!
